Mikor megérkeztünk a Lámpamúzeum elé valami rettenetes hang fogadott. Magamban keresgéltem, hogy milyen állattal lehet összepárosítani. Felmerült a szamár, a macska nyomorult helyzetben, a gyöngytyúk, míg végre rájöttem, hogy hol is hallottam már ilyet. Hát persze! Az állatkertben, a pávától. A múzeumként szolgáló ház kertjében két gyönyörű példány páváskodott.
Hosszas tanakodás, bicikli-állítgatás után bevettük magunkat a
Lámpamúzeumba. Itt nemcsak egyedi petróleum és olajlámpákat, hanem '48-as emlékeket, és a paraszti élet használati tárgyait is kiállította a gyűjtő. Móni elégedetten állapította meg, hogy kancsók és edények tekintetében az ő gyűjteménye fölveszi a versenyt az itt láthatókkal.
Lehetett vagy 10 óra, mire elindultunk. Szépen sütött a nap, csak kisebb-nagyobb technikai szünetre álltunk meg, vagyis, amíg a vége beérte a lelkes ifjakat. Egy cukrászdánál letelepedtünk kis időre. A választások második fordulójának napja volt, közülünk néhányan reggel jókor keltek, hogy még szavazni is tudjanak. Volt tehát miről beszélgetni! Azon kívül B.Laciékkal Bicske környékén beszéltünk meg találkozót, és számításunk szerint még volt idő addig.
Visszafüttyentettük a gyerekeket a közeli játszótérről, és indultunk tovább. Szárligeten beszéltük meg a találkozót, de az út mellett csak a táblát láttuk, hogy a falunak vége. Ezen a ponton kerültük el majdnem egymást. (Laci beszámolóját olvashatod a
családi beszámolókban.) Az egyes útnál bevártuk őket (némi esés általi sebeket ápolgatva), aztán Bicskéig együtt haladtunk. Onnan már a mi utunkból sem volt sok hátra, ráadásul ezen a szakaszon már tekertünk korábban is.
Zsámbékon elbúcsúztunk, és egy szép nap emlékével hazaindultunk.