Előzetes levélváltás és telefonbeszélgetések után kiderült, hogy ezen a túrán 10-en leszünk. Szabadabb volt így a program, nem is tartottuk magunkat az előzetes elképzeléshez. Nemcsak szeszélyből, a Duna vízállása is befolyásolt. Utunk első szakaszát a múltkor családilag bejárt úton tettük meg, út közben csatlakozott hozzánk Ágota.
(Családi beszámolók: Szentendrei túra) Az Újpesti összekötőről lekanyarodtunk, és egyenesen az úttorlaszként ott álldogáló rendőrökbe botlottunk. Az ő tanácsukra a HÉV melletti bicikliutat használtuk. Sajnos ez az út éppen becsatlakozik a már múltkor is vázolt döcögős útba, amelyen Szentendrét áradáskor el lehet érni. Az út alatti aluljárót teljesen elöntötte a víz, így az úton keltünk át. Rövid felhőtlen útszakasz következett, egészen a következő vízátfolyásig. A kis talponállóig, ahol múlt héten a sört vettük, éppen nem tudtunk eljutni, Imi és Laci igen nagy bánatára.
Rövid helyzetfelmérés és tanakodás után úgy döntöttünk, hogy nem próbálkozunk többet a parton. Szentendre-Izbég útirányt választottuk, Laci volt laktanyája lett a cél. Ezen a szakaszon, szerencsére, kocsmát is találtunk, mert sör nélkül kezdett veszélybe kerülni az expedíció. Újabb tanakodás után Ágota javaslatára még nekilódultunk a Dömör-kapu felé vezető emelkedőnek. Megnéztük a vízesést, lehűtöttük benne a kezünket, élveztük az árnyékot a fák alatt. Itt már hiába beszélt Ágota, hogy a szebbik rész csak ezután jön, Laci kivételével mindenki a hazaindulás pártján állt.
Szentendrén betekertünk a városba, kemencés lángost vettünk, vagy elfogyasztottuk a hazait. A belsőmben erős tiltakozást éreztem a fölső bicikliúttal szemben, de nem volt más választás. A hazaúton már figyelmen kívül hagytuk a figyelmeztetést és a Királyok útján jöttünk. Nem voltak már addigra teherautók, de minden part felőli utcában álltak a homokzsák-gátak. A parti házak és csónakházak kertjeiben már akkor tocsogott a víz.
A Kerepesi út környékén elbúcsúztunk Ágotától. Az ezutáni utat már szívesen kihagytam volna, de nem lehet ellustulni!
Köszönjük, hogy eljöttetek velünk, különösen Zsuzsának és Arninak, akik harmadszor bringáznak velünk és mindjárt letekertek majdnem 100 km-t!
Sőt, fényképeket készítettek, amelyeket már láthattok is az
albumok között.