(Biatorbágy - Páty -) Zsámbék - Herceghalom – Botpuszta - Etyek - Biatorbágy
(16 km +) 29 km
2009.05.17.
A
Biatorbágy -Zsámbék szakaszt az egyesülettel tettük meg, ott elköszöntünk társainktól, hogy egy másik, rövidebb úton menjünk vissza.
Herceghalomig hamar elértünk az országúton. Az első elágazásnál jobbra mentünk, az vitt be a településre. Láttuk a régi
víztornyot. Nem kellett lefényképezni, megtették már a torony rajongók.
A Gesztenyés úton mentünk balra, a városközponton át. Meglepően rendezett hely, kis park is van, emlékművel, megálltunk fényképezni. Igaz, ebédidő volt, mégis feltűnt, hogy üresek az utcák. Továbbhaladva, az 1-es utat keresztezve, jobbra fordultunk, Etyek (Bicske) felé. (Balra mindjárt Biatorbágyra mehettünk volna vissza, de az túl rövid lett volna arra a napra.)
Valójában a régi 1-es úton tekertünk, a mostani főút és a vonat között. Amikor a Fejér megye táblát megláttuk, kicsit elbizonytalanodtunk, nem néztük-e el az etyeki elágazást, de azután elértük azt is.
Nagyon szép, fasorral szegélyezett út következett. Néhány emelkedő után,
Botpusztánál megláttuk a dombon a kápolnát. Földút vezetett fel a dombra, de olyan közel volt, úgy döntöttünk, megnézzük.
Feltoltuk a bicikliket, megérte. Nagyon szép, régi templom, a kapuja is patinás. Visszafelé már alig kellett a földúton menni. A lakóparkban még csak két mintaház van, a domb aljában, de az utca megvan, majdnem a templomig.
Etyek előtt láttuk a szőlődombokat, azután beértünk a településre. Kis pihenés után indultunk tovább, de mindjárt újra megálltunk, fényképezni. A háborús emlékművet, amely egyébként is szép, de a jó napállás miatt még jobban nézett ki, muszáj volt megörökíteni.
Etyekwood nem esett útba, a Körpince nem vonzott, továbbmentünk Biatorbágy felé. Egy-egy domb itt már kifogott rajtunk, de csak megérkeztünk a településre. Ott viszont, ahogy közeledtünk a vasútállomáshoz, egyre többször álltunk meg, mindig volt valami érdekesség.
Először a kastélyt néztük meg kívülről. Udvarán szépen megöregedett gépeket láttunk.
Onnan szinte csak toltuk megint a biciklit a református temető dombjára – ott is van egy kis templomrom. A falmaradvány előtt közvetlenül orosz katonasírok. A dombról megnéztük a tavat, szerencsénk volt, hogy lent nem kerestük, mert a szélén mindenhol nádas van, fentről szebb.
Ha már fent voltunk a dombon, megpróbáltunk a fenti utcákon közelíteni az autóhoz, de azután az egyik keresztutcán csak elfordultunk balra. Jól tettük, éppen egy cukrászda alatt jutottunk ki a főutcára. Meg is álltunk egy fagylaltra. Azután már csak a Vasút utcánál hezitáltunk, tudunk-e rövidíteni, végül maradtunk a főúton, így átkerekezhettünk a Viadukt alatt.
Nekünk épp ekkora, néhol rögtönzéssel tarkított túrára futotta. A végén már nagyon éreztük a meleget, az izmainkat, és sokat emlegettük az egyesületi társakat, vajon ők hogy fogják megtenni az utolsó 10-15 km-t.
