Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze.
Ez az első összeírás Quirinius, Szíria helytartója alatt volt.
Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják.
József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott,
hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.
Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje.
Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.
Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat.
Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek.
De az angyal így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.
Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában.
Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektettett, bepólyált gyermeket."
Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal:
"Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!"
Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!"
Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket.
Miután látták, az ezen gyermekről nekik mondottak alapján ismerték fel.
Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén.
Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette.
A pásztorok hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik.
