Karácsonyi elnöki levél

Kedves Barátaim!

Széttekintve a domboldalon, szinte valamennyi ház karácsonyi fényben ragyog. Szép és megnyugtató, reményteli!

Az év vége felé közeledve gyakran számadást készítünk. Mi szerepel a bevétel, mi a kiadás oldalon.

Sohasem felejtem, valamikor 2008 tavaszán egy Velencei-tavi fagyizóban született meg először egyesületünk ötlete. Talán még csak félig tréfásan. Már akkor is Ágotát jelöltük titkárnak.

Telt-múlt az idő, jött a szatmárcsekei tábor, az ötlet "dolgozott". Fertőd, majd október nyolcadika, amikor megalakultunk. És jöttek a tartalmasabbnál tartalmasabb programok.

Sokat gondolkodtam. Meggyőződésem, hogy a mai Magyarországon ez az egyetlen lehetősége annak, hogy élni tudjunk, hogy egymást elviselve - bátorítva kialakítsuk a magunk számára élhető világot. Valamiféle össznemzeti összefogásban reménykedni ma teljes képtelenség, azok a - sokszor egyébként mértékadó személyiségek- akik ilyesfélét hangoztatnak, sajnos nem mondanak igazat. Hazánk történetének korábbi időszakaiban is kellett mindig valaki, aki valaminek az élére áll. Anyagilag megfogott, trükközésekre kényszerített társadalomtól ez aligha várható el. Hitvallásunknak megfelelően mikroközösséget építünk, tesszük a dolgunkat. Jó irányban haladunk, szükség van ránk. Úgy hiszem és remélem, hogy az adott helyzetben tükörbe nézhetünk.

Egyesületünk működése nyilván nem lesz minden problémától mentes. Mutassunk példát az egymás tolerálásából, kölcsönös tiszteletből, szilárd világnézeti alapokon, hiszen ezekből Magyarországon mind - mind súlyos hiány mutatkozik.

2008 karácsonyának előestéjén kívánok mindnyájunknak Istentől áldott, boldog, méltóságteljes ünnepet. Krisztus megszületése adjon reményt a 2009-es esztendőre!

Böjte Csaba egyik házának falán olvasható: az ételt megenni kell és nem szeretni, egymást viszont nem megenni kell, hanem szeretni!

Pécel - Apácadomb, 2008. december 23.


Igaz szeretettel: András