Úti beszámolók
Virágvasárnapi bemelegítő bicikitúra 2016.03.20.
Jó korai időpontra esett idén Virágvasárnap, tán még a dunántúli mandulafák sem virágoztak. Hűvös volt a reggel, mindenféle időjóslat ellenére akkor még a nap sem sütött. Összegyűltünk a régi piactéren. Vasárnap ellenére nyitva volt a kis bolt, hiába, mert nem úgy készültünk. Csatlakozott hozzán Örsi és Árpi, akik tavaly iratkoztak fel a hírlevelünkre.
Megvártuk még Kata testvérét, Szilvit és elindultunk. Első érdekesség, amit csak menet közben néztünk meg, a péceli valamikori India telepen épült és azóta lepusztult Bagolyvár.
Visszakanyarodtunk az isaszegi útra. Tervünk szerint ez alkalommal nem az emlékművet akartuk újra felkeresni, hanem a dombtetőn a temetőben található Árpád-kori alapokra épült Szent Márton templomot.
Itt ettünk, megbeszélést tartottunk és legurultunk a zsidó temetőhöz. Isaszeg zsidó lakossága a II. világháború során teljesen eltűnt, pedig azelőtt imaházuk is volt. Sírkertjüket egy helyi lakos gondozza keresztényi szokás szerint, saját jószántából. Nem zavartuk a telefonálással, csak a kerítésen keresztül néztünk be. Szépen gondozott sírok, azon a kis helyen, amit még nem építettek be a leleményes szomszédok. Utánanéztem a zsidó temetkezési szokásoknak, mert bizony nem sokat tudtam róla, ha érdekel itt te is elolvashatod, (például a temetők növényeit nem szabadna gondozni).
Az értékátadások sora itt véget ért, a napocska kicsit kisütött. Elbúcsúztunk egymástól és mindenki saját tempójában hazatekert. A szervezők még plusz 10 km-t! Felmerült a tarcsai emelkedő iránya, de ilyen "őszi légy" erőnlétben nem mertem bevállalni! Bízom benne, hogy nyárra újra a régi leszek, mert nagy terveim vannak és ezzel biztos nem vagyok egyedül!
Köszönjük Editek és Lacinak a szervezést és értékátadásokat! Jó volt végre megmozdulni és együtt lenni!
Szeretettel: Kriszta
A képeket az albumokban találod.
Megvártuk még Kata testvérét, Szilvit és elindultunk. Első érdekesség, amit csak menet közben néztünk meg, a péceli valamikori India telepen épült és azóta lepusztult Bagolyvár.
Visszakanyarodtunk az isaszegi útra. Tervünk szerint ez alkalommal nem az emlékművet akartuk újra felkeresni, hanem a dombtetőn a temetőben található Árpád-kori alapokra épült Szent Márton templomot.
Itt ettünk, megbeszélést tartottunk és legurultunk a zsidó temetőhöz. Isaszeg zsidó lakossága a II. világháború során teljesen eltűnt, pedig azelőtt imaházuk is volt. Sírkertjüket egy helyi lakos gondozza keresztényi szokás szerint, saját jószántából. Nem zavartuk a telefonálással, csak a kerítésen keresztül néztünk be. Szépen gondozott sírok, azon a kis helyen, amit még nem építettek be a leleményes szomszédok. Utánanéztem a zsidó temetkezési szokásoknak, mert bizony nem sokat tudtam róla, ha érdekel itt te is elolvashatod, (például a temetők növényeit nem szabadna gondozni).
Az értékátadások sora itt véget ért, a napocska kicsit kisütött. Elbúcsúztunk egymástól és mindenki saját tempójában hazatekert. A szervezők még plusz 10 km-t! Felmerült a tarcsai emelkedő iránya, de ilyen "őszi légy" erőnlétben nem mertem bevállalni! Bízom benne, hogy nyárra újra a régi leszek, mert nagy terveim vannak és ezzel biztos nem vagyok egyedül!
Köszönjük Editek és Lacinak a szervezést és értékátadásokat! Jó volt végre megmozdulni és együtt lenni!
Szeretettel: Kriszta
A képeket az albumokban találod.