Április elsejére került az év első hivatalos bemelegítő túrája. Szerencsére nem volt átverés!
Aznap délelőttre meghívást kapott Egyesületünk a télen felavatott új kerékpárút örömére szervezett rendezvényre. Ha minket felkérnek az együttműködésre, ott bizony más nemigen rúg labdába. András ötödikeseivel felduzzasztva összejöttünk legalább 15-en. A gyerekek go-kartoztak, mi meg fagyoskodtunk, mert fújt a szél erősen. Akinek volt ideje hazamenni Laci-Edit túrája előtt, azok fölvettek még egy réteg ruhát.
És innentől a túrabeszámoló, az immár hagyománynak számító első tavaszi túráról, amit semmi pénzért nem hagynánk ki, pedig jóformán ki sem mozdulunk a kerületből, a távolság sem nagy, mégis olyan helyeken járunk, amelyeket autóval elsuhanva máskor csak kíváncsian nézünk, vajon mi lehet ott. Találkozó 1/2 és 2 között, a Pesti út Cinkotai sarka. Látszólag mi hárman érkeztünk legkésőbb, így szinte rögtön elindultunk. Egy darabig a Pesti és Jászberényi úton haladtunk, majd az Ötszázvalahányadik utcán elkanyarodtunk az Akadémia-telep felé, hogy megnézhessük a Honvéd-sírokat. Edit és Laci elmesélték, hogy ez a terület a Szabadságharc alatt még Rákos-mezeje volt, Arany János szerint:
"Sietett, sietett, ámbár vala fáradt;
Estenden meglátta a budai várat;
S még nem ment le a nap, midőn odaére
Híres nevezetes Rákos mezejére.
Rákosnak mezője tőszomszédos Pesttel,
Pest alatt ért össze utasunk az esttel."
A császáriakkal vívott csata áldozatait temették e parkba. A határokat pedig megjelölték. Határkövekkel. Kirándulásunk során jó párat láttunk is belőlük. Itt kicsit várakoztunk, mert Anitáék épp elkerültek minket indulásnál, így az én hozzávetőleges útmutatásom alapján kerestek minket. Azért csak megtaláltak, mert a Honvéd-sírok helyét ismerték. Újra nekilódultunk, a Jászberényin, majd a Keresztúrin, majdnem a gyógyszergyárig, ahol balra bekanyarodtunk a régi Rákos állomás felé. Na, ezek azok a helyek, amelyekért érdemes néha biciklivel járni! Itt Laci tartott értékátadást a műszaki témák iránt érdeklődőknek, így nekem is. Átkeltünk a vasúti fölüljárón, és a valamikori téglagyár épületei között mentünk tovább. A Téglavető utcáról a Harmat utcára kanyarodtunk rá, ami csak nekem volt új, mert közismerten "nyitott szemmel" járok a világban. (Hét)vezérünről elnevezett utcákon haladva, a temető mellett, hosszabb-rövidebb erdős szakaszokon és hullámvasút-szerű utakon keresztül jutottunk a Helikopter lakóparkba, túránk célállomásához, a CUKIhoz. Szokás szerint a mi családunk itt érzékeny búcsút vett a csapattól, és Zolival, akinek még legalább 50 km hátravolt hazáig, elindultunk hazafelé.
Köszönjük a túrát, az értékátadásokat vezetőinknek, Editnek és Lacinak, és reméljük jövő szezonnyitásra is találnak hasonló helyi érdekességeket!