Veresegyházán találkoztunk, kis tanácskozás után egy másik parkolóban. Leszereltük a bringákat és elindultunk. Két lehetséges célt néztem ki indulás előtt, Pencen a Geodéziai Obszervatóriumot, és Csővárt, ami Mátyás idejében állítólag igazi rablótanya volt. Penc központjában néhányan a vállakozóbbak közül el is kanyarodtunk az Obszervatórium irányába, mert egy helyi ember azt mondta, hogy szép a vidék, bár az épületbe bemenni nem lehet. Valóban szép volt a táj, de az út vacak minőségű, és még emelkedett is. Minden irányban! E kerülő után Csővár helységben csatlakoztunk B.Laciékhoz, akik már kérdezősködtek, merre kell az innen láthatatlan várhoz fölmenni. Meglehetősen bizonytalanul nekivágtunk az ajánlott útszakasznak, de először nem találtunk semmit. Egyszercsak Vera felfedezte a romokat a hegytetőn. Mentünk volna toronyiránt, de azt nem lehetett. Újabb kérdezősködés után földúton haladtunk tovább. Aztán köves út jött, amit jó páran nem vállaltak be. Mi, akik elszántan mentünk, kiértünk a földekre. Itt a különböző ültetvények között találni véltünk olyan "utat" is, ami vezethetett a várhoz. Föl a dombra, le a dombról, aztán megint. Valami erdőszerűségbe értünk, ahonnan megint nem látszott a vár, és újra meredeken emelkedett.
Ésszerűtlennek tűnt továbbmenni, tolni a bicikliket fölfelé, így abban egyeztünk meg, hogy gyalogtúra keretében hódítjuk majd meg a várat. Kicsit csalódottan visszabotorkáltunk a földeken a többiekhez, akik különböző helyeken várakoztak ránk. A további út sem volt mentes a dombra kapaszkodástól, így - bár kilométerben nem mentünk sokat - mégis rendesen eltikkadtunk a végére.
Közben Cs.Laci telefont kapott otthonról, hogy Kati eltörte a kezét, éppen a sebészeten van. Sietett volna, de az autója megmakacsolta magát, trükközni kellett, hogy be lehessen indítani. Persze megoldottuk közös erővel!
Köszönöm, hogy eljöttetek, hogy a fáradtság ellenére kitartottatok! Jobbulást kívánunk Katinak:
Kriszta