Úti beszámolók

2009. augusztus 30.
Teljesítménytúra

Biztosan emlékeztek, a következő levelet kaptuk Andrástól:

"Augusztus 30-án, vasárnap teljesítménytúrára hívok mindenkit.
Útvonal: Felsőgöd - Párkány - Felsőgöd. A táv 120 km, Szlovákiában erősebb emelkedővel tarkítva.
Felsőgödtől odafelé magyar oldalon túlnyomórészt a kerékpárúton haladunk, visszafelé a 11-es úton jövünk, Vácnál kompozunk, majd újra vissza a kerékpárúton. Ebéd Párkányban egy kitűnő étteremben, utána cukrászda.
Találkozó: 9 órakor a felsőgödi Penny parkolójában. / 2-es út /
Ez a teljesítménytúra nincs időhöz kötve, reggeltől estig tekerünk."

A túra szinte szó szerint a terv szerint teljesült. Botiék a közelben töltötték az éjszakát, így ők nem is autóztak aznap reggel. Legnagyobb örömünkre Kati és János is eljöttek, akik kezdettől figyelemmel kísérik egyesületünk mozgását, de rendszeres hétvégi elfoglaltságuk miatt eddig még nem tudtak csatlakozni. Számunkra addig ismeretlen volt András unokatestvére, aki egy barátjával érkezett.
Utunk első szakasza, melyet bicikliúton tettünk meg, nekem nagy csalódást okozott. A nálunk gyakori problémákkal szembesültünk. Göröngyös útfelület, mély gödrök, benövő növények. Ráadásul András több defektet is kapott, így többet álltuk mint tekertünk. Maga az út egyébként csodálatos, végig a Duna mentén, amint azt már korábban is tapasztaltuk. Kismaroson csatlakozott hozzánk Dani is, így már teljes létszámban folytathattuk az utat.
Szlovákiában az előre beharangozott erősebb emelkedőn mi, Csödét-járt bringások, csak nevettünk. Párkányban, minden vészmadárkodás ellenére - hogy majd jól besötétedik, mire visszaérünk - hosszú pihenőt tartottunk. A csapat nagyja beült az étterembe és jóízűen megebédelt. Addig én hallgattam kis családom antiszociális tagjainak megszokott zúgolódását.
Visszafelé úton most nem álltunk meg Esztergomban, ez nem a ránk jellemző kul-túra volt. Innentől már nagyon jól haladtunk. A csapat ugyan szétszakadozott, de jó sebességet tudtunk tartani. Tahitótfalunál betekertünk a szigetre, mert a váci komppal igyekeztünk vissza a Duna túloldalára. A kompra majdnem egy órát kellett várnunk, közben lement a nap, az idő is hűvösre fordult. Mire Vácon leszálltunk erős szürkület lett. Szerencse, hogy ez a szakasz bicikliút, mert a látási viszonyok bizony nem voltak kielégítőek. Örültem, mikor végre megláttam a parkolót, ahol az autókat hagytuk.
Fölszereltünk és elégedetten indultunk haza.
Ez a túra is bejött! Köszönjük!

Kriszti