Érdekesen alakult idén a nyári tábor. András megszervezte az új iskolájában a gyerekek számára, mi pedig csatlakoztunk hozzájuk aszerint, hogyan értünk rá. Az első két napon nem voltam még, így arról beszéljenek helyettem a képek. Az albumokban láthatjátok.
Mi szerdán tudtunk csatlakozni, aznap átkeltünk a komppal a túlodalra, hogy ott elbiciklizzünk Örvényesig, a vízimalomig, mely a Fekete város című film egyik jelenetében is látható. Ma is működőképes, az utolsó molnár haláláig karbantartotta. Szórakoztató előadást tartott a gyerekeknek a helyi idegenvezető malomról, gabonáról, paraszti életformáról. A malom megtekintése után legurultunk a partra, a szabadstrandra. A gyerekek délutánig strandoltak, mi, egyesületi tagok szétszéledtünk.
Mikor legutóbb - idestova 10 éve - ott jártunk, még nem főztek a kempingben, a közelben lévő étterembe kellett átsétálni. Az az étterem ma már nem működik, a kemping átvette ezt a feladatot. Nagy szerencse, mert finoman főznek és bőségesek az adagok. Jót lakmároztunk, amennyire a nagy melegben lehetett.
Csütörtök reggel, András tanácsára, külön úton indultunk el. Szerettem volna megnézni Zala faluban (túratérkép) a cári festő Zichy Mihály szülőházát és egyben múzeumát. Rá is beszéltem Árpiékat erre a túrára. Kis kérdezősködés után rátaláltunk a helyiek büszkeségére, a támogatásból épült útra, ami Tabon keresztül vezet arra. Nekiindultunk. Az út minőségére egy szavunk nem lehetett, sima, széles, nem nagy forgalmú, viszont szinte végig emelkedik és egy árva fa nincs még mellette, hiszen vadonatúj! Azon a héten volt ennek a nyárnak a második kánikulai időszaka. Mire a harmadik Lulla tábla mellett is elhaladtunk, már lélegezni is alig bírtunk :-) Zala falu némileg kárpótolt minket nyugalmával, csendjével. A kastély kertjében feltöltöttük belső energiaraktárainkat, aztán megnéztük a kiállítást.
Pusztaszemes felé tekertünk vissza a táborba. Kiderült, hogy aznap András megcsinálta a gyerekekkel az első hosszú (70 km) túráját.
Aznap este Ágotáék is megérkeztek, kiéhezve egy kiadós biciklizésre. Pénteken neki is vágtunk a pusztaszemesi útnak. A nagy melegre való tekintettel megegyeztünk, hogy ki-ki a maga tempójában halad a megbeszélt ideig, amikor el kell indulni visszafelé, hogy elérjük az aznapi étkezést úgy, hogy még lehűlünk előbb a Balatonban.
Szombaton reggel még fölbringáztunk a helyi kilátóba, több időnk nem volt, mert ebéd után volt táborbontás, hazaindulás.
Köszönjük a lehetőséget Andrásnak, nagyon nem lett volna jó, ha az idei nyári tábor is elmarad!