Úti beszámolók

2013. július 21-28.

Biciklis tábor


Nagyobb térképre váltás
Napló a táborból kedves IFJÚ barátainknak, akik idén nem tudtak eljönni, és azon IFJÚ tagtársaknak emlékül, akik itt voltak.

2013. július 21.
Az indulás napja
A tavalyi táborban első reggel épp az alvás és az ébrenlét határán lévő hosszú, széles létállapotban igyekeztem ezen a helyzeten túllendülni, amikor azt vettem észre, hogy Imre kipattan az ágyból, leül az asztalhoz és ír. Akkor még nem tudtam, hogy ŐRSI NAPLÓT írogat Ádámnak, aki nem tudott eljönni, de mikor elmondta, nagyon megtetszett az ötlet, és az is, hogy utána az Ifjúság folytatta a tevékenységet.
Idén: Az indulás napjáról mit is írjak? Nekem előző nap volt a szülinapom, és vendégeim voltak, így a reggeli felkelés és készülődés…, hogy is mondjam…, kényelmesebbre sikerült, mint terveztem. Idefelé jövet Frédi térkép alapján úgy látta, legjobb, ha Paksnál lejövünk a sztrádáról, és ebben igaza is volt, mert egy halászcsárdában – ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a Dunára – nagyon finom halas tálat fogyasztottunk. Aztán amikor megérkeztünk, azzal fogadtak a többiek (Dani és Dóri kivételével mindenki itt volt már), hogy van 5 percünk elkészülni, mert indulunk Szekszárdra. Miután a fiatalok segítettek le- és bepakolni, és a cipőm is előkerült, valóban el is indultunk. Fiatalkorú B. Dániel biciklijének gumija hamar kilyukadt, így Andrissal visszafordultak.
Mi eltekertünk Szekszárdra, ahol – mily meglepő – elfogyasztottuk a napi fagylalt adagot. Visszaérkezés után egy rövid tábornyitó szülői értekezlet következett, majd a vacsora. Vacsora után a társaság nagy része Péli Barna csapatát hallgatta meg a „Faddi Nyár” keretében. Marci és Katka elment Dóriért és Daniért a szekszárdi buszpályaudvarra. Ezután az Ifjúsági Tagozat megpróbált megegyezni a szobaelosztáson, aminek az lett a vége, hogy a csapat fele másik faházba költözött. Sajnos, az esti mese előtt én elaludtam, így az első nap elmaradt, de megpróbálom ezt a mulasztást behozni.
Ágota

2013. július 22.
Hétfőn nehezen keltünk fel a vasárnapi éjszakázás után. Mosakodás után indultunk reggelizni. Reggelire megettük a fél éttermet. András bácsi és Zoli bordázott gumiért mentek, mert előző nap Danika figyelmetlen volt. Miután elkészültek a szereléssel is, Kalocsa felé vettük az irányt. 4 km után műszaki probléma adódott, de a műszaki felelős orvosolta a hibát. Gerjennél kompra szálltunk, ami az ifjúság szerint túl drága volt. Kalocsán túl sok időt töltöttünk, így nem tudtuk tartani a 80 km-es tervet. Először az Érseki Palota Könyvtárát néztük meg, ahol Columbo dédapja is megfordult. Kombinált jegyet váltottunk, pedig a Paprikamúzeum hétfőn zárva van. Azután kinyitották nekünk és sok paprika volt ott! A vendégkönyvben azt olvastuk, hogy „szép hely, sok a paprika”, „Büdös van”, „Szeretlek Tina”! A kincstárba ingyen mehettünk, ahol free wifi volt, ezért András bácsi azt mondta, hogy posztoljuk a Facebookra, hogy unalmasak a szentképek. Aztán fagyiztunk egy jót. Zoli és Dani visszasiettek a bringákhoz, hogy megnézzék, minden rendben van-e. Két munkás közben felderítette a járműveket, de nem történt baj, mert Zoli és Dani időben odaértek. Siettünk, hogy elérjük a kompot. Sikeresen partraszálltunk, és gyorsan hazaértünk, hogy tudjunk fürödni a Dunában. Fürdés után vacsiidő. A menü egy adag frankfurti levest és borsófőzeléket+stefánia vagdaltat tartalmazott. Az ifjúságnak nem nagyon tetszett. Vacsora közben megjött a szúnyogirtó szekció, és futottunk, hogy visszaérjünk és kapjunk tiszta levegőt. Az ifjúság énekelt, az idősek beszélgettek. (Marciról vicces videó is készült!) Majd negyed 12 körül mindenki nyugovóra tért.
Dani és Kati

2013. július 23.
Kedden reggel lett biztos a program, Pakson megnézzük az atomerőművet. Annak tudatában, hogy fél évre előre kell időt egyeztetni, ez remek hír volt. A 10 órai indulás után Fadd és Dunaszentgyörgy érintésével a 6-os úton elértük Paksot. Út közben (KIS) Daninak, a változatosság kedvéért, most a fékje romlott el. XD Ezt a szerelést nem sokkal később Pakson másik kettő követte, ugyanis csapatos defektet kaptunk. Miután észrevettem, hogy hatalmas tüske van az első kerekemben, kis segítséggel kicseréltem. Majd pár perccel később András bácsi is követte a példám, és kerékcserébe kezdett. De míg én Frédi szerszámait és segítségét vettem igénybe, addig András bácsi saját erőből és alkatrészből dolgozott Luca bringáján. Majd indulás után Laci és Ágota is defektet kapott. Még a defektek előtt elértük az Atomerőmű Látogatóközpontját, ami természetesen zárva volt felújítás miatt. B verzió szerint ezért a múzeumba mentünk, a szigorú beléptető után. Mivel nem kaptunk semmilyen ismertetést, ezért rögtönöztem egy tájékoztatót az erőműről. Mivel mindig érdekelt a téma, ezt örömmel tettem. Paks után eltekertünk Dunakömlőre, ahol megnéztük a római limes egy szakaszát. Erről Kriszta részletes beszámolót tartott. Arra a dombtetőre egy hirtelen ötletteől vezérelve feltekertem… nem volt megfontolt döntés. A római erődítmény tetejéről csodás kilátásunk volt.
Innen egyenesen haza vettük az irányt. A 6-os úton nem kis szembeszéllel találkoztunk. Ezt leszámítva zavartalanul értünk haza.
Marci

2013. július 24.
Reggel fél nyolckor keltünk. Nyolc órára elmentünk reggelizni. A reggeli zsömléből, lekvárból, vajból, felvágottból és zöldségekből állt. Ezután tíz órakor a csapat nagy része elindult. A L. és F. család családi napot csináltak. Visszatérve ránk, mi Kiskőrös felé indultunk el. Gerjennél átkompoltunk Kalocsára. Amikor Kiskőrösre értünk, bementünk a Petőfi szülőházba. Ezután a szülőház udvarában a füvön ebédeltünk. Majd harminc, negyvenöt percig csak feküdtünk a füvön. Majd fagyiztunk egy jót és visszaindultunk. Amikor elhagytuk Kalocsát akkor elkezdett esni az eső. Nagyon jól esett a zivatar ebben a kánikulában. Majd átkompoltunk Gerjenbe. Hatra értünk vissza a táborba. Vacsorára húsleves, Gordon Bleu, és meglepetésként dinnye volt. Nagyon finom volt.
Írnok: F. József

2013. július 25.
A mai reggel Dóri nélkül kezdődött, de viszonylag lazán, mivel mára evezés volt a terv. A 8 órás reggeliben csalódnunk kellett, mert nem találtuk az asztalon a megígért kakaót, sőt az uzsis csomagban is csak egy hamburgert és 2 csokit találtunk. Reggeli után volt időnk még pihenni, mivel a hajók csak 10-re érkeztek. Miután leszedtük és a mólóhoz cipeltük őket, csapatokba rendeződtünk. Én a két Fábiánnal és L. Danival voltam egy csapatban. Mi csak délelőtt eveztünk, de voltak, akik délután is mentek még egy kört. Márton úr nem látta el valami jól a kormányosi feladatát, de azért még mindig mi voltunk a leggyorsabbak. Ebédszünet után fürödtünk, majd pihentünk, amíg a délutáni evezősök visszatértek. Letakarítottuk a csónakokat és visszacipeltük a partra. Ezután egy szekszárdi fagyizás volt a terv, amit a többség be is vállalt. A L. család nem ment olyan messzire, mert a 19.00-s busszal érkezett vissza Dóri, és érte kellett menni. Mikor visszaértek, nevetve meséltük, hogy Józsi hogyan riogatta a hattyúkat, aztán meg ők a Józsit. A vacsi ma is kétfogásos volt, aranygaluskás! Ezután András bácsi kérésére az ifjúság az 1-es háznál gyülekezett valami meglepetés fejében. Ez görögdinnyét takart, amit először kételkedve néztünk, mivel jól belaktunk a vacsival, meg a vacsora előtti nassolással, de végül mégis megettük a fejadagunkat, sőt, valaki még repetázott is, közben szúnyog-eleség vált belőlünk. Mivel most már a felsőoktatásba kerültünk az „emelt magyarunkkal”, most megyünk ünnepelni Dórival. Kezét csókolom az olvasónak:
F. Kati

2013.július 26. péntek
Ezen a napon többfelé is indult a csapat, kinek mi… A mi kis társulatunk 5 főt számlált: András a Dorkával és a Botos klán jelenlévői. Nem kell mondanom, ugye, hogy péntek lévén egyre nehezebben ment az ébredés… és a nap sem sütött kevésbé. Reggeli és némi cihelődés után indulás. De azért ez mégsem ennyire egyszerű, mert előbb Zoli kipukkasztott egy kereket /ahelyett, hogy felpumpálta volna/, ezért először szerviz. Így esett, hogy lemaradtunk a 11 órai kompról, ugyanis a mai célunk a hétfőn elnapolt Szelidi tó volt, át a Dunán, és Kalocsán is túl. András szent ígérete, miszerint 22-23 km/h-val közlekedünk, időnként elröppent a széllel – mikor már hosszasan 25-tel tekertem és még mindig nem értem utol a csapat elejét, tudomásul kellett vennem, hogy valakinek utolsónak is kell lennie… Erősen úgy tűnt, hogy én leszek az.
A Szelidi tó nagyon szép. Én még sosem jártam itt és igazán nagyon tetszett. Tiszta és rendezett – végül is akárcsak a mi szabad strandunk Domboriban. Volt itt is szabad strand, de az eléggé érdekesnek tűnt /szűk ösvényke vezetett le több helyen is a nádasban a vízhez, a holminkat sem láttuk volna a vízből és a büfében állítólag csirkék rohangásznak – bár legalább garantáltan friss a kaja/, nem is időztünk sokat, inkább a fizetőset választottuk. Nem bántuk meg. Azonnal rávetettük magunkat a büfére, persze. Nagy volt a választék, az étvágyunk és az én mohóságom. Naná, ötödik nap és megint zsemle????? Aztán kipihentük az ebédet a vízben, megszáradtunk és indultunk visszafelé.
A paksi kompot választottuk, mert este 7-ig járt és közelebb is volt a tóhoz, mintha visszafelé indultunk volna Kalocsa felé. Kicsit várnunk kellett, de legalább volt időnk gyönyörködni a tájban: EZT nem láttuk Dunakömlődről, a római dombtetőről… mesés volt a látvány, a Duna és a buja zöld partjai. Valamint a parti hullámfürdő, amit a teherhajók vetettek ránk. Csak azt sajnáltam, hogy a komp lefelé vitt, és egy perc alatt átértünk a paksi oldalra.
Az út vége felé elfogyott az erőm, legalábbis eléggé fogyóban volt, én pedig ezzel együtt lemaradóban voltam, és akkor Zoli kitalálta, hogy tolni fog… bizony, ő volt a hátszelem. Andrásnak ki is kerekedett a szeme és nem is hitt neki, amikor többszöri hátrafordulásra – egy egyre tempósabb tekeréssel még mindig ott jöttünk közvetlen mögötte… egyszerűen nem tudott minket elveszíteni, pedig keményen dolgozott rajta!
Kb 86 km-t tekertünk /Zoli szerint, az én memóriám hibás ez ügyben/, megettük a megérdemelt vacsorát és keblünkre öleltünk milliónyi szúnyogot az esti bevett szokás szerint.
Úgy volt tökéletes a nap, ahogy volt.
A csapat másik fele Szekszárd-Decs kirándulást tett, egy tökéletes tájház-látogatással egybekötve.
Zoli /helyett Vera/

A másik fél: Szekszárd felé már jól ismertük az utat, de tovább a Sárközben még nem jártunk. Így többen úgy döntöttünk, hogy elég volt a Duna másik oldalából, maradjunk a helyi nevezetességeknél. Decsre érve némi kavargás után ráleltünk a tájházra, a később jövők morgolódása közepette. Két kedves hölgy fogadott. Móni lelkesen előadta mindazt, amivel készült, a helyi idegenvezetőnek csak a kiegészítenivaló maradt. Aztán körbejártunk a tájházban, megcsodáltuk a hímzéseket, gyöngyöket, és elméláztunk az olykor furcsa szokásokon, amelyek kihatnak a családok életére. Meleg nap volt ez is, az ifjak unták kicsit a kultúrprogramot, mégis sokáig elidőztünk ezen a helyen. A másik két sárközi falun csak áthaladtunk, vagy elmentünk mellette a visszaúton. Nem bántuk meg, hogy emellett a túra mellett döntöttünk! A táborba visszaérve boldogan fürödtünk a kert végi nádasosban, ami nekem gyerekkori emlékeket idézett.
Kriszta

2013. július 27. szombat
András ezt a napot tervezte a "hosszú túra" napjának, azonban többen fellázadtunk, mert ez volt a nyár legmelegebb napja. A régebben bevált módon alternatív útvonalat kerestünk. Az én bokáim elefántszerűre dagadtak ekkorra, mégis nekivágtam, mert egy helyben ülni sem lett volna jobb. Furcsán alakult a túra, tudomásom szerint senki nem tudta végigjárni a megtervezett útját. Szétszóródott a társaság, mi páran alaposan el is tévedtünk.
Gondolom, ez a nap is szúnyogcsatával végződött, ami szinte lehetetlenné tette a szabadban létezést. Közös helyiség nem lévén, nem a táborokban megszokott módon alakultak az esték. Sajnos!
Mi ketten hazautaztunk, így lemaradva András másnapi irodalomórájáról, amit hazafelé Szekszárdon Babitsról tartott. Szintén sajnos! Nagyon. Pedig még a fiatalabbaknak is tetszett, úgy hallottam.:-(
Kriszta


Képek az albumokban láthatók.