Úti beszámolók

2014. június 22.
Útvonal: Szob - Letkés - Ipolyszakállos- Ipolyvisk - Tésa -Vámosmikola - Letkés - Szob Ezen a szép nyári reggelen 9.30-kor /körül/ találkoztunk Szobon a parkolóban – éppen időben értünk oda, és így épphogy a Szabóka család előtt futottunk be. Előző nap még bőszen tombolt a viharos szél és erre a napra is hasonló csúfságot vártunk, de szerencsénk volt! Csodaszép volt az idő, sütött a nap és bár fújt a szél, nem volt bántó. Igazság szerint folyton éreztem a szelet, de nem tudtam eldönteni, hogy elölről kapom, vagy hátulról. Az biztos, hogy amikor könnyedén haladtam egy velem össze nem egyeztethető sebességtartományban, tuti, hogy nem szembe fújt.
Végül összejött a csapat és indultunk.
Örültem nagyon, hogy ismét a dimbi-dombi részen megyünk, egyszerűen imádom a Szob-Letkés útvonalat!! Az út mellett balra Szürkebocik és Barik, aztán pedig az Ipoly. Letkésnél átléptünk Szlovákiába az eddigi mindig balos irány helyett jobbra vettük a kanyart, felfelé a folyó mentén. Pár kilométer után le is telepedtünk egy szép füves-virágos réten. Innen tökéletes kilátás nyílt a mi csodaszép Börzsönyünkre /ebből a szögből ritkán látjuk/ és egyben értékátvettünk is. Megtudtuk, hogy dehogyis a folyó volt a hajdani fő csapásvonal a határkijelöléskor, hanem a mellette futó vasútvonal. Csak hogy minket mindenből ki tudjanak hagyni. Hogy az Ipoly hajózható lenne? Legfeljebb a liliputiaknak! Ezután Erika elment barackot szedni és jól megküzdött a zsákmányért, viszont hozott bogáncsot is a zoknijában.
Aztán karikáztunk tovább az úton. A bevezető falvak nem voltak valami szépek Szlovákiában, az első, ahol már kissé vidámabbnak tűnt a világ, az Szete volt. Aztán visszajöttünk kis hazánkba /ahol is a határon megnéztük a régi sorompó hűlt helyét/. Később /egyáltalán nem/ vágyakozó pillantást vetettünk balra, ahol a nagy, csúf, tüdőpróbáló nagybörzsönyi emelkedő búvik meg.
Jött Letkés /vagy Ipolydamásd? fantasztikusak ezek a nevek/, ahol cukrászdát ugyan nem találtunk, de hozzájutottunk a jégkrém fejadagunkhoz.
És végül ismét a dimbi-dombi és már meg is érkeztünk a kocsikhoz. A nap hőse EDIT volt, aki, mint kiderült, földink /nincs is szebb a gödi Dunapartnál…/, és aki ezen a napon első alkalommal tartott velünk, és egy ősrégi bringával zokszó nélkül vidáman tekerte végig a távot!!!

Vera Képek az albumokban láthatók.