Ismét elrepült egy év, tette úgy mint általában: mintha nem is lett volna. Csak pár pillanatra álltunk meg a rohanás közben, azt is csak azért, hogy rácsodálkozhassunk az idő múlásának hihetetlen iramára, amely még mindig ámulatba ejt! Szerencsére ebben az éppen csak elmúlt 2009. esztendőben volt egy pár emlékezetes pillanat, ami mérföldkövet jelentett a száguldásban: a kirándulások, biciklitúrák és az időtlenségbe tett kiruccanásunk a Zala megyei Felsőcsödén. Ezt az évet nem is zárhattuk volna másként, mint az együtt töltött Szilveszterrel!
Ezt pedig a maglódi Fábry Kocsmában ejtettük meg. Többeknek másodszori, nekünk első látogatásunk volt. El is indultunk időben, mert nálunk Gödön akkora köd volt, hogy az orrunkig sem láttunk – órákig tartó autózásra készültünk! Mire az M0-ás harmadáig jutottunk, a köd úgy tűnt el, mintha a korábbiakat csak képzeltük volna! Ennek következtében sikerült elsőként és igen korán érkeznünk! Házigazdáink, Jóska és Kati azonnal megmutatta, hogy micsoda vendéglátásra is számíthatunk: bemelegítésként kaptunk egy kis házi pálinkát… Aztán lassan, szépen sorjában megérkeztek a többiek is.
Az este szervezői Móni és Árpi voltak, és azt kell mondjam, hogy igazán kitettek magukért! Bár bevallásuk szerint parázs veszekedések is tarkították a készülődést, az eredménynek csak jót tett a fűszerezés.
Egy vetélkedővel indítottunk: 3 csapat küzdött egy Petőfi-activityvel! Aztán régi TVműsorok szignáljai alapján kellett a címeket megfejtenünk.
Később betermeltük a vacsorát, ami nagyon finom volt: kemencés malacsült párolt vöröskáposztával és fűszeres krumplival.
Ezután ismét játék jött: hozzánksorsolt párunkkal táncoltunk úgy, hogy a közénk szorított lufinak nem szabadott leesnie…
Közben mi lányok fátyolos táncot lejtettünk a fiúknak, aztán pedig a vállalkozó szellemek Kalinkát táncoltak nekünk! És kánkánt…
És persze táncoltunk is és az idő repült és egyszer csak éjfél lett… A Himnuszt az udvaron, a zászló alatt /és az eresz alatt, mert eléggé esett/ énekeltük el és rögtön kaptunk egy helyes kis tüzijátékot is házigazdánktól.
Jött a pezsgő, a virsli és a további táncos percek! A vacsora és virsli előtti, utáni és közötti szabad perceket a mindenki által hozott sütikékkel töltöttük ki.
Később már csak beszélgetni volt erőnk – amikor Móni halkan megkérdezte: hajnali fél öt van, nem megyünk még haza??? Így aztán véget vetettünk a mókának.
A hangulat jó volt, mindenki vidám volt, szerintem remekül szórakoztunk! A vetélkedőnek és a többi játékoknak végül is nem lettek nyertesei, de azt hiszem, a részvétel volt a fontos.
HATALMAS köszönet illeti Mónit és Árpit, akik ennyi munkát és lelkesedést fektettek ebbe az estébe!!! A játékok szórakoztatóak és ötletesek voltak és a zene, amit szintén ők válogattak, szintén tökéletes volt! Szintén hatalmas köszönet vendéglátóinknak, a Fábry famíliának, akik biztosították számunkra a helyet és mindent megtettek azért, hogy ne szenvedjünk hiányt semmiben!
Remélem, hogy ez az új év, amit ismét reményekkel telve kezdtünk meg, legalább annyi szépet és jót – ha nem többet – hoz mindannyiunknak!