Kiváló helyszínen, a maglódi Fábry kocsmában örültünk, hogy végre vége ennek a pocsék 2008-nak, és próbáltuk jobban előkészíteni 2009-et. Nem tartozván az alapító tagok közé, a társaság tagjait még nem ismertem a bulizós oldaláról. A fórumot olvasgatva azonban sejtettem, hogy jól fogok szórakozni. Nem is csalódtam. A helység kalapácsa előadása nálam bingó volt, ha szabad ilyen profánul fogalmaznom – bár lehet, hogy nyelvművelő barátaim megköveznek érte. Élvezet volt, hogy a csepűrágók milyen komolyan vették a játékot előkészületekben: jelmezben és kellékekben, no meg magában a játékban. Persze, a szöveg se volt kutya.
Kutya hideg volt azonban, legalább is addig, míg a roki és egyéb gyors ritmusú talpalávalók be nem fűtöttek – már annak, aki táncolt. Eléggé el nem ítélhető módon még mindig volt, aki nem állt kötélnek.
Nem kellett kötelezni azonban a gyerekeimet, akik nagyon belejöttek a mulatozásba. Mi, asszonyok viszont – úgy látszik - túlságosan belejöttünk a sütés-főzésbe. A kemencés csülökkel persze nem győztük a versengést, olyannyira, hogy a fogyasztás alig tett kárt a megrakott asztal összképében, legalábbis hajnali 2 óráig, míg a távozó Kaposváriék batyuba nem kötötték egy részét a felhalmozott elemózsiának.
Kötött program az este folyamán Thália, no meg Petőfi tiszteletén túl mindössze éjfélkor a Himnusz eldörmögése volt az országzászló körül, amihez a ritmuskíséretet fogaink vacogása szolgáltatta. A kihűlt kompániát lelkileg a szebb 2009-re vonatkozó általános jókívánságok és összeölelkezések, testileg a pezsgő, no meg a tánc melegítette fel ismét.
Ismét szeretném megköszönni Fábryéknak a kedves vendéglátást. Úgy éreztem, mintha egy kellemes házibuli résztvevője lennék, ami a legszebb jelző, amivel egy szilveszteri vigadalmat illethetek. Remélem, ez az első nem az utolsó volt.
