Úti beszámolók

2008. július 28. - augusztus 03.
Szatmárcseke - biciklitábor

Engedjétek meg, hogy beszámoljak a szatmárcsekei táborról. Megpróbálom rövidre fogni, de ez nem könnyű, mert nagyon tartalmas és élménydús hét volt szerintem mindannyiunk számára, akik ott voltunk. Először a programot ismertetem, de aki ezt kihagyja, javaslom, hogy a levél végét az is olvassa el!

A szállás Szatmárcsekén volt, hazánk méltatlanul elfeledett észak-északkeleti szegletében. Az egész környék nyugalmas, tiszta, rendezett, az ott lakó emberek kedvesek, és bírnak a magyaros vendégszeretettel. Érdekes, hogy szinte minden faluban van valami látványosság, érdekesség. A tábor alapvetően 10-14 éves gyerekek bringás-evezős tábora, de a kb 26 résztvevőből kilencen voltunk felnőttek, és legalább olyan jól éreztük magunkat, mint a gyerekek.

Az első nap elsősorban az utazással és az elhelyezkedéssel telt. Mivel az utazás még autókkal is 4 órás, így ez eléggé kifárasztott minket. Pihenésképpen elkerekeztünk a vásárosnaményi élményfürdőbe, ami összesen 56 km bringázást, és kellemes 2 órát jelentett a fürdőben.

Kedden 75 km-t tekertünk. Elmentünk Kisarnál a Petőfi-fához. Ez a hely ihlette a költőt A Tisza című versének megalkotása során ("...hol a kis Túr siet beléje...") . Ilyen helyen lehet igazán megérezni egy vers születésének körülményeit és hangulatát. E helyen egy kis irodalmi megemlékezést is tartottunk. Megtekintettünk egy taposómalmot Tarpán, ahol betekintést nyerhettünk őseink életébe. Ezután megnéztük a XIII. században épült csarodai templomot, mely számomra a Mosolygós szentekről híres. Utána a tákosi templomot tekintettük meg, melyet mezítlábas Notre Dame néven is emlegetnek. Mind a két templom különleges, a maga nemében egyedi. Bár nehezemre esik, eltekintek a részletesebb ismertetéstől.

Szerdán autós kiránduláson vettünk részt. A csapat két részre oszlott. Akinek sikerült az ukrán határátlépéshez minden feltételt teljesíteni (útlevél, zöld kártya, stb), azokkal átmentünk Ukrajnába, és elmentünk a Vereckei-hágóhoz, ugyanis nemrég adták át az Emlékművet. A megtalálása nem volt egyszerű, de megérte a fáradtságot. Nagy élmény volt az Emlékműtől végigtekinteni azon a tájon, ahol eleink valószínűleg beléptek a Kárpát-hazába. Többünknek eszébe jutott a Feszty-körkép. Hazafelé fáradtságot nem kímélve megkerestük a II. világháborús Árpád-vonal egyik bunkerét. Utána megálltunk Munkácson, mely nagyon kellemes meglepetést okozott rendezett városközpontjával, Európában érezhettük magunkat. Megálltunk Munkácsy Mihály emléktáblájánál és a Rákóczi-háznál.
A másik csoport két, szintén nagyon különleges templomot nézett meg. Az egyik a máriapócsi görög katolikus templom, mely a könnyező Mária képről híres, és arról, hogy II. János Pál itt is tartott misét. A másik templom a nyírbátori református templom, mely egy gótikus templom, a maga nemében egyedi, a Báthory család építtette.

Csütörtökön evezős túránk volt, a Túron mentünk le kenukkal kb 12 km-t. Sajnos az áradás miatt a Tiszán nem lehetett evezni, és a Túr is kissé meg volt áradva, nagyobb volt a sodrása, és mély is volt, de az evezés nagy élményt nyújtott mindannyiunknak. Ezen a napon a bicikliket csak annyit használtuk, hogy elmentünk a vízreszállás helyszínéig, és a megérkezés után hazatekertünk, így összesen 46 km volt az aznapi kerékpáros teljesítményünk.

Péntek viszont a kerékpáros teljesítmény napja volt, összesen 113 km-t tekertünk. Megnéztünk egy "szellemfalut", melyet az 1970-es Szamos áradáskor kitelepítettek, és nem is engedték a visszaköltözést. Ennek ellenére néhány ember nem volt hajlandó elhagyni otthonát, így pár házban volt "élet", de megdöbbentő volt látni az omladozó házakat, elhagyatott telkeket, és azt a romos templomot, ami a XIV. században épült, és valószínűleg össze fog dőlni, mert ártérben senki nem áldoz a megmentésére. Utána megnéztünk egy templomot Csengersimán, majd átmentünk Csengerre, ahol egy nagyon kellemes templomkertben elfogyasztottuk az ebédünket, sajnos a templomba nem sikerült bejutnunk.

Ezek után szombatra már csak egy laza, levezető napot iktattunk be. Elmentünk Tiszacsécsére, és megnéztünk Móricz Zsigmond szülőfalujában egy kis kiállítást abban a házban, amelyben gyerekkorában élt az író néhány évet. Még egy templomot megnéztünk Sonkádon, továbbá a Túristvándi vízimalmot látogattuk meg, ahol be is indították nekünk a malmot, így láthattuk, hogyan működik egy ilyen alkotmány.

Vasárnap Szatmárcseke nevezetességeinek megtekintése volt a program. Nagyon híres és világviszonylatban egyedülálló a falu csónakos fejfás temetője. A falu híres lakója volt Kölcsey Ferenc, egy emlékkiállítás látható az egyik házban a költőről. 1823. január 22-én ebben a községben született a Himnusz.

Az eltöltött hét eseményeihez még mindenképpen hozzátartozik, hogy a Tisza ezen a héten áradt, kedden tetőzött azon a vidéken, ahol voltunk. Érdekes volt megfigyelni, hogy mit is jelent ez valójában, az az egyébként csendesnek és kicsinek tűnő folyó mekkora "tengerré" tud válni, amikor mindent eláraszt. Továbbá az is érdekes volt, hogy néhány nap alatt hogy vissza tud húzódni a medrébe.

Szerintem akik ott voltak, nagyon sok történelmi, művészeti, népművészeti, irodalmi, földrajzi élménnyel gazdagodhattak, a gyerekeknek remélhetőleg iskolai tanulmányaik során ezek még hasznosak lesznek.

A tábor felnőtteinek élményeihez mindenképpen hozzátartoznak azok az esték, melyeket együtt tölthettünk, megvitatva az ország helyzetét, az egyes történelmi eseményeket, és nem utolsó sorban kis társaságunk jövőjét. Megbeszéltük, hogy mik a közelebbi és távolabbi terveink, ezekről következő levelemben fogok beszámolni.


Ágota