Az egyesületi bicikliszezon beindulásának késlekedése miatt vasárnap már többen úgy éreztük, muszáj mozognunk egy kicsit. Kinéztünk egy közeli teljesítménytúrát, amit aztán saját igényeink szerint módosítottunk. Kicsit meginogtunk reggel a szemerkélő eső miatt, de bíztunk a jószerencsében. A meghirdetett túra a sülysápi csillagvizsgáló elől indult, így mi hatan is ott találkoztunk. Megtalálni sem volt könnyű! Lepakolásztunk, a helyiek csalódására mondtuk, hogy nekünk saját útvonalunk van.
Elindultunk, Árpi vezetett minket. Hamar elértük a földutat, ahol hosszan és rázósan haladtunk, csodaszép vidéken. Éppen aratás után, amikor legszebbek a nyár színei!
Egyszercsak elértük a patakot, amelyik fölött ez a nagyon régi, kereskedelmi út, a sóút áthaladt az erdélyi sóaknáktól Pest felé. "A falu közelében, Pánd és Káva felé, Zsigerpusztán látható az egykor fontos kereskedelmi út, a sóút forgalmát bonyolító ún. törökhíd. A Sajgón ívelt át, jelenlegi formáját 1815-ben kapta."
"A Pest-Szolnok kereskedelmi útvonal gazdasági szempontból igen fontos szerepet töltött be. A Tiszán Szolnokig leúsztatott só innen folytatta útját Pestre, majd tovább nyugat felé.
Az út nyomvonalának kialakításában feltűnő, hogy Pesttől Tápióbicskéig mindössze két lakott helyet érintett. Az egyik Gyömrő volt, a másik Zsiger, amely a török hódoltság végére vált pusztává. Zsigerpusztán van az ún. Török híd, amelyen a fontos kereskedelmi út haladt. Ez az út Gyömrő főutcájának meghosszabbításaként, Gombát megkerülve, Tápióbicske főutcájaként folytatódott, amikor még ez volt a Budapest-Szolnok főútvonal. Tápióbicskén elágazott Gödöllő felé, majd Tápiószentmárton érintésével ért el Tápiószeléig. Innen 4 irányban futott tovább. Északnak Jászberény felé, délnek Cegléd illetve Abony irányába, a negyedik pedig Szolnoknak." B_laciék tavalyi bemelegítő túráján a gyömrői Kőhidat néztük meg. Így elmondhatjuk, hogy a sóút mindkét nevezetes hídját megtekinthettük.
Gomba felé vettük az irányt, Árpi apukájának háza felé, akinek a rendezett kertjében kellemes másfél órát töltöttünk el. Beszélgettünk, megcsodáltuk a rózsákat, a bámulatosan rendben tartott veteményt, és maciként legeltük a málnát. KIcsit kezdett hűvösödni az idő, az amúgy sem ragyogó nap még inkább elbújt a felhők mögé, így nehéz szívvel újból nekivágtunk a maradék pár kilométernek. Láttuk, hogy előttünk esett ott az eső, de mi nem kaptunk belőle, szerencsére. Visszaértünk a csillagvizsgálóhoz, felraktuk a bringákat és még tán beszélgettünk volna kunokról, királyokról, tervezett túrákról, ha el nem kezd zuhogni az eső. Percre pontosan időzítve!
Köszönjük ezt a szép, és kellemes túrát Árpinak, Móninak és Árpi apukájának!
