Úti beszámolók
Spartacus ösvény, 2016.02.28. (kb. 12 km)
Második nekifutásra indultunk neki a túrának, attól tartva, hogy épp csak maroknyian leszünk. A reggeli találkozásnál azonban kiderült, szép számmal gyűltünk össze. Szofival együtt 15 lélek kelt a vándorútra.
Pilisszentlászlót elhagyva a munkagépek által széttaposott úton igen nagy volt a dagonya, néhol megkerülhetetlen - szerintem már mókás módon, de tudom, nem vagyunk egyformák.
Amint beljebb értünk az erdőbe az út is járhatóvá vált előttünk. Sok helyen valóban csak egy nyomtávon lehetett közlekedni. Az első erdősávon áthaladva, elhagyva a sziklatornyot kiértünk az izgalmas mélység mellett kúszó „Spartacus ösvényre”, ahonnan még abban a ködfelhős időben is messze ellátunk Visegrád és a Börzsöny hegyei felé, kicsit a Duna vizét is megpillantva.
Visszatérve a ligetesebb erdőbe, hamarosan elértünk a Jenő-kunyhóig. A menedékház szinte lakott szintű felszereltséggel bír, azért mi mégis a kunyhó mellett fogyasztottunk el némi elemózsiát. A pihenő után továbbhaladtunk az erdős domboldalon a pihenőhelyig. Itt még ki-ki, szabad akaratából döntött úgy, hogy átkel a patakon, a többiek a hidat vették igénybe. Azért nem úszta meg mindenki szárazon. :)
Egy ideig aszfaltcsík húzott alattunk, melyről aztán a völgy felé leívelő útra tértünk. A Kaán forrás vizétől felfrissülve aztán a völgyben folytattuk az utunk. Még így, a csak ébredező természetben is csodaszép látványt nyújtott a sziklás szurdok. Megszámlálhatatlan alkalommal keltünk át a patak vizén, néha csak pár métert haladva annak egyik, majd másik oldalán. Kisebb-nagyobb kövek, ágak, törzsek segítették ugyan az utunk, de azért adódtak néha nehézségek és megmerülő lábbelik is.
A szurdokvölgy végén tartottunk egy nagyon rövid pihenőt, amíg mindenkit bevártunk. Innem már hamarosan visszaértünk Pilisszentlászlóra, amit jelzett az ismét nagyobb mennyiségű sár is a lábunk alatt – de ez már tényleg nem volt vészes!
A túra útvonala jelentősebb szintkülönbségek nélkül halad. Nehézséget a meredek domb-hegyoldalak, patakmedrek oldalán futó, néha igen keskeny ösvények és a számos vízi átkelés adott, de alapjában egy könnyed túrában volt részünk. A környezet, a látvány, az élmény már akkor kimondatta velünk és Sz. Laci ez „ki is hirdette”, hogy ezt az utat bejárjuk idén még egyszer! :)
B. Laciék igazolását elfogadva, ezen a következő úton pótolhatják velünk a hiányzást! ;-)
Köszönjük az utat, az élményt, a szervezést Gábornak!
És mindenkinek köszönöm a kellemes társaságot!
Szépeket Nektek!
Ölelés :-)
Zsuzsa
A képeket hamarosan az albumokban találod.
Pilisszentlászlót elhagyva a munkagépek által széttaposott úton igen nagy volt a dagonya, néhol megkerülhetetlen - szerintem már mókás módon, de tudom, nem vagyunk egyformák.
Amint beljebb értünk az erdőbe az út is járhatóvá vált előttünk. Sok helyen valóban csak egy nyomtávon lehetett közlekedni. Az első erdősávon áthaladva, elhagyva a sziklatornyot kiértünk az izgalmas mélység mellett kúszó „Spartacus ösvényre”, ahonnan még abban a ködfelhős időben is messze ellátunk Visegrád és a Börzsöny hegyei felé, kicsit a Duna vizét is megpillantva.
Visszatérve a ligetesebb erdőbe, hamarosan elértünk a Jenő-kunyhóig. A menedékház szinte lakott szintű felszereltséggel bír, azért mi mégis a kunyhó mellett fogyasztottunk el némi elemózsiát. A pihenő után továbbhaladtunk az erdős domboldalon a pihenőhelyig. Itt még ki-ki, szabad akaratából döntött úgy, hogy átkel a patakon, a többiek a hidat vették igénybe. Azért nem úszta meg mindenki szárazon. :)
Egy ideig aszfaltcsík húzott alattunk, melyről aztán a völgy felé leívelő útra tértünk. A Kaán forrás vizétől felfrissülve aztán a völgyben folytattuk az utunk. Még így, a csak ébredező természetben is csodaszép látványt nyújtott a sziklás szurdok. Megszámlálhatatlan alkalommal keltünk át a patak vizén, néha csak pár métert haladva annak egyik, majd másik oldalán. Kisebb-nagyobb kövek, ágak, törzsek segítették ugyan az utunk, de azért adódtak néha nehézségek és megmerülő lábbelik is.
A szurdokvölgy végén tartottunk egy nagyon rövid pihenőt, amíg mindenkit bevártunk. Innem már hamarosan visszaértünk Pilisszentlászlóra, amit jelzett az ismét nagyobb mennyiségű sár is a lábunk alatt – de ez már tényleg nem volt vészes!
A túra útvonala jelentősebb szintkülönbségek nélkül halad. Nehézséget a meredek domb-hegyoldalak, patakmedrek oldalán futó, néha igen keskeny ösvények és a számos vízi átkelés adott, de alapjában egy könnyed túrában volt részünk. A környezet, a látvány, az élmény már akkor kimondatta velünk és Sz. Laci ez „ki is hirdette”, hogy ezt az utat bejárjuk idén még egyszer! :)
B. Laciék igazolását elfogadva, ezen a következő úton pótolhatják velünk a hiányzást! ;-)
Köszönjük az utat, az élményt, a szervezést Gábornak!
És mindenkinek köszönöm a kellemes társaságot!
Szépeket Nektek!
Ölelés :-)
Zsuzsa
A képeket hamarosan az albumokban találod.