Nagyobb térképre váltás Az összes színű jelzést kipróbáltuk, a zöldön indultunk aztán a kék következett, majd a piros és sárga úton értünk vissza a zöldre.
Amikor elhatároztuk, hogy aranyvasárnap túrázunk, nagyon jónak tűnt az ötlet. Így legalább véletlenül sem veszek részt a boltok ünnepi hangulatot rontó tülekedésében - gondoltam. Aztán közeledett az időpont, és mint ahogy lenni szokott, egyre kevésbé tartottam jó ötletnek, hogy a karácsony előtti utolsó vasárnapot "szórakozással" töltsem. Ráadásul -10- -15 fokot ígértek aznapra. Végül szombaton úgy feküdtem le, hogy elmegyek a megbeszélt helyre és időre, mert mégiscsak jó találkozni a túratársakkal, aztán a hidegre való tekintettel bizonyára lefújjuk a túrát és hazajövünk. Valahol belül éreztem, hogy nem ilyen a csapat, de ezzel a tudattal jobb volt nyugovóra térni.
Vasárnap reggel, amikor a megbeszélt időpont előtt pár perccel megérkeztünk, és senki sem volt ott, arra gondoltam, hogy tán mások sem akartak jönni, de már akkor kezdett feléledni bennem is a "vadászösztön", az ismeretlen táj felfedezése utáni vágy. Sorban megérkeztek a többiek is, de valószínűleg nem lehettem egyedül azzal a gondolattal, hogy valami mással kellene tölteni a napot, mint túrával, mert végül 11-en gyűltünk össze.
Amikor elindultunk, még ugyancsak csípős volt a levegő, de útközben egyre kellemesebbé vált. Az erdő gyönyörű volt, a táj, bármerre néztünk, vakítóan fehér. Fehér volt a lábunk alatt a talaj, fehérek voltak a fák, talán csak mi világítottunk.
Mivel túl jól teljesítettük a távot, András gyorsan két bővítést belerakott, de így is 3 órára visszaértünk az autókhoz. Végül nagyon örültem, hogy terveztünk advent 4. vasárnapjára túrát, és hogy elmentem. Igaz, hogy nem volt minden porszem letörölve a polcokról, de lelkileg sokat tisztultam ezen a napon.
Ágota
(Az úton látott turistaház romjairól szóló cikk érdekes, érdemes elolvasni:
Nagyszénási turistaház /Kriszti/)