Úti beszámolók

Sítúra Ausztriában



Mindössze tizenketten, ámde annál nagyobb lelkesedéssel indultunk csütörtökön reggel Ausztria felé. Négyórás utazás után érkeztünk meg az alsó-ausztriai Wienerbruckba. Hóból nem volt hiány, hiszen a környéken már két hete folyamatosan havazott, és a következő négy nap alatt sem maradt abba, egy percre sem. Szállásunk egy 1654-ben, postakocsik számára épült fogadó volt. Eredetiségéről meggyőzödhettünk egy gerendába vésett évszám, valamint a rettenetesen nyikorgó fafödém alapján. A zord idő ellenére, délután már Annaberg sípályáit hódítottuk meg. Barátságos házigazdáink, akik egyébként honfitársaink, bőséges vacsorával vártak. Este még egy kis beszélgetés, társasjáték után ki-ki nyugovóra tért. Másnap, több mint kétméteres hófalak között vezetett a kanyargós, és csúszós út Mariazellbe. Egész nap síeltünk. Sajnos Árpi egy szerencsétlen esés következtében balesetet szenvedett. Este kártyáztunk, ping-pong forgóztunk. Szombaton ismét Mariazellben, a Bürgeralpe lejtőin síeltünk. Délután megnéztük a város nevezetességét, a kegytemplomot. Rövid értékátadásomban, különösen a magyar vonatkozású emlékekre hívtam fel a figyelmet.
Vasárnap reggel, miután sikerült autóinkat a hó alól kiásni, a csapat egyik fele hazaindult, a másik fele még délelőttre felcsatolta a síléceket, kihasználva az utolsó lehetőséget is.
Örülök, hogy a balesetet leszámítva, nagyszerűen sikerült az első egyesületi sítúra. Gratulálok Boginak, Anitának és Misinek, hogy megtanultak síelni. Krisztián, Andris és Marci a fekete pályán tökéletesítette sítudását. A lejtő ördöge, vitathatatlanul, Gyuri volt. Remélem, Gábort, Gabit és Ricsit a kerékpártúráinkon is viszontlátjuk majd. Árpinak a lábtörés nem szegte kedvét, a jövő télen ismét síelni akar.
Rajtam nem múlik, jövőre is szívesen megszervezem.

Móni