Úti beszámolók
Révfülöp nyári tábor 2016.07.22-28.
Furcsa volt a biciklitábor gyerekek nélkül! Dani képviselte mindössze az ifjúságot a maga két méterével :)
Árpi szerezte a szállást Révfülöpön a megbeszélés szerint. Pénteken érkeztünk, mindenki ahogy a munkája engedte. Bepakoltunk megvacsoráztunk. A későn jövőknek félretettük a vacsit aztán lementünk sétálni a partra.
Szombaton Kővágóörsre mentünk először. Az első értékátadást Árpi tartotta. Innen legurultunk aztán föltekertünk a következő pihenőpontig. Célunk erre a napra a kőtenger volt. Fantasztikus hely! Körös-körül kőlemezek, némelyik úgy néz ki, mintha betonból volna, pedig természetesen keletkezett. Itt is van egy ingó kő, aki merte, kipróbálta. Főleg akkor lehet érezni, hogy mozog, ha valaki az egyik oldalán áll, más pedig ugrál a másikon. Itt ebédeltünk, beültünk a kövek vagy fák tövébe a nap elől. Hazafelé Kékkúton ittunk a forrásból. Egy Káli medencei nevezetességet, egy mosóházat is találtunk út közben. Itt a környéken minden településen találni ilyet. (Már jártunk is egynél együtt, Óbudaváron, jó pár éve.)
Délután strandoltunk, szép nap volt, bár a teljesítményünkre nem lehettünk büszkék.
Másnapi tervünk Hegyestű és visszafelé a Pálos kolostorrom megtekintése volt. Nagy élmény volt számomra, hogy nem kell elmenni a világ másik végébe azért, hogy vulkáni maradványok között járhassunk. A kürtő egyik oldala épen tornyosult magasan a fejünk felett. Föl is lehet kaptatni a tetejére. A valamikori kráter belsejében kialakult területen található a geológiai kiállítás. Elidőztünk egy darabig, aztán legurultunk vissza az útra. Salföld mellett ezúttal elmentünk, mert a kolostor romokhoz le kell térni a főútról és homokos, félig erdei úton menni jó darabon. Párás meleg volt, legyek és muslicák keringtek az orrom előtt. Aztán egyszer csak feltűnt a fák között a rom. Most is tetszett, pont úgy mint pár éve, most alaposabban be lehetett járni, nem volt esküvői készülődés. Némi elégedetlenséget érzékeltem a csapat tagjai felől, ki ezért, ki azért zsörtölődött. Visszatértünk az útra, innen egy köpésnyire van Ábrahámhegy, aztán a parti úton a szállásunk. A szokásos fürdés és vacsora után este Frédi filmklubjába voltunk hivatalosak, egy 70-es évek végi magyar krimire.
Zoliéknak lejárt a szabadsága, ők már délután elutaztak.
Harmadnap Tihany volt a terv, de sajnos esett az eső. Imiék is elutaztak haza, mert nem néztek ki semmit az időjárásból. Reggeli után elüldögéltünk még, aztán mikor már csak szemerkélt, felsétáltunk a helyi kilátóba. Legalább mozogtunk egy kicsit! Délutánra elállt az eső, de Tihanyba indulni már késő lett volna. Ágota nem bírta a tétlenséget, elbringázott Tapolcára egyedül, mi meg filmkluboztunk megint.
Reggelre megint jó idő lett, így elindultunk Tihanyba, ahogy előző nap terveztük. Gáborék előző este érkeztek, így Gáborral bővült a csapat. Jól haladtunk a félszigetig. Az emelkedőn megálltunk tanakodni, mert évek óta szerettem volna megnézni a barátlakásokat, és láttunk egy csapást, ahonnan csak másfél kilométerre lett volna gyalog. Lemondtunk a "lehetőségről" azzal, hogy majd hazafelé, az alsó útról keresünk másik feljáratot.
Pár éve helyreállították a 60-ban lerombolt kálváriát a dombtetőn, így oda mentünk először. Itt Frédi tartott előadást, megtudtuk, hogy az eredeti domborműveket és szobrokat szerezte vissza Tihany és helyi akarattal sikerült elérni az újjáépítést. Megérte: szép, tágas, elmélyülésre alkalmas hely jött létre megint.
Átmentünk a templomhoz, rengetegen voltak, mi nem akartunk ez alkalommal bemenni, meg be is voltunk sózva, mert a szabadságunk lejárt és időben akartunk hazaérni. Így elbúcsúztunk a többiektől, és a part menti úton indultunk vissza. Megtaláltuk a barátlakások felé vezető utat Lacival a fák között. Egy darabig bicikliztünk, aztán egy helyen letámasztottuk a bringákat és gyalog mentünk tovább, még majdnem egy kilométert. Megbeszéltük, milyen szerencse, hogy csak ketten jöttünk. Nagyon sok tud lenni 800 méter harcban a szúnyogokkal! De régi vágyam teljesült, megtaláltuk az orosz szerzetesek barlanglakásait.
Hamar visszaértünk Révfülöpre, végig az eső nyomában járva. Furcsa az, amikor bőrig ázott esőkabátos emberek jönnek szembe, te meg szárazon megúszod! Visszaérve leszaladtunk a strandra egy gyors fürdésre, nem volt senki, mert itt is vihar volt. Megfürödtünk átöltöztünk, addigra ért vissza a csapat, de őket már nem akarták beengedni, mert újra elborult az ég és fújni kezdett a szél.
Kriszta
Innen Gábor beszámolóját olvashatjátok az utolsó két napról.
(A képek is az övéi ekkortól, így lehet látni, hogy mi történt, míg mi a barlangoknál jártunk. Bár az óráinkat nem egyeztettük).
Utolsó előtti napon Árpi, Móni, Gabi és Gábor elmentünk a Káli-medencébe, mi voltunk a hátvéd. Bejártuk a környéket autóval, ahol gondoltuk, megálltunk. Útközben ittunk a Kékkúti ásványvízből. Aztán következett a híres Salföld. Gyönyörű házak voltak! Kb. 100 évesek, és szinte mind felújították az utóbbi évtizedekben. A házak homlokzatán a felújítás dátumai látszanak.
Mindannyiunknak lett kedvenc háza (sajnos a szebbek 80 milliót kóstáltak). A földfelszínen hatalmas kövek voltak "beásva", mint egy kőtenger, a Pannon-tenger megkövesedett turzásai. Útba ejtettük Szentbékkállát, Köveskált, érdekes templomokat néztünk meg (dac-templom, az ellenreformáció után a református templom bejárata elé épített katolikus). Megcsodáltunk egy mosó-házat, ahol keresztülfolyt a patakvíz, az asszonyok összejöttek, mint a fonóba.
Utolsó nap hazafelé fürödtünk egy jót az Örvényesi szabad-strandon. Kulturált volt, nyugodt, jót úsztunk, meg labdáztunk Móni gyékényből készített labdájával! Majd Füreden álltunk meg, nem könnyen találtunk parkolóhelyet. Rabindranáth Tagore sétány, Szívkórház, Jókai-Villa, majd egy ebéd... Innen ki-ki ment haza.
Nagyon klassz kis túra volt!
Gábor
A képeket az albumokban találod.
Árpi szerezte a szállást Révfülöpön a megbeszélés szerint. Pénteken érkeztünk, mindenki ahogy a munkája engedte. Bepakoltunk megvacsoráztunk. A későn jövőknek félretettük a vacsit aztán lementünk sétálni a partra.
Szombaton Kővágóörsre mentünk először. Az első értékátadást Árpi tartotta. Innen legurultunk aztán föltekertünk a következő pihenőpontig. Célunk erre a napra a kőtenger volt. Fantasztikus hely! Körös-körül kőlemezek, némelyik úgy néz ki, mintha betonból volna, pedig természetesen keletkezett. Itt is van egy ingó kő, aki merte, kipróbálta. Főleg akkor lehet érezni, hogy mozog, ha valaki az egyik oldalán áll, más pedig ugrál a másikon. Itt ebédeltünk, beültünk a kövek vagy fák tövébe a nap elől. Hazafelé Kékkúton ittunk a forrásból. Egy Káli medencei nevezetességet, egy mosóházat is találtunk út közben. Itt a környéken minden településen találni ilyet. (Már jártunk is egynél együtt, Óbudaváron, jó pár éve.)
Délután strandoltunk, szép nap volt, bár a teljesítményünkre nem lehettünk büszkék.
Másnapi tervünk Hegyestű és visszafelé a Pálos kolostorrom megtekintése volt. Nagy élmény volt számomra, hogy nem kell elmenni a világ másik végébe azért, hogy vulkáni maradványok között járhassunk. A kürtő egyik oldala épen tornyosult magasan a fejünk felett. Föl is lehet kaptatni a tetejére. A valamikori kráter belsejében kialakult területen található a geológiai kiállítás. Elidőztünk egy darabig, aztán legurultunk vissza az útra. Salföld mellett ezúttal elmentünk, mert a kolostor romokhoz le kell térni a főútról és homokos, félig erdei úton menni jó darabon. Párás meleg volt, legyek és muslicák keringtek az orrom előtt. Aztán egyszer csak feltűnt a fák között a rom. Most is tetszett, pont úgy mint pár éve, most alaposabban be lehetett járni, nem volt esküvői készülődés. Némi elégedetlenséget érzékeltem a csapat tagjai felől, ki ezért, ki azért zsörtölődött. Visszatértünk az útra, innen egy köpésnyire van Ábrahámhegy, aztán a parti úton a szállásunk. A szokásos fürdés és vacsora után este Frédi filmklubjába voltunk hivatalosak, egy 70-es évek végi magyar krimire. Zoliéknak lejárt a szabadsága, ők már délután elutaztak.
Harmadnap Tihany volt a terv, de sajnos esett az eső. Imiék is elutaztak haza, mert nem néztek ki semmit az időjárásból. Reggeli után elüldögéltünk még, aztán mikor már csak szemerkélt, felsétáltunk a helyi kilátóba. Legalább mozogtunk egy kicsit! Délutánra elállt az eső, de Tihanyba indulni már késő lett volna. Ágota nem bírta a tétlenséget, elbringázott Tapolcára egyedül, mi meg filmkluboztunk megint.
Reggelre megint jó idő lett, így elindultunk Tihanyba, ahogy előző nap terveztük. Gáborék előző este érkeztek, így Gáborral bővült a csapat. Jól haladtunk a félszigetig. Az emelkedőn megálltunk tanakodni, mert évek óta szerettem volna megnézni a barátlakásokat, és láttunk egy csapást, ahonnan csak másfél kilométerre lett volna gyalog. Lemondtunk a "lehetőségről" azzal, hogy majd hazafelé, az alsó útról keresünk másik feljáratot.
Pár éve helyreállították a 60-ban lerombolt kálváriát a dombtetőn, így oda mentünk először. Itt Frédi tartott előadást, megtudtuk, hogy az eredeti domborműveket és szobrokat szerezte vissza Tihany és helyi akarattal sikerült elérni az újjáépítést. Megérte: szép, tágas, elmélyülésre alkalmas hely jött létre megint.
Átmentünk a templomhoz, rengetegen voltak, mi nem akartunk ez alkalommal bemenni, meg be is voltunk sózva, mert a szabadságunk lejárt és időben akartunk hazaérni. Így elbúcsúztunk a többiektől, és a part menti úton indultunk vissza. Megtaláltuk a barátlakások felé vezető utat Lacival a fák között. Egy darabig bicikliztünk, aztán egy helyen letámasztottuk a bringákat és gyalog mentünk tovább, még majdnem egy kilométert. Megbeszéltük, milyen szerencse, hogy csak ketten jöttünk. Nagyon sok tud lenni 800 méter harcban a szúnyogokkal! De régi vágyam teljesült, megtaláltuk az orosz szerzetesek barlanglakásait.
Hamar visszaértünk Révfülöpre, végig az eső nyomában járva. Furcsa az, amikor bőrig ázott esőkabátos emberek jönnek szembe, te meg szárazon megúszod! Visszaérve leszaladtunk a strandra egy gyors fürdésre, nem volt senki, mert itt is vihar volt. Megfürödtünk átöltöztünk, addigra ért vissza a csapat, de őket már nem akarták beengedni, mert újra elborult az ég és fújni kezdett a szél.
Kriszta
Innen Gábor beszámolóját olvashatjátok az utolsó két napról.
(A képek is az övéi ekkortól, így lehet látni, hogy mi történt, míg mi a barlangoknál jártunk. Bár az óráinkat nem egyeztettük).
Utolsó előtti napon Árpi, Móni, Gabi és Gábor elmentünk a Káli-medencébe, mi voltunk a hátvéd. Bejártuk a környéket autóval, ahol gondoltuk, megálltunk. Útközben ittunk a Kékkúti ásványvízből. Aztán következett a híres Salföld. Gyönyörű házak voltak! Kb. 100 évesek, és szinte mind felújították az utóbbi évtizedekben. A házak homlokzatán a felújítás dátumai látszanak.
Mindannyiunknak lett kedvenc háza (sajnos a szebbek 80 milliót kóstáltak). A földfelszínen hatalmas kövek voltak "beásva", mint egy kőtenger, a Pannon-tenger megkövesedett turzásai. Útba ejtettük Szentbékkállát, Köveskált, érdekes templomokat néztünk meg (dac-templom, az ellenreformáció után a református templom bejárata elé épített katolikus). Megcsodáltunk egy mosó-házat, ahol keresztülfolyt a patakvíz, az asszonyok összejöttek, mint a fonóba.
Utolsó nap hazafelé fürödtünk egy jót az Örvényesi szabad-strandon. Kulturált volt, nyugodt, jót úsztunk, meg labdáztunk Móni gyékényből készített labdájával! Majd Füreden álltunk meg, nem könnyen találtunk parkolóhelyet. Rabindranáth Tagore sétány, Szívkórház, Jókai-Villa, majd egy ebéd... Innen ki-ki ment haza.
Nagyon klassz kis túra volt!
Gábor
A képeket az albumokban találod.