Úti beszámolók
2012.augusztus 26.
Zsuzsi börzsönyi túrája;
Útvonal:Rétság - Diósjenő - Kemence - Bernecebaráti - Nagyoroszi - Rétság
Kicsit elbénáztam a térképet, mert az útvonal nem Rétságban, hanem Diósjenőn kezdődik. Ha húzod a magassági adatok fölött az egeret, akkor kirajzolja hol tartasz a térképen. (a szerk.)
| Dóri beszámolója Katikának:
Reggel korán csörgött az órám, bár egész éjjel keveset aludtam, nem tudom miért. Krisztáékkal az Aldi előttre beszéltük meg a találkozót. Míg vártam rájuk találkoztam Fábiáncsalád tagjaival is. Sikeresen, nyolc előtt 10 perccel elindultunk a 17. kerületből, pedig csak 8-kor akartunk. Rétságon találkoztunk. Szerencsésen megérkezett mindenki időben, sőt volt közöttünk egy rég nem látott arc is: B. Ádám. Rövid túraismertető után nekiláttunk a nem sík terepnek. Az út elején csak ennyit tudtam kérdezni „Magyarországról már eltűntek a sík tájak?”. A nem kedves emelkedőket néha nem kedves szavakkal illettük. 20 km megtevése után megálltunk, hogy bevárjuk egymást. Kemencén megálltunk, hogy bemenjünk a Kisvasút Múzeumba. Néhányan el se tudták engedni a különböző váltó karokat, kormányokat vagy bármit, amit mozgatni lehetett. Felmerült a kérdés, hogy mi lenne, ha elmennénk kisvasutazni, de végül elvetettük az ötletet, hogy akkor nem érnénk időben vissza a kocsikhoz. Továbbhaladva Nagyoroszi felé egy nem márkás úton találtuk magunkat. Útközben még operát is írtam az út minőségéhez „Az út olyan, mint amit Andrásbá hagyott maga után Kolontáron”. Az országúti szekció néhány különce nem vállalta be ezt az utat, és a főúton haladtak hátszéllel Nagyoroszi felé. Sikeresen megérkeztünk a kocsikhoz. Gyors biciklipakolás után beültünk a cukiba megenni egy sütit. Zsuzsa megkért, hogy csináljak a gépével néhány képet, sikerült egy-két vicces képet csinálnom, ahogy fagyiztak. Végül érzékeny búcsút vettünk egymástól és hazaindultunk. SUMMA!!! L. Dóri Árpi beszámolója: A Börzsöny déli és nyugati részét már gyalog és kerékpárral is bejártuk, ezért ezt a túrát Zsuzsa a hegység északi, még kevéssé ismert részére szervezte. Remek időben, szép számmal gyűltünk össze a Rétság központjában lévő találkozóhelyen. Célunk Kemence és az ott lévő kisvasút megtekintése volt. Az út nem ígérkezett könnyűnek, lévén a Börzsöny hazánk magasabb hegységei közé tartozik. Ennek megfelelően az első szakasz folyamatosan, meredeken emelkedett, így időnként többen is toltuk a biciklit. Az emelkedőt követő hosszú lejtő nagyban kárpótolta a fáradalmakat. Kemencére beérkezve hosszabb időt töltöttünk a kisvasútnál. Elfogyasztottuk elemózsiáinkat, pihentünk és pihegtünk a meleg miatt. Megnéztük a kovácsműhelyt, ahol a kisvasút történetéről rendeztek kiállítást. A technika iránt érdeklődők felfedezhették a váltóállítás és a mozdonyvezetés szépségeit. Felmerült a lehetősége egy közös vonatozásnak, de sajnos a menetrend és a szűkös idő végül ezt nem tette lehetővé. Visszafelé Bernecebaráti – Nagyoroszi volt az útirány. Utunk egy szakasza az erdőgazdaság által használt úton vezetett, ennek megfelelően a minősége nem felelt meg a kényesebb kerékpároknak. Ezért csapatunk két részre oszlott, a kerékpárjukat féltők a Börzsönyt megkerülve az aszfaltos úton mentek tovább, míg a csapat nagyobb része a gödrös, kátyús, de gyönyörű, patakmenti erdei úton ért el Nagyorosziba. Ezúttal nem néztük meg Drégely várának romjait, ezért ezt majd pótoljuk egy későbbi túrán. Nagyorosziban újra egyesült a csapat, némi tekergés, útkeresés után gurultunk be a rétsági cukrászdához. Köszönjük Zsuzsának a szervezést, az igazán kellemes, nem könnyű, de teljesíthető túrát! A Börzsöny pedig, most is, mint mindig, csodálatos volt! Árpi |