Február 20-án az idő eleinte nagyon borongósnak ígérkezett, de mire elértük Pilisszentkereszten a találkozó helyszínét, az ég teljesen kitisztult. Mikor 9 órakor elindultunk, már hétágra sütött a nap, és szerencsénkre így maradt ez a nap további részében is. Túránk eredeti útvonala Pilisszentkereszt - Pilis-nyereg - Kesztölc - Klastrompuszta - majd az S,SM-n vissza Pilisszentkereszt. Miután mindenki megérkezett, elindultunk a zöld jelzésen, követve két vezetőnket, Olivért és Esztert. Velük jött hűséges pulijuk, Bogár is. Rajta kívül Balázzsal és Szilvivel is érkezett egy másik négylábú, Rézi, az örökmozgó vizsla.
Az erdőben a szombat esti eső ellenére 5 centi friss hó fogadott minket, és mindenki örült, hogy ezúttal nem fogunk dagonyázni. Kipirult arccal, lihegve értük el első célpontunkat, ahol megállapítottuk, hogy a Vaskaput vörösre festve Utah-ban érezhetnénk magunkat. Innentől kezdve vezetőink – akikről egyébként kiderült, hogy úgy ismerik az erdőt, mint a tenyerüket – úttalan utakon kalauzoltak minket keresztül a Pilisen. Mielőtt elértük volna Pilis-nyerget, néhány fáradt társunk elvált tőlünk és visszatért a kiindulópontra, mi azonban folytattuk a harcot a hóval és a ránk váró emelkedővel. Pilisnyergen átjutva leereszkedtünk a jeges, meredek úton egy nagy tisztásra, ahol sajnos újabb túratársaktól váltunk meg. A csapatunk Erika fantasztikus csokis sütijével feltöltve ismét folytatta útját a havas erdőn keresztül. A Sasfészek turistaház felé vettük utunkat, ahonnan egy gyors csoportkép után a gondnok bácsi javaslatára nem a nyaktörő sárga jelzésen mentünk tovább, hanem visszatértünk a zöldre. Ekkor derült ki, hogy a tervezettnél lassabban haladtunk, így végül nem jutottunk el Kesztölcig. Visszafordultunk, és egy másik úton ismét felkapaszkodtunk a Pilis-nyeregre. Megcsodáltuk a Fekete- sziklákról nyíló kilátást, majd leereszkedve a völgybe az Ördög-lyukat. Tőle nem messze áll egy nyiladék szélén a Döme halálának nevezett emlékmű, ami Pápay Domonkos erdőmérnök 1957-ben bekövetkezett tragikus halálának állít emlékművet. Innen már nem volt messze a cél, Pilisszentkereszt. Túránk eredménye 5 és fél óra alatt 20,93 km. A cukrászda ezen a héten kimaradt, de azt hiszem, bátran állíthatom, hogy talán a hóval borított erdő szépsége és ügyetlen félrelépéseink mindenkit kárpótoltak ezért. Mindent összevetve, szerintem jó túra volt, újabb barátokkal és élményekkel.
Kata
Pilisnyereg – Pilisszentkereszt visszaút
Pilisnyeregig együtt mentünk a csapattal, ott köszöntünk el négyen, Móni, Árpi, Edit és én. Rövidíteni szerettünk volna, a tervezett 20-22 km helyett kicsit kevesebbet megtenni.
Olivér ellátott jó tanácsokkal, így nem a hegynek indultunk visszafelé, hanem Klastrompuszta irányába mentünk. A legrövidebb, Sárga út eleje megvolt, de rögtön bizonytalanná vált egy elágazásnál, inkább kicsit visszamentünk, a térkép szerinti Vörös útra, ami egyébként nem jelzett.
Arról nemsokára átléptünk a Piros, Zöld + jelzésű turistaútra. Ezzel a szintén nagyon ajánlott Kémény sziklához vezető útra kerültünk. A Piros utat elhagyva, nemsokára a Zöld háromszögnél voltunk, a térkép nagyon rövid kitérőt jelölt a sziklához. Elindultunk azon, lefelé, a kicsit sáros, napsütötte úton. A szikla nem látszott, de emberek hangja után mentünk. Tényleg nem volt messze, helyet cseréltünk az addig ott időző társasággal, gyönyörködtünk a kilátásban.
Visszamentünk a Zöld + útra, onnan megint le, a Sárga irányába. Jó is, hogy erről jöttünk, mert nagyon lejt az út, ha a Sárgán jöttünk volna, nagyobb lett volna a kitérő a szikláig, és erősen emelkedő.
A Sárgán nemsokára leértünk Klastrompusztára. Ott megnéztük a kolostor romokat, ettünk, beszélgettünk. A kis pihenő után a Sárgán haladtunk tovább, most már Pilisszántó, illetve Pilisszentkereszt irányába. A napos oldalon voltunk megint, kora délután, felolvadt a jég, süppedős sárban gyalogoltunk, lassabban tudtunk csak menni. Figyeltünk, nehogy elnézzük a Sárga + elágazást, de aztán jött, ahol kellett, nem lehetett eltéveszteni.
Elmentünk a kőbánya mellett, egy felújított kutat is láttunk. Pilisszántó szélénél, a sok sarat megunva, azon gondolkodtunk, hogy az aszfaltos úton megyünk vissza Pilisszentkeresztre. Végül mégis a turistautat választottuk. Kis emelkedő jött még rajta, de az út szép volt.
A temető mellett jutottunk vissza Pilisszentkereszt központjába, egy cukrászdánál megálltunk, de végül nem mentünk be. Háromnegyed öt körül értünk vissza az autókhoz.
A megtett távolságot nem mértük pontosan, kb. 18 km lehetett.