A közelgő tavasz legszebb napját fogtuk ki. Előtte szombaton még azon merengtünk, hogy hogyan mondjuk le ebben a ramaty nyúlós időben a túrát. Kivételesen az idójósok ígérgetése bevált, és reggelre ragyogó napsütés mellett vágtunk neki a túrának. Új túratárs is jött velünk, Móni iskolai osztálytársa, és nagy meglepetésre Imiék is megjelentek!
Ez a túra is emelkedővel kezdődött, hosszan caplattunk fölfelé meg-megállva és tájékozódva. Valahol egy ideig a településen mentünk, aztán végre bejutottunk az erdőbe. Igen népszerű kirándulóhelyet találtunk, rengetegen voltak a patakot át meg átvezető úton. Majdnem annyian mint Vinyén! Sajnos, többségében utcai cipőben jöttek így feltartották a forgalmat a bizonytalankodásukkal. A korábbi napok kisebb-nagyobb esői miatt sárosak csúszósak voltak az utak és a fahidak. Ennek a szakasznak a végén befordultunk az erdőbe, itt már kevesebben jártak. A hangulat még inkább őszies volt, a fák nem rügyeztek még, de a hóvirág nyílt az ösvény mentén. Egykettőre visszaértünk a parkolóba, nagyjából megbeszéltük a következő kirándulást és indultunk haza.
Köszönjük Árpinak a tervezést, Erikának a vezetést és köszönjük a szép időt!
Kriszta
A kirándulásról képeket az albumokban találsz. ALBUMOK