Úti beszámolók

Úti beszámoló a 2014. június havának 7. napján történtekről
Útvonal: Felsőgöd - Vác -Zebegény - Letkés - Párkány - Esztergom - Tahitótfalu - Vác - Felsőgöd Kedves Mindnyájan!

Először is köszönöm a meghívást elsőként Andrásnak, másodsorban minden egyesületi tagnak.
Némi szorongással tekintettem a június 7-ei szombati napra, hiszen ilyen hosszú távot egy szuszra még soha nem tekertem le. Aggódtam a szlovák oldalra beígért emelkedő miatt is, amiről András úgy nyilatkozott, hogy az lesz a túra legkeményebb szakasza. Nos, ebben nem lett igaza, mert számomra a legnehezebb momentum az volt, amikor ebéd után ismét nyeregbe kellett pattanni, s az egy pohár kitűnő csapolt barna sörtől kissé kótyagosan, s a tüzesen sugárzó naptól felforrt aggyal felfelé tekertünk a Mária Valéria hídon. De ne szaladjunk így előre…
A rajt nem volt egyszerű, mert lekéstem a 6.11-est, amivel a Keletibe kellett volna eljutnom. Tudtam, hogy a következő járattal nem érném el a megfelelő vonatot, ezért hát, uccu, nekiálltam tekerni. A reggeli gyenge forgalomban egész jól haladva, ám kellő idő híján, úgy döntöttem, hogy Kőbányán mégis felszállok egy másik vonatra. Jól döntöttem. Időben beértem a Keletibe, s onnan apróbb szabálytalanságok árán továbbkerekezve a Nyugatiba, végül is minden jól alakult. Némi késéssel összeverődött a csapat. Rövid bemutatkozást követően, frissen, vidáman rátértünk a Gödnél kezdődő kerékpárútra. Sajnos meg volt írva, hogy nemsokára, egy árnyas szakaszon, defekt ürügyén meg kell állnunk, megetetni a kiéhezett gödi dögöket. Remélem ízlett nekik a lakoma. Legközelebb B vitaminnal ízesítem magam. Sok időnk nem maradt a vakarózásra, mert túravezetőnk a javítás után ismét élre állt, és szilaj módon tolta maga alatt a gépet. Sajnos hamarosan ismét pihenni kényszerültünk az újabb defekt miatt. Érthető módon ekkorra az idősebb és a fiatalabb Titánokat már szétvetette a tekerni vágyás. Jócskán el is húztak. Verőcénél az út egész közel futott a víz mellett. Bevallom lemaradva, a rekkenő hőségben inkább a vízre vágytam, mint az útra. A túlparton hamarosan feltűnt a Nagyvillám, majd a Visegrádi vár, Nagymaros után, pedig az egyik legszebb rész következett. Némi nyálcsorgatással lestem az országúti bringákon tekergőket, akik általában olyan tempóban haladtak, amit én nem tudtam tartani. Sebaj, végül bevártak bennünket Letkésnél. A beájult „Gábor fiam” is lassan magához tért, bár a váltó kezelését minden igyekezetünk ellenére sem akarta gyakorolni. Ekkor mindenki eredeti magyar kútvizet vételezett, rendeztük a sorokat, s elindultunk az Ipoly fölötti hídon, át a történelmi Szlovák oldalra. Egy kis hegymászás s némi gurulás után a távolban feltűnt az Esztergomi Bazilika impozáns együttese, amely szlovák oldalról valóban különleges látványt nyújt. Tudtátok, hogy az altemplomot is hozzá számítva, jelenleg ez Magyarország legmagasabb, kereken 100 méter magas épülete? Hű!! Hű de éhesek, szomjasak voltunk már ekkor! E vágyainkat Párkányban, egy remek helyen csillapítottuk.
Maradtunk volna még, de indulni kellett, ha el akartuk érni a kompot Tahitótfalunál. A csapat egy része - elkerülve az autóforgalmat - Esztergomnál letért a víz közelében kanyargó Sobieski sétányra, amely végül a Szamárhegynél torkolt a 11-es útba. Innentől egy volt az utunk, (s a jelszónk).
Akit nem nyelt el az András bátyám által misztifikált „pilismaróti-háromszög”, annak már csak arra kellett koncentrálnia, hogy utolérje az előőrsöt. Persze már megint a Titánok voltak elöl. Az előbb Visegrádnál ( + búcsúzkodás), majd utoljára Tahitótfalunál összerázódott a csapat végül sikeresen és időben révbe ért, s az árakat tekintve, magas szintű kompozás mellett a kompozit kompánia átjutott Vácra. Egy cuki cukiban mindenki magához vette az utolsó kalóriákat, majd nekirugaszkodtunk az utolsó etapnak. Gödön ismét elköszönt egymástól a kétfelé vált csapat, a gödiek Gödön maradtak, míg a legkitartóbbak, egy utolsó defekttel megspékelve, visszatértek a kiindulóponthoz. Nem volt már kedvem megint vonatozni, így hát felkéredzkedtem a „Tekerd-járatra”. Köszönöm az egész napos élményt, s gratulálok mindenkinek a teljesítményéhez. Végül összefoglalásként:

„Kedves emberek rettenetes melegben, csendes gyerekekkel egyetemben kerekeztek”
Und: „Egy defekt nem defekt!”


Sanyi

Képek az albumokban láthatók.