2015.02.15. Budai séta
érdekességek megtekintésével
Könnyű dolgom volt a beszámoló megírásával, mert a túravezetőtől megkaptam a térképet és a teljes tervet, amit egy érdekesség megtekintésének kivételével teljesítettünk.
A valamikori OPNI előtt találkoztunk, amiről megtudtuk, hogy Budai Magyar Királyi Országos Tébolydaként 1868. december 6-án nyitotta meg kapuit. Arra, hogy mikor zárt be, sajnos valamennyien emlékszünk!
Következő célpontunk a Nyéki kastély lett volna, de ez alkalommal nem találtunk rá. Tavalyi Mikulás-túránkon jártunk arra, így nem szomorkodtunk, várt még ránk elég érdekesség. Az Apáthy szikla megmászása következett, innen szép kilátás nyílik a városra. Holott Budapesten belül jártunk végig, mégis gyakran erdős, sáros utakon baktattunk. Egy utca kiszélesedésében, a pihenő végében, kerítéssel védve áll egy gyönyörű cédrus. Azt mondják a kert, amelyben áll Fedák Sárié lehetett. Jól éreztük magunkat mi is alatta, ettünk Edit finom gesztenyés süteményéből, aztán indultunk tovább. Laci megmutatta nekünk a legendás, majd tűzeseteiről elhíresült Balázs Vendéglő hűlt helyét, aztán a hűvösvölgyi kísérleti mozgólépcső megmaradt épületének ajtórésén kukucskáltunk be.
Itt elbúcsúztunk Ágotáéktól és Gábortól, akiknek délutáni programjuk miatt hamarabb kellett indulniuk. Megfogyatkozva folytattuk utunkat, ismét egy "hűlt hely" felé. Az Alkotó eszme című szobrot nem néztük meg, hiszen a rendszerváltáskor átszállították a szoborparkba. Bár eltéveszthetelen, hogy mikor készült, szerintem maradhatott volna itt is.
Következett az, amire talán leginkább kíváncsi voltam, sejtésem sem volt ugyanis, hogy mit képzeljek el. Sosem találtam volna ki! A Szentföld Templom soha el nem készült épületének romló maradványait vettük célba. Hiába közeledtünk, nehezen tudtam összeegyeztetni a látottakat a hallott információkkal. Érdemes elolvasni a linkelt oldalakat! Ha láttátok a Taxidermiát, ott állítólag látható az épület belülről is. Bemenni most nem lehetett, csak az ajtó forgópántja mellett készítettünk egy-két felvételt. A visszaút sem zajlott esemény nélkül. A Gyermekvasút pályája mellett haladtunk, betájoltuk az OPNI hátsó bejáratát. Még jóformán alig közelítettük meg, elénk csörtetett a biztosági őr, és messziről kiabálva felvilágosított minket, hogy nagyon eltévedtünk, mert erre bizony nem jöhetünk tovább! Így hát megkerültük a telket, és az utcán érkeztünk vissza a parkolóba.
Köszönjük az érdekes túrát B.Lacinak és Editnek!
