Rákoskert - Gyömrő - Ócsa - Gyál - Rákoskert. Kb. 70 km.
Autómentes túra volt, Rákoskertnél találkoztunk. Kényelmesen gyűlt a társaság, és valaki már az ideúton defektet kapott. Szerencsére mi autóval voltunk, előkerült a masszív, állítható villáskulcs, amit ezután magunkkal is vittünk.
Kicsit elment az idő, és mert útközben nem volt fontosabb megálló, András azzal indította a túrát: - Ócsáig nem állunk meg!
35 km egyben, mindjárt az elején. Igaz, nem hegyes, de Maglódnál volt egy érezhető domb. Technikai hiba (leesett lánc) vagy sorompó, piros lámpa szakította le néha a végét, de ezt is könnyű volt behozni.
Jöttek egymás után a települések, Ecser, Maglód, Gyömrő, Üllő. Dórapusztánál elmentünk a Nagyállat Klinika mellett, erről hallottam korábban, de sosem jártam még itt. Alsópakony után megérkeztünk Ócsára.
Jókor jöttünk a templomhoz, lassan vége volt a misének, de még nem kezdődött a vezetés, volt idő enni, beszélgetni. A vezetést tartó hölgytől sok mindent megtudtunk a templomot alapító Premontrei rendről, meg arról, hogyan lett reformátusoké egy eredetileg katolikusok által épített templom. A török időkben hétköznaponként a törökök, vasárnaponként a magyarok használták templomként. A stílusok - román, gótikus - keveredése is különlegessé teszi e templomot, és az építési technológia. Ennek köszönhető, hogy lényegében monolit kővé vált az egész épület. Két falat építettek párhuzamosan, ezek zsalukőként szolgáltak, a közt kitöltötték kővel, végül az egészet kiöntötték kötőanyaggal. Viszont éppen emiatt nincs főbejárat, illetve be van falazva. Sok éven át épült a templom, és az építők a tél beállta előtt állagmegóvásként is építettek ideiglenes elemeket. Így készült a bejáratot lezáró fal. Csakhogy a következő évben pénzhiány vagy más ok miatt későn érkezett meg az újabb építőanyag, és akkor már az "ideiglenes" falat nem lehetett kibontani. Sok érdekeset hallottunk még a nyomokban látható freskókról, megtudtuk, hogy Sárkányos Szent György több is van, az angol megölte, a francia legyőzte a sárkányt.
A templom után a tájházat, tájvédelmi körzetet nézzük meg. Nem kellett messzire menni, mindjárt a templom körül vannak az épületek, eredeti helyükön. (Ezért ez nem skanzen!) Itt is markáns és barátságos vezetésben volt részünk. Sorra látogattuk a házakat, megnéztük a berendezéseket. Egy épület csak ruhákkal, babákkal volt berendezve. Itt megtudtuk, hogy az ünneplőt minden vasárnap felvették, de az esküvőn sem volt külön menyasszonyi ruha, csak kiegészítők. A gyász színe is változott az idők során.
Az udvaron is voltak látnivalók. A kopjafákról elmondták, hogy a faragás régebben kifejezte nemcsak azt, hogy férfi, vagy nő volt az illető, de az életkorra, vagyoni helyzetre is utalt. Aztán ez elfelejtődött, egyszerűsödtek, kevésbé kifejezők lettek az újabb darabok.
Ketten megcsodáltunk egy öreg, szíjhajtásra készült Hofherr stabilmotort is. Gyártója a Kismotor és Gépgyár N.V., Budapest, Fehérvári út. Itt meg is lehet nézni, hallgatni egy nagyon hasonló felújított példányt:
videó A tájháztól elindulva kis keresgélés után megtaláltuk a cukrászdát, ahol valóban az egész társaság jól elfért.
Ezután már visszafelé indultunk, azzal a tudattal, hogy az út nagyobb felét már megtettük, és még annyi domb sem lesz, mint idefelé. Gyál felé mentünk, onnan Vecsés, Ecser következett, és már vissza is értünk Rákoskertre.