Úti beszámolók

2011. december 4.

Útvonal: Normafa - Tündér-szikla - Szépjuhászné - Csacsi-rét - a Budakeszi-vadaspark megkerülése - visszafelé ( akár a János-hegyen keresztül ) Normafa
Kb.: 15-18 km


Nagyobb térképre váltás

Tisztelt Sporttársak, Budán innen, Pesten túl!

Elérkezett az immár hagyományos Mikulás túra. Reggel 6-órakor keltem, hogy megnézzem, milyen időnek nézünk elébe.
Az időjós csapadékmentes +10 fokos időt jósolt.
Egy kis eltévedéssel 3/4 9-re megérkeztünk a Normafához, a kiindulópontra. Addigra velünk együtt szépszámú (10 fő ) gyűlt össze.
Gyors köszönés után elhatároztuk, ha már ennyien vagyunk, nem lesz megállás, csak ahol van valami érdemes. Irányba állítottuk a botjainkat, és máris elkezdtünk tanakodni, hogy merre is van az az irány. De, hála a jó térképnek és Andrásbá iránytűszerű képességének, megtaláltuk a kezdő jelzést.
Az első megálló Tündér-szikla volt. Ez egy baromi nagy kőtömb, aminek marhajó a talapzata, mert nem dől le a szakadékba! Utána mentünk tovább, integettünk az úttörővasútnak, ami az utunkat szelte ketté. (Ez még vagy 3-szor megtörtént.) Nagyon jó ütemben mentünk dombnak felfelé, dombnak lefelé.
-Váuú, mi már láttunk havat idén! - jegyezte meg Erika.
Mint mondtam volt, az idő olyan, de olyan volt, hogy ilyet már csak gondolni sem lehetett volna.
A magasságunkban voltak a felhők, de nem volt hideg, és a nap is sütött a fejünk fölött.
Elérkeztünk a Budakeszi Vadaspark hoz. Itt kettéágazott az út, pontosabban 3 felé, természetesen mi a rosszabbikat választottuk. De, aztán egy arra túrázótól megtudtuk mi a helyes irány. Dél körül kiértünk egy tisztásra, és nekiláttunk az ebédünknek.
Volt ott egy faház jellegű építmény, amibe természetesen nem mentünk be leülni, csak a táskát tettük le. Közben megtekintettük B. Kriszta retró termoszait. Természetesen az én 1-literes inox termoszom, sehol nem volt a (quechua piros temoszhoz). Vajon kié lehetett????
Tovább haladva elérkeztünk egy pásztához. --Hát, GÁZPÁSZTA volt. Na, itt nem tettünk megjegyzéseket és nem is gondoltunk semmire!!! Az idő még mindig jó. Hosszabb botorkálás után elérkeztünk ismét egy elágazáshoz. Én nem tudom, hogy a Zsuzsa mit csinált az éjszaka, de megint a hosszabb utat javasolta. Sajnos, az én bal térdem bemondta az unalmast, ezért rám és a térdemre tekintettel, Andrásbá úgy döntött, hogy nem megyünk a hosszabb úton.(Persze, a mi Main FÜHRERÜNK közben a K 150-re gondolt!) na, de hagyjuk. Egyébként az erdő tele volt emberekkel, és kutyákkal, akik vagy sétáltak, vagy biciklivel ereszkedtek le a mélybe a csúszós avaron.

B. Imre

Zsuzsa képei az albumokban láthatók.