2009. december 6. vasárnap: Budai-hegység Nagykovácsi-Telki-Páty / Fekete-hegyek /
Találkozó: 8,30-kor Nagykovácsiban a Patkó étterem előtt /Nagykovácsi, a főút mellett/.
Túra: P-n Kopasz-erdő-tető, majd Tarnai-pihenő /P háromszög/, innen visszafelé Nagy-Kopasz /Z háromszög/, majd Cseresznyés-kerten keresztül vissza Nagykovácsiba.
Az őszig tartó kerékpártúrákat novemberben felváltottuk gyalogtúrákra. Elnökünk, András gondoskodik arról, hogy a tagok télen se lustuljanak el.
Mindenkit szeretettel várt 8,30-ra december 6-án is az u.n. Mikulás túrára. Mint mindig máskor, most is kitalálta a pontos útvonalat és értesítette a tagokat a honlapon keresztül. Nekünk a feladatunk már csak az volt, hogy testileg-lelkileg felkészüljünk a 10 vagy 15-km -es túrára a Budai hegyekbe.
A találkozó Nagykovácsi egyetlen vendéglátó helye előtt volt, a Patkó étterem előtt, amit időközben átneveztek. Ebből következett, hogy több autó továbbhajtott előtte, és így egyszerre érkeztünk meg a fent nevezett helyre némi keresgélés után. Vasárnap reggel egy ilyen helyen nem nagy a forgalom, de az a pár koránkelő helybéli ember is jól megcsodált bennünket, amikor kiszálltunk az autókból fejünkön az előírás szerinti alkalomhoz illő öltözékben, vagyis a bojtos mikulássapkában. Ez mindenkinek nagyon jól állt, és praktikus is volt a reggeli hidegben. Mikor a lelkes tagok megérkeztek, András tájékoztatott minket a közérdekű egyesületi hírekről, és az útvonalról. Még egy fontos információja volt, miszerint Pécelen már járt a Mikulás. Csodák csodájára nem virgácsot hozott, hanem szaloncukrot, amelyet közösen fogyasztottunk el.
Ezután megnéztük a település szépen feldíszített karácsonyfáját, és a mellette vezető úton elindultunk meghódítani a Nagy-Kopasz hegyet, amely a Budai-hegység legmagasabb pontja, 559 méter magas. A gyerekek és András az élen haladt a hegycsúcs felé, mi pedig kicsit lemaradva követtük őket. Az ifjúság egy része kicsit más irányba ment, de telefonon egyeztettük a helyes útvonalat, így csakhamar együtt folytattuk utunkat. Több kisebb pihenőt tartottunk, míg elértük a Tarnai-pihenőt, ahol csodálatos kilátás nyílt a környező tájra és a hegyekre. Itt fogyasztottuk el szendvicseinket, miközben a körülöttünk lévő tájban és a természetben gyönyörködtünk. Többen fényképeket is készítettek. Itt készült a csoportképünk is. A Mikulás erre is járt, finom mogyorót hozott a csapattagoknak, amelyet továbbindulás után is rágcsáltunk.
További utunk lefele vezetett, az erdőn át egy széles földútra értünk. Az út megtétele alatt beszélgettünk, nevetgéltünk, és felelevenítettük a novemberi túránkat, amely a Börzsönybe vezetett. Így többen csodálkoztunk hogy itt nincs sár, nem esik egész nap az eső, és "sajnálatunkra" még sötétedés előtt kiértünk az erdőből. Pedig többen hoztak lámpát, biztos ami biztos alapon. Már éppen elbújt a nap amikor egy kicsit eltévedtünk, mondtuk is, hogy most következik a novemberi túra végének ismétlése. Azonban nem így lett, telefonos és térképes segítség megoldotta a helyzetet. Ez idő alatt Editék Mikulása is meglátogatott bennünket, ismét szaloncukrot kaptunk. Már nem sok út volt hátra, hamarosan visszaérkeztünk Nagykovácsiba. Kellően elfáradva, de sütievésre mindig kapható csapatunk azért megkereste a cukit, itt sok gusztusos és finom süti, tea, és kávé is volt. Kedvünkre választhattunk krémesből, habosból, gyümölcsösből és a végére kellően leapasztottuk a kínálatot. Jó hangulatban, együtt falatoztunk az összetolt asztaloknál, és az év végi programról beszélgettünk.
Közben besötétedett, indultunk haza egy kellemesen eltöltött nap után, a jóleső fáradtság érzésével.
Köszönjük András!
nagyobb térkép