A megadott napon a királyréti kisvasút végállomásánál találkoztunk a parkolóban. Egy nagy tábla szerint mind a parkolás, mind a továbbmenet díjköteles, amit az automatánál kell leróni. Aprópénzünk nem volt, de szerencsére az automata sem működött. Előkerült egy ember, aki adott jegyet, és vissza is tudott adni. Elég kihalt volt a környék. Aztán jöttek a többiek, üdvözöltük egymást, megbeszéltük a napi értékátadásokat. Ezt megelőlegezve néhányan elénekeltek egy mozgalmi dalt.
Kisinóc felé indultunk el, az első rövid kapaszkodó után alig emelkedett jó darabig. Még sütött a nap. Kisinócnál valójában a turistaház feletti elágazásig kellett menni, magát a turistaházat elkerültük. Tízóraizás közben volt az első értékátadás, ezt magam vállaltam, Erkel Ferencről, aki éppen kétszáz évvel korábban született azon a napon. A legfontosabbakat (nemzeti operák, himnusz szerzője, ismert sakkozó és szervező) elmondtam, egyet most pótolok: a Zeneakadémia egyik alapítója is volt.
Ezután jobbra fel, Nagyhideghegy felé indultunk tovább. Kettőnknek régi emléket idézett az út, 1976 őszén iskolai kirándulással jártunk ugyanitt, többnapi élelemmel, esőben. Most könnyebb volt a zsák, és nem esett az eső, de az út ugyanolyan meredek. Nehezen jött a vége, mindig újabb és újabb emelkedők vártak. Végül mindannyian felértünk, bementünk a turistaházba. Az épület belül őrzi a formáját, de karban van tartva. A büfé igazán jó. Teától a különböző italokig minden van, meleg ételt is lehet kapni. Van elég asztal, jutott hely mindenkinek, pedig mások, családok is voltak. Az asztalokon a nagy számok nyilván nem a személyzetnek szólnak - felteszem, munkahelyi csoportokat hoznak ide, csapatépítésre.
Mire kijöttünk a büféből, köd, vagy felhő szállt le a hegyre. Sietni kellett a csoportképekkel.
A rövid sífelvonó alatt mentünk le a turisatautak kereszteződéséhez. Itt álltunk meg a következő értékátadásra. Előbb Kriszta olvasta fel egy régi "Ifjúsági kislexikonból" a november 7-ről szóló részt, majd ezt az utóbbi évtizedek újabb ismeretei alapján többen kiegészítették. Oszlott a köd.
Egy kevésbé ismert útvonalon terveztük a visszautat, ezért balra indultunk tovább. Egymást sűrűn keresztező turistaút-szakaszokon jutottunk el a Rakodóig. Onnan a Kálmán-kaszáló, majd a Suta-berki nyiladék felé mentünk. Onnan már csak arra kellett figyelni, hogy a turostautat követve menjünk be az erdőbe, ahol kell. Azután jöttek a nevezetes pontok, a Petőfi-forrás, Bajdázói-tó, Királyréti-tó, végül a parkoló. Még jókor, világosban visszaértünk, jó hangulatban köszöntünk el egymástól.