Úti beszámolók

2013. május 1.

Útvonal:
Rákoskeresztúr - Pestszentlőrinc - Vecsés -Rákoskert
kb. 45-50 km;


Nagyobb térképre váltás

Május elsejére végre megemberelte magát az időjárás, így végig tudtuk járni az elhalasztott virágvasárnapi túra útvonalát. A Pesti út-Cinkotai út kereszteződésében találkoztunk. Vártunk, beszélgettünk, míg mindenki odaért, akire számítottunk. Valamivel a tervezett után elindultunk a Bakancsos úton. Alig értük el a Lőrinci út végét, mikor csengett a telefonom, Zoli kérdezte, merre járunk. Ő már a találkozóhelyig is megtett vagy 50 km-t. Érdemes volt rá várni, mert így láthattuk az új montiját, amit kevésbé kiépített, erdei utakra is használni tud!
Első célpontunk a lőrinci Kossuth-tér volt. Szerencsénkre a Hoffher-ház kertjéban majálist szerveztek, és nemcsak a szokott pár traktort lehetett látni, hanem teherautókat, oldtimer tűzoltó autót is, működés közben.
Egy közös fénykép erejéig átsétáltunk a Petőfi szoborhoz, majd indultunk tovább. A Gilice téri értékátadás nagy meglepetést hozott nekem. Középen, ahol jelenleg a Vízművek épületei állnak, valaha, nem is olyan régen gloriett állt. Hasonló, mint amilyet Fertőbozon láttunk. 1814-ben építették, amikor Napóleon legyőzésének örömére seregszemlét tartott itt a porosz, az orosz és a Habsburg uralkodő. Ennek az épületnek az erkélyéről nézték végig a felvonulást. bővebben Később, át- és újjáépítések után szolgált présházként is, a második világháborúban végül lebombázták.



Innen a hajdani Cséry-telepre bringáztunk át. Laci elmesélte, hogy ez a telep szemétlerakóként működött. Cséry Lajos már akkor szabadalmaztatta - mostanában igencsak korszerű - szemétkomposztálási, újrahasznosítási eljárását.
Innen felgyorsult volna a túra, hiszen az értékátadás helyszíneit már elhagytuk, ám egy defekt jó időre megakasztotta a haladást. Közben jót beszélgettünk!
Kedves kertvárosi jellegű helyeken bicikliztünk keresztül, míg elértünk a vecsési cukrászdába. Itt jutott eszembe először, hogy Gyálon kellene tartani a közgyűlést. Fagyizás, csevegés után utunk utolsó szakaszát kezdtük meg. Már csak Ecseren álltunk meg, hogy elbúcsúzzunk egymástól, mert innentől mindenki ment a maga otthona felé a maga tempójában.
Köszönjük a túrát és az értékátadásokat a szervezőknek:

Kriszta

Gábor képei az albumokban láthatók.