Nagyobb térképre váltás A mellékelt térképen Lajos-forrás a jobb alsó sarokban a fehérrel ábrázolt utak találkozásánál található.
Fagyos reggeli órán indultunk a találkozóhelyre. Már az odaút is erősen emelkedett és csúszott. Az út fordulójában parkoltunk le a nagy hóban. Kedvezőbb időben talán busz is jár arra, most azonban zárva volt - oldalán hatalmas és hibás felirattal - a "TÚRISTAHÁZ". Lehangoló látvány egy akkora épület kihaltan. A ház mellett indultunk fölfelé. Ez volt az útvonaltervünk: Lajos-forrás - K+-K Sikárosi-medence - P Király -kúti nyereg - Dobogókő - Zsivány-sziklák - Kakas-hegy - Pilisszentkereszt - Morgó-hegy - Som-hegyi nyereg - Lajos-forrás;
Ebből teljesítettünk: Lajos-forrás Kék+, Kék jelzésen haladva a biciliútig, itt úgy döntöttünk, hogy nem megyünk Dobogókőre, mert lassabban haladtunk a tervezettnél. Egy darabig a bicilkiúton gyalogoltunk, találkoztunk szánkózókkal, sétálókkal, majd a sárga jelzésen haladtunk visszafelé. Azaz, haladtunk volna, mert a festés a fákon néhány helyen alig látszott. Többször megálltunk, néhányan különböző irányokban keresték a jelzést. Egy viszonylag hossszú szakaszon vissza is mentünk, mert teljesen elvétettük az utat. Már többen kételkedni kezdtünk, és András majdnem hiába idézte Lukács szavait:
Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestül és plántáltassál a tengerbe; és engedne néktek. (Lk 17,6)
Más teendőnk nem lévén mégis tovább botorkáltunk hitetlenségünk erdejében. (Ezért a rossz viccért elnézést, de nem bírtam kihagyni!)
Azóta sem tudom, András hogyan találta meg a jelzéseket, mert számomra láthatatlanok voltak. Erősen sötétedett már, mire visszafelé is elhaladtunk a turistaház mellett, és megkönnyebbülten odaértünk a kocsikhoz. A tervezett kilométert nem tudtuk teljesíteni, mégis soknak tűnt, biztosan a hó miatt. A tervben meghirdetett süteményezési, forraltborozási lehetőség Dobogókő kihagyása miatt elmaradt, és lámpára is majdnem szükség volt, nekem azonban mégis szép emlékeket hagyott maga után ez a túra. Szeretem, ha valamiért különleges, van rá miről emlékezni.
Köszönjük a szervezőnek!