Ide érdemes visszajönni, mondtuk a pünkösdi túra után, és tessék, a hétvégén újra a Szigetközben tekertünk.
Pénteken délután 29-en gyűltünk össze a kimlei kempingben. Sátorverés közben ádáz csatát vívtunk a szúnyogokkal. A kiskacsáknak viszont nagyon örültünk. Este tábortűz mellett beszélgettünk.
Szombaton megnéztük a
lébényi templomot. Ezúttal a harangozó néni tartotta nekünk az értékátadást.
Ekkorra sajnos megérkezett az a vihar, amire számítani lehetett az előrejelzések alapján. Egy pizzériába húzódtunk be, ahol meg is ebédeltünk.
Mivel az eső órák múlva sem akart elállni, és nagyon hideg is lett, kocsival mentünk vissza a kempingbe. Akadt néhány tagtársunk, akik dacolva a zord idővel, mégis hazatekertek.
A sátrak közül egy teljesen elázott, egyet beszakított egy letört faág, a többi viszonylag jól vészelte át a vihart. A bográcsos vacsora amilyen sokára lett kész, annyira finom volt. Köszönet érte minden közreműködőnek!
Vasárnap a bizonytalan időjárás miatt, sajnos, le kellett mondanunk az evezésről. Így legalább pótolhattuk az előző napi elmaradt kilométereket.
Mosonmagyaróvárnak vettük az irányt. Körbejártuk a
várat, majd megtekintettük a
Hanság Múzeumot.
Könnyen megtaláltuk, azt a cukrászdát, ahol múltkor is voltunk. Itt magunkhoz vettük az elmaradhatatlan „fagyi-süti-kóla doppingot”. Hazafelé kicsit megnyújtottuk a távot, mert gyönyörű lett az idő.
Kellemes, könnyen teljesíthető túrát tettünk ezen a hétvégén. Gratulálunk az először velünk tekerő Bánfi családnak! A kb. 60 km-t, többnyire kiváló minőségű kerékpárúton, szép környezetben, rendezett településeket érintve tettük meg. A szembeszél sem volt számottevő.
Bárcsak kegyesebb lett volna az időjárás hozzánk, és nem maradt volna el az evezés! Vagy legalább még egy napot maradhattunk volna!
Mi mást mondhatnánk: Ide újból vissza kell jönni!
