Úti beszámolók

2012. október 23.

Ünnepi túra
Útvonal: Csobánka - Holdvilág-árok - Csobánka


Nagyobb térképre váltás

Október 23-án reggel, a négy napos hétvége utolsó, de egyben legnaposabb és legmelegebb napján némi Csobánkai autós tekergés után ismét egy maroknyi, de annál lelkesebb csapattal indultunk útnak, hogy meghódítsuk a Holdvilág árkot. A vasárnapi kerékpáros túra után a csapat kiegészült 6 fővel, most velünk tartott B.Edit, B.Laci, Ágota, Zsófi és a friss házasok, Sári és Berti. Utunk a Kiskovácsi kórháztól indult, a piros kereszt jelzésen. Az árokban felfelé menetelve még elő-előbukkantak a csobogó patak medrében olyan cölöpök és deszkák, amik valószínűleg azoknak a lépcsőknek és hidaknak a maradványai, amiket 2010 nyarán a nagy esőzések miatt a víz magával sodort. Szerencsénkre most a patak alig csordogált, így lényegében szárazon jutottunk fel egészen az ősember barlangokig. Itt tartottunk egy rövid pihenőt, felkapaszkodtunk a sziklafalba rögzített vaslétrán, majd egy könnyed bakugrás az útban álló szikla felett, és máris folytathattuk az utat a Nagy-szikla felé, ahol elvileg régészeti ásatás zajlik, de gyakorlatilag most pénzhiány miatt szünetel. Miután elhagytuk a sziklafalat, egy hosszú és izzasztó emelkedő következett, lassan mindenkiről lekerültek a melegebb ruhadarabok, nem sokkal később pedig már a hegytetőn üldögélve falatoztunk, és gyönyörködtünk a fantasztikus kilátásban. A rövid pihenő után a piros keresztet piros négyzetre cseréltük, és a Lajos-forráshoz érve egy emberként állapítottuk meg, hogy túrázni feszes farmerben, és Tisza cipőben a legjobb, de csak úgy, ha utána egy kulacsból iszunk a kutyánkkal. Kőrösi Csoma Sándor emlékművét megtekintve elindultunk a zöld háromszög jelzésen, ahonnét jóformán beláthattuk az egész völgyet, ahová most igyekeztünk. Dömörkapuhoz leereszkedtünk egy már kissé csúszósabb, kavicsos úton, s megnéztük a híd alatt megbújó vízesést. Innen a völgyből felfelé vezetett az utunk, a patakmeder mentén, majd rátértünk a sárga keresztre, végig haladunk a szebb napokat is látott Janda Vilmos kulcsosházig. Hamarosan elékeztünk egy, a kerékpárosok által kedvelt útszakaszra, ahol a gyönyörű időre való tekintettel gyakran hangzott fel mögöttünk a köveken csikorgó gumik hangja. A leereszkedés után elérkeztünk egy újabb forráshoz, ahol a fáradtság némelyekből egészen furcsa –elnézést a szakkifejezésért- sztereotip mozgásokat váltott ki, főleg mikor kiderült, hogy a forrás kiszáradt. Innen már nem volt sok hátra, a túra egy nagyon barátságos, lejtős útvonalon folytatódott, ami megkönnyebbülés volt a sajgó térdűeknek. Az erdőből kiérve aztán az ijesztő fekete busman bácsi-nénit kikerülve visszaérkeztünk a túra kiindulópontjához. Köszönjük a túrát Zsuzsinak és Arninak, a jó időt pedig az Anyatermészetnek! Kata

Zsuzsi és Kata képei az albumokban láthatók.