Végre biciklire pattanhattunk! Április 5-én megvolt az idei első kerékpáros túránk!
Amikor közelítettem a rákoscsabai Csabaházhoz, arra gondoltam: Nohát, mennyi kerékpáros túra indul ma innen, és mások is kilencre beszélték meg? Aztán, amikor odaértem, akkor derült ki, hogy bizony mindannyian – frissen bejegyzett - egyesületünk első hivatalos túrájára jöttek. 32-en voltunk, közöttük az ifjúsági tagozatban több új arccal. Szeretettel köszöntjük Őket is!
Utolsónak megérkezett a túravezető is, és bejelentette, a mai túra könnyű lesz, de annál veszélyesebb. Mivel a fő veszélyt az autók jelentették, elővettük a Szatmárcsekén jól bevált „tízes csoportokra oszlunk” technikát. Valóban mindenki minden dicséretet megérdemel. Az egész túra folyamán nagyon nagy volt a fegyelem és a rend. Ez sajnos nagy forgalmú utakon az egyetlen eszközünk az autók veszélyei ellen.
Kissé nehezen lendültünk bele a túrába (fociban ez az idény eleji forma…), Isaszegig vagy négyszer megálltunk. Isaszegen a honvéd emlékműnél András tartott értékátadást a dicsőséges tavaszi hadjáratról. Szokásos magas színvonalon, szemléletesen, érthetően, és láthatóan nagy szeretettel beszélt a – szinte napra pontosan - 160 éve történt eseményekről. A lányom történelemtanára szerint a családokban nem tartanak az emberek történelemórát. Ha a családokban nem is, az Egyesületben igen.
Következő megálló a gödöllői kastély. A kastély előtt Kriszta tartott – családi történetekkel színesített - értékátadást, és, mivel jól viselkedtünk és ügyesen hallgattuk, Laca bácsi csokit osztogatott. Nem tudom, hogy azért-e, mert már mindenki látta, vagy azért, mert Kriszta magas színvonalú előadása után már bent úgysem kaptunk volna újat, vagy csak eredendő Habsburg-ellenességünk miatt, de a kastélyba senki nem ment be. A parkban viszont egy jót sétáltunk. Ezután egyvégtében tekertünk vissza Pécelig, ez az 50 perc láthatóan mindenkinek jól esett.
Következő állomás az Apácadombon lévő elnöki rezidencia és egyesületi székhely. Hát, András, jó magasra költöztél…. Egy kis vendéglátás következett, néhányan a házigazda vezetésével körbejárták a birtokot, majd - a virágvasárnap apropóján -meghitt hangulatú beszélgetésbe kezdtünk. Az ádventi elmélkedéshez hasonlóan Jóska gondolatai adták a fő vonalat, aki most sajnos csak írásban volt közöttünk. Móni néphagyományokat összegyűjtő előadása ismét nagyon informatív volt.
Kiváló időben, nagyon jó hangulatban, rengeteg új gondolattal gyarapodva töltöttük együtt ezt a napot. Köszönet a szervezőknek, a vendéglátónak és a felkészült értékátadóknak!
