Úti beszámolók

2008. szeptember 5-6-7.
Fertő tó

Kedves Barátaink!

Engedjétek meg, hogy néhány szóban összefoglaljam, a szeptember 5-6-7-i Fertő tavi túránkat.
Kis csapatunk életében ez volt az első teljes hétvégét kitöltő túra és bátran mondhatom, hogy szuperül sikerült.
Pénteken este volt a gyülekező Fertőd-Nyárligeten. Jó gondolat volt harmincunkra egy egész vendégházat kibérelni. Este közösen sütögettünk, grilleztünk, illetve véglegesítettük az egyesületté alakulást. Megvannak az alapító tagok (persze folyamatosan lehet csatlakozni), és vállaltam, hogy az eddig elhangzottak alapján megszerkesztem az Alapító okiratot. A továbbiakról folyamatosan tájékoztatok mindenkit.

Szombaton hosszabb túra várt ránk. Végül is úgy döntöttünk, hogy nem tesszük meg a teljes tókört, részben mert a 130 km bár szép teljesítmény, de a rohanás nem ad lehetőséget a táj és a kultúra megismerésére, az értékátadásra. No meg tekintettel voltunk az „elsőtúrázókra”, és a pici gyerekekre is. Előbb két óra alatt felmentünk az ausztriai Podersdorfba (Pátfalva). Menet közben rövid tájékoztatót tartottunk a Fertő tó, és Tószög nemzeti parkjának természeti értékeiről. Podersdorfban hajóra szálltunk, és mintegy negyven perc alatt átszeltük ezt a csodálatos tavat, és Rusztban kötöttünk ki. Itt előbb strandoltunk egyet, volt aki életében először mártózott meg a Fertő tóban. Ezután bekerekeztünk a Kárpát-haza legkisebb szabad királyi városába. Itt – miközben csodáltuk a meghitt hangulatú főteret - előbb rövid ismertető hangzott el a városról, majd András rögtönzött történelem órát tartott a Magyar Királyság városainak a jogrendjéről, kiemelten a szabad királyi városi státuszt, mely magyarázatot adott arra, hogy egy ilyen kis városnak miért volt fontos ennek a státusznak a megvásárlása. Ezután megnéztük Burgerland egyik leghangulatosabb templomát, az un. Halásztemplomot. Sokunkat megfogott az a különlegesség, hogy két szorosan egymás mellé épített templom, egy román kori és egy kora gótikus, miként alkot egy – építészetben igen ritka – kéthajós templomot. Megkapóak voltak a templom középkori falfestményei is, melyekről az ott kapott magyar nyelvű tájékoztatóból tudtunk meg elég sokat. Ezután egy rövid, de kemény dombokkal tarkított kerekezéssel jutottunk el a magyar-osztrák határnak arra a helyére, ahol a Páneurópai piknik folyt 1989-ben, ahol a keletnémet menekültek tömegei törték át a vasfüggönyt. Az emlékhely szépen sugározza a közelmúlt történelmében betöltött egyedi és kiemelkedő szerepét, emlékmű, emlékfa, harang, őrtorony, és sok-sok tájékoztató tábla igazított el bennünket. Érdekes volt a határvonalat kijelző kövek között lófrálni, vagy éppen azokon ülve megpihenni a két ország határán. Ezután begurultunk Fertőrákosra, és megnéztük a híres kőfejtőt. Ezután a sötétedéssel versenyt futva egy szusszal tettük meg a a Fertőrákos – Balf – Fertőd-Nyárliget útvonalat. Kritikaként hagy fogalmazzam meg, hogy minden azt sugározza, mintha a Fertő tavat kerékpárúton körbe lehetne tekerni. Ez sajnos nem igaz, a Fertőrákos – Balf közötti szakaszon nincsen kerékpárút vagy kerékpársáv, a közúton kell tekerni autók között, ráadásul az út felkúszik a dombokra, így ez egy váratlanul nehéz szakasznak bizonyult. Este babgulyás és paprikás krumpli főtt a bográcsokban, amibe a lányok nem csak a megfelelő alapanyagokat de a szívüket is beletették, köszönet érte.

Vasárnap az előző napi 84 km-es túrához képest egy rövidebbet, egy 45 km-est tettünk meg. Eltekertünk Nagycenkre és meglátogattuk a Széchenyi család kastélymúzeumát. Bátran állíthatjuk, hogy ez egy olyan hely, amit nem árt néhány évenként ismét és ismét végigjárni, hiszen a gazdag tárlókban, a gyakorlott múzeumjárók is találtak újabb és újabb információkat. A múzeum után felkerestük a Széchenyi család kriptáját, és abban a legnagyobb magyar sírját. Az idegenvezető bácsi továbbra is lelkesen, és színesen mesél a helyről. Tájékoztatója végén Éva vezetésével a kis csapat a legnagyobb magyar, Gróf Széchenyi István tiszteletére elénekelte a Szózatot, (talán nem illik ilyet írni, de nagyon-nagyon jól szólt, sokan meghatódtunk, beleborzongtunk). Ezután legurultunk Fertőbozra, ahol megmásztuk a Gloriette nevű kilátót ( aki többet szeretne tudni róla, a következő helyen megnézheti:

www.vendegvaro.hu/gen?genid=3067

ahonnan lenyűgöző a kilátás a Fertő tóra. Ez volt az utolsó élmény e túrán, innen még egy fagyizás várt Fertődön bennünket, majd azzal a élménnyel tudtunk elbúcsúzni egymástól, hogy mind testiekben, mind lelkiekben, mind szellemiekben nagyon-nagyon hasznos hétvégét töltöttünk együtt. A legközelebbre szokásos egynapos vasárnapi túrát tervezzük szeptember 28-ára, már most jegyezzétek be a naptárba. A tervekről Ágota fog rövidesen tájékoztatni mindenkit.


Csaba