Az idei rendhagyó szilveszteri buli után február 11-én megrendeztük első, reméljük hagyományteremtő, farsangunkat. A helyszín a „Csébi rezidencia” volt. Azt eddig is tudtam, hogy egyesületünk aktív és tehetséges emberekből áll , de a farsangi műsor az igényes kívülállóknak is elnyerte volna a tetszését. Miután kölcsönösen megcsodáltuk egymás jelmezét, (ördög, angyal, cowboy, háremhölgyek, tálib harcos, török basa, hawai dzsigoló stb.)
Kati fergeteges eszperente nyelven írt köszöntője nyitotta a sort. Elgondolkodtam őt hallgatva, vajon hányszor kellene reinkarnálódnom, hogy hasonló eszembe jusson.
A prózai bevezetőt Ágota, Kriszta és Móni zenés hastáncos bemutatója követte. Már tavaly szilveszterkor is megmutatták a lányok akkori tudásukat, de most láttuk csak igazán mennyit fejlődtek egy év alatt.
A táncos lányokat a fiúk, András, Zoli, Imi és jómagam prózai műsorszáma követte, amely Karinthy Frigyes műveiből merített. Ahhoz képest, hogy a szöveget ott láttuk először, (már aki látta, mivel olvasószemüveg nem volt mindenkinél, hiába a kor) nem vallottunk szégyent.
Kati és Laci macska-duettje mindenkit elkápráztatott.
A műsor után a kareokee, a vidám adomázás, és a tánc közül választhattunk. Mivel idén szilveszterkor a tánc elmaradt, így a szuterén parkettjén fergeteges rock and roll party kerekedett. A kevésbé géppuskalábúak énekeltek, mások a konyhában töltötték fel kalóriakészleteiket.
Utolsónak maradva hajnali fél négykor búcsúztunk el házigazdáinktól, akiknek ezúton is külön köszönjük a vendéglátást.
