Úti beszámolók

Dömös – Dobogó-kő
2011.ápr.3
(újabb K40 előkészítőfelkészítőrákészítő gyalogtúra)

Találkozó Dömös városa, a templom környékén lett volna, de e-helyett egy kemping szerűségnél parkoltunk le a Duna partján. Amíg Andrásék megkávéztak egy számunkra ismeretlen helyen, addig mi megettük a nap első szendvicsét és kipróbáltuk magunkat a kacsázásban (több – kevesebb sikerrel). Miután erőt gyűjtöttünk és összeszedtük a csapat egészét nekivágtunk a túrának.
Az előrejelzések szerint meleg, napos, szeletlen, elején kisebb emelkedőkkel tarkított, de alapvetően sík túra következett. Ez nagyjából így is volt. Egy patak mentén indultunk el, aztán következett az első kisebb emelkedő, ami igazából egy sziklákból álló természetes lépcső volt, amit egy „klasszikus” domboldal követett. Első egymást beváró megállónk ennek a majdnem tetején volt – persze az még a „domb” feléig sem ért. Utunk továbbra is csak emelkedett, de volt két meredek emelkedő, amik tényleg meredekek voltak és kis gondot is okoztak. Mikor felértünk kicsit pihentünk és gyönyörködtünk a Vadálló-kövek tetejéről. Itt kiderült, hogy ez még mindig csak a hegy fele. Innen továbbindulva is csak embert próbálóan meredek szakasz következett, minek teteje tényleg a hegytető volt, méghozzá a Prédikálószék. Ami nem mellesleg a Visegrádi-hegység talán legszebb pontja, magassága 639 m. Innen pompás panoráma nyílik a Dunakanyarra. Mivel dél körül járt az idő ideje volt, hogy ebéd gyanánt még pár szendvicset együnk és pihenjünk egy fél órát.
Na, végre lefelé visz az utunk és nem is meredeken – egyelőre. Egy kereszteződésben elvesztettük a nyomot, de viszonylag hamar ráleltünk a helyes útra és tovább indultunk. Ezt leszámítva nem is tévedtünk el. Sétálgatunk az egyre meredekebb lejtőn és azt tapasztaljuk, hogy egy-két sáros folt kerül elénk, aminek okát hamar megleljük: egy patakocska csörgedezik előttünk, utunkat keresztezve, ami még nem baj csakhogy egy „szakadék” szerűségen kellett lemászni a patakba majd kicsit fel. Na, ez már baj volt, mert csupa sár volt és eléggé csúszott. Itt egy kis (elég hosszú) pihenő következett, mert nem ment mindenkinek olyan könnyen az átkelés és jó gyerekek lévén mindenkit bevárunk. Innen Dobogó-kőig már csak egyszer álltunk meg egy elágazásnál bevárni a végét és robogtunk is tova látszólag a rossz úton, de bízva a túravezető térképismereti tudásában és mivel választási lehetőségünk nem volt követtük őt. Láss csodát igaza volt és elértünk Dobogókőre (de valszeg egy hosszabb úton) ahol szintén nagyon szép volt a táj és a jó időnek köszönhetően rengeteg túrázót és még több gyönyörű motort láttunk.
Itt következett a második és egyben utolsó megállónk ahol a helyi büfékből és egy útszéli csapból kiválóan jóllaktunk és felfrissültünk. Dobogó-kő Pilisszentkereszttől északra, a Visegrádi-hegység legmagasabb pontján, a Balti-tenger szintje felett 699,746 méter magasan fekszik, Budapest és Esztergom között, nagyjából félúton. Tetejéről kiváló kilátás nyílik a Dunakanyarra, sőt, tiszta időben a Magas-Tátra is kivehető. Dél felé lankásan emelkedik, észak felé viszont meredek sziklafalak és ezekbe vágott völgyek vannak, például a Rám-szakadék.
Kövi és egyben utcsó megállónk meglepő módon Dömös. Fent említettem, hogy a túra ELEJÉT tarkítják emelkedők. Na, azok idáig tartottak. Innentől viszont tényleg enyhe terep következett, de hogy ne legyen unalmas, létrák segítségével villanypásztorok felett kellett átmászni, amiket nem célszerű letaperolni. Mivel Daninak nem volt nagy tapasztalata az áramvezetők tulajdonságaival kapcsolatban, Ádival együtt hárman láncban megfogtuk a pásztort, ami a sor végén lévő embert rázza meg legjobban (Danit). Ez jó mulatság a fáradt túrázóknak. Legszebb öröm a káröröm – nemde?! Innen viszont már tényleg csak méterek voltak hátra és egy végső érdekességként a civilizációba kivezető út a temetőn át vezetett.
Dömösre visszaérve még viccelődtünk egy sort egymással, tisztáztuk a túra adatait 20km kb. 6 óra alatt - hát nem a legjobb, de túléltük - és kineveztük az élménybeszámoló íróját. Na, itt megpróbáltunk gyorsan elpárologni a helyszínről, de nem voltunk elég gyorsak.
Mindent összevetve egy remek túrában volt részünk. Sok szép helyet láttunk és az időjárás is kiváló volt. Újfent Köszönjük Andrásbá’-nak!

Arnold



Zsuzsi képei