Úti beszámolók

Döbrönte - Nyári tábor
2012. augusztus 3-12.


Ádámnak szeretettel, hogy ne maradjon ki mindenből:

a beszámolók termékleírást tartalmaznak

2012. augusztus 3. (péntek)
Az indulás napja
Reggel már korán felébredtem. Ez természetes, mert nem kellett dolgozni menni. Tettem-vettem szinte egész nap, mert dolog aztán volt bőven, 2-re mentem Erikáért, Áhimék 3 körül megérkeztek. Bepakoltunk mindent az autóba, ami szinte púpos lett, 3/4 4 után elindultunk.
Szép lassan, normális tempóban mentünk végig az M 0-án. 3x leszakadt az ég. Visszafelé vezető oldalon az M5-től az Anna-hegyi részig mind a két sáv teljesen tele volt. Annyira néztük a kocsisort, hogy nem mentünk le az M6-os kijáratnál, így Érd város északi és keleti részét teljes egészében megismertük – 20 perc mínusz. Na, de ezután rátértünk a helyes útra. Innentől kezdve már sínen voltunk mint... Ahogy kiértünk Veszprém megyéből, szép lassan egymás után jöttek a dombok. Az elején még volt lejtő is, de utána már csak emelkedő. És egyre nagyobb emelkedők. Pontosan 7-re a vacsorakezdés időpontjára megérkeztünk. Hatalmas gyereksereg (ifjúsági tagozat) jött elénk, köszönteni.
Elsőként Dani szállt ki, nem gondoltam volna hogy ilyen ovációval, örömmel és szeretettel fogadják. És már bent ültünk az ebédlőben. Gulyásleves és palacsinta volt a vacsora. Vacsi után Andrásbá röpke taggyűlést tartott, majd bepakoltunk az -amúgy elég kulturált- szobánkba. És már kezdődött is az elmaradhatatlan „szülői értekezlet”. Az ifjúság átment a közeli játszótérre, ők ott rajcsúroztak, mi pedig az udvarban hallgattunk zenét, és kibeszéltük a két háború közötti magyar életet. Majd eljött a lefekvés ideje.
A siserehad teljesen betöltötte a szobájukat. Elalvás előtt kérték, hogy meséljek nekik. Ezt is régen kérték már tőlem!
Ágota egy Móra Ferenc, Mátyás királyos mesét húzott elő táskájából. Mintha csak tudta volna előre, hogy ez lesz. Kicsit hebegve, de felolvastam a „gyerekeknek”.
Eltettük magunkat másnapra.
Imre

2012. augusztus 4. (szombat)
Az első nap
Hat óra előtt ébredtem (Imi), kinéztem az ablakon és elszomorodtam, mert a várrom látképében csúnyán esett az eső. Megnyugtattam magam, hogy ez csak a reggeli eső lehet, azért ilyen szép zöld itt minden.

Dóri + Katika
Ennek mi is károsultjai lettünk, mert Imi reggel 7-kor felkeltett mindet, aminek mindeni örült. 7.30-kor már az ebédlő asztalánál ültünk, ahol svédasztalos reggelit kaptunk. Dórikát apukád (Imi) átverte, mert kámforrá vált a nutella. A korai kelés miatt hamar elkészültünk, és a szobánkban húztuk egymás idegeit, mint pl. Marci focilabdát pattogtatott, és megbeszéltük az éjjeli recsegtetések okát is. Dórikát Marci lelocsolta, mintha bepisilt volna, persze nem jogtalanul, de „ MARCI VOLT A HIBÁS”, mint mindig. 1/2 10-kor volt a gyülekező, hogy András bácsi megtartsa a szokásos reggeli túraismertetőjét, majd el is indultunk, miután mindenki ellenőrizte, hogy minden megvan.
Már az induláskor tudtuk, hogy nem Szatmárcsekén vagyunk, mert idefele láttuk a terepet. Először még nem éreztük a Csödéhez hasonló dombokat, de aztán megéreztük a Bakony izzadt illatát. „Mielőtt végleg elmegyek...” Ja, bocs, Kati beleénekelt... Mielőtt letértünk volna egy erdészeti útra Kriszta tartott egy kiselőadást a halomsírokról. Az erdő gyönyörű volt, és a tájat (meg a csodás utat, ami felért egy igazi masszázzsal ) énekkel tettük tökéletessé. Apukáddal (Imi), aki helyettesített téged távollétedben, mert ugyanúgy nézett ki és ugyanazokat a dalokat énekelte, amiket Te szoktál nekünk (Kislány a zongoránál, Macska duett, Trabant-dal). Ekkor a vidámságunk a tetőfokára hágott, mert még nem tudtuk, hogy a vége felé levő lejtőkön visszafelé is kell tekerni. Útközben rájöttünk, hogy Fitness Guruból (alias Márkusz) nem csak egy van, és valószínű, hogy osztódással szaporodnak, hogy majdnem minden táborra jut egy. A mai küldetésünk Bakonybél volt (bocs, hogy csak most említjük), amit sikeresen teljesítettünk. A templom előtt telepedtünk le, hogy megkóstolhassuk a döbröntei szendvicsek ízvilágát (nagyon jó volt a sajtos-uborkás szendvics szarkazmussal megfűszerezve). Ebéd után ismertette a helybéli néni a templom és a monostor történetét röviden, mivel siettünk a Csillagdába. Ott egy szimpatikus úriembertől hallgatunk érdekes dolgokat a Hold és a Mars űrkutatásairól és egyéb csillagászati dolgokról. Megnéztünk egy 22 perces filmet, ami jobb volt, mint egy 3D-s mozi, de egyeseknek sikerült elaludnia (apukádat kérdezd meg, hogy miről szólt a film). A csillagda tetején egy 4 lencsés távcső volt, melynek egyikével megnézhettük a Nap foltjait és kitöréseit. Nagyon érdekes volt egy piros folt rajta néhány fekete ponttal.
Ezután átmentünk egy tóhoz (Bakonyi Gyilkos-tó), amiben fenyőfa ágak nőttek, de ezt a mi agyunkkal nem tudtuk feldolgozni... Ja, jut eszembe a mellett volt egy romantikus kápolna, de mi nem ezzel foglalkoztunk, hiszen megtudtuk Andris óvó nénijeinek neveit: Dóra néni és Kati néni, akiket nagyon utált... Indulás után szembesültünk azzal, hogy a kedves lejtők átalakultak hatalmas kátyús emelkedőkké. Kicsit szétszakadt a csapat, és nem akarjuk megsúgni, de volt aki rollerezett is (erről is kérdezd apukádat). Az út vége felé apukád úgy otthagyott minket, hogy mi csak ámultunk. Hogy mit keres itt a Te szellemed? Még András bácsit is leelőzte, ami kicsit sértette az egóját, ezért gyorsan vissza is előzte, de végül 2 perces különbséggel értek be. Utánuk a Tour de Double D (B.Dani és Dórika) érkezett be a célba komoly bringásokhoz hűen. A fürdés érkezési sorrendben zajlott, ezért Katika is gyorsan beérkezett, mert a Bakony dobjainak erős munkáját éreztük magunkon. Vacsorára potencianövelő zöldségleves volt rizses hússal, aminek a maradékát a mi konyhamalacunk ette meg: KATI!
Benéztünk az egy utcás falu „kocsmájába” ahol megkérdeztük, hogy nézhetjük-e az esti kézilabda meccset, de elküldtek melegebb éghajlatra. Szomorúan visszaballagtunk a szállásra és meghallgattuk Ágota értékátadását a szarvaskői várról. Míg írtuk ezt a remek beszámolót, apukád (Imi) gondoskodott a jó hangulatról, amikor magyarázta, hogy Ő az Aquafresh fogkrémből csak a piros színű csíkot nyomja ki, és közben leesett a fogkrém kupakja, így a fél fogkrém a párnán landolt.
András bácsi kritikus szavakkal illette ezt a beszámolónkat, közölte, hogy sok erotikus elem van benne, és hogy micsoda fertő!! Egyikünk se menjen emelt magyarra, és adjunk summát a végére: ? (tessééék!!)
Szép volt, jó volt, de azért hiányoztál nekünk. Szia 23:33-kor :D 75 km.
Dóri + Kati

Döbrönte - Bakonybél [2012. 08. 04.] [72.0 KM]

2012. augusztus 5. (vasárnap)
A második nap
Apa (Imi) keltett minket, több-kevesebb sikerrel, mivel csak suttogott.
Most bizonyára úgy gondolod, hogy Dani vagyok, de tegnap a Pannon Csillagdában újra szerveződtek a családok: új tesód; Timi (én), új unokatesóid: Marci és Andris lettek.
Melinda: Újoncként jöttem a táborba, s nagy kihívás volt második nap fenékfájósan újra a nyeregbe pattanni... bocs, csak ülni, mert ugye fájt a s..gem.
Szerény szerkesztőségünkhöz csatlakozott Fábián „kigyúrt” András, aki nagyon boldog, hogy ilyen névvel illettük...
Visszatérve a témához, a mai túrának Magyarpolány volt a célja. A odaút nem volt túl izgalmas, csak Andris hozta a frászt az élbolyra, amikor a váltója akkorát reccsent, hogy András bácsi azt hitte, hogy Márkusz 2.0 szerencsétlenkedik mögötte. A beszámoló ezen részén felelevenítettük az eredeti „görög isten” dicső tetteit, s közben szakadtunk a röhögéstől. A terepviszonyok ma már jobbak voltak, de a falubeli templomhoz megérkezve azért kiterült a társaság. Itt tartottunk egy ebédszünetet sok – sok májkrémmel és sajtkrémmel megpakolva. Közben Móni értékátadást tartott, s ezt egy helybéli „enyhén ittas úriember” meg-meg szakította a falu és személyes történeteivel (amik nincsenek fenn a Wikipédián!). Mivel még annyi energiánk volt, megmásztuk a 173 lépcsős kálváriát (L. Dani számolta, úgyhogy valószínűleg hiteles az információ), s elégettünk pár kalóriát. Hogy ezt visszapótoljuk, elmentünk a helyi cukiba, s közben leráztuk az „idegenvezetőt”. Ezután tájházba mentünk, ahol találtunk egy csocsót is aminek a bábui le voltak fejezve…

Egész túrán hazafelé azon gondolkodám,
Miként fogok végigtekerni az olvadt aszfaltpályán.
Mit teszek majd először is,
Fürdök, tán eszem is,
Kidobom a cipőmet,
S kinyitom a sörömet is.

Az igazat megvallva, hazafelé újdonsült unokaöcséd (a kigyúrt Andris) lábizmai föladták a küzdelmet az emelkedőkkel szemben, s az utolsó pár kilométeren a Safety Car vitte, két másik táborlakóval együtt. Viszonylag korán érkeztünk vissza a szállásra ezért még felsétáltunk a szállás fölött lévő várba, ahol Ágota értékátadást tartott. Rapunzel leengedte a haját a várablakból, de a próbát egyik „lovag” se tudta teljesíteni. Utána az egyesület matematikusa, L. Dani korrepetálta Katit, s egyre jobban bővült a hallgatóság s a végére az egész tanulás egy hatalmas, fantörpikus vízicsatába torkolt. Nyolckor egy kiadós vacsora erejéig fegyverszünetet tartottunk, s Popeye-hez hasonlóan, a rántott húsi meghozta az erőt, így Marcit közös erővel legyőztük, hála a műanyagkancsóknak, amelyeket a homelady-től szereztünk. Az esti megbeszélés végett be kellett fejezni Marci ostromlását. XD-s csurom vizesen ültük végig András bácsi igeosztását.
Ezután mindenki ment a dolgára, a seniorok filmet néztek, az ifik többsége karaokezott, mi pedig bevettük az egyik legcsöndesebb szobát, hogy megírjuk Neked a beszámolót. Mivel már későre járt az idő, mindenki lehuppant az ágyába, és Ágota tanulságos felvilágosító mesét olvasott fel nekünk Fekete Istvántól. Az enyhén rasszista novellából megtudhattuk, hogy a gólya hozza a gyereket: az európaiak a Níluson teremnek, a japán, a mandzsu, a kirgiz és a tatár gólyák pedig a Gangeszen szerzik be a csecsemőket. A Gangesz víze azonban erősen iszapos, és innét van az ázsiai gyerekek sárga színe. Na, de hogy a feketéket se hagyjuk ki, róluk megtudtuk, hogy a fekete gólya hozza őket a Fekete-tengerből, és kész. Arról aztán nem esett szó, hogy a télen született gyerekeket hogyan pottyantják otthonukba, de szerintünk légipostával, a MALÉV-vel szállítják őket szerte a világba, mégpedig ajánlott csomagként.
?: Végül elég hosszúra nyúlt a beszámoló írása, mivel közben nagyon jól szórakoztunk, egy csomót beszélgettünk és nosztalgiáztunk. Reméljük, te se untad el magad, s olyan jól szórakoztál olvasás közben, mint mi hárman írás közben.
Melinda + Timi

Döbrönte - Magyarpolány [2012. 08. 05.] [64.1 KM]

2012. augusztus 6. (hétfő) A harmadik nap Hétfőn ráértünk egy kicsivel később kelni, mivel családi napot tartottunk. Két csoportra oszlottunk. Az 1. csoport Pápa felé vette az irányt, míg a 2. csoport a bázist a Balaton elérése céljából hagyta el. A balatoni autókonvojunk 4 személygépjárműből állt vala. Szabakáék vezették a konvojt, ezért egy-két kitérővel elértük a balatonfenyvesi, akarom mondani fövenyesi strandot. Bocsi, kihagytuk a lényeget Marci hibájából, vagyis az odautat, ami elég szórakoztató volt. Megálltunk az ajkai Tesco-nál, hogy bevásároljunk. Itt különleges élményekkel is gazdagodtunk: Kati és Dóri megtanulta a helyi hölgyek járásmódját, és vettünk egy VERDÁS labdát is, hogy legyen mivel játszanunk. Odaúton láttuk, amint Melinda, Dóri és Kati a hátsó ülésen pogózott. Miután megérkeztünk, gondolkodás nélkül a vízbe csobbantunk a VERDÁS labda társaságában. Marci szerint a víz hőmérséklete 26,283 °C volt. Először labdázunk, fiúk a lányok ellen, de később kis-nagy Danit Dórinak sikerült átállítani a lányok oldalára Imivel együtt. Ennek ellenére a fiúk hősiesen helytálltak. Dórinak sikerült Marcit a víz alá nyomni. Kitaláltunk, hogy embertornyot építünk. Az egyes verzió hamar lebukott a víz alá, de a kettes verziót Marci, Dóri és Áhim alkotta, ami sikeresen fennmaradt egy fénykép erejéig. Áhim elkezdett iszappal dobálózni, de később Kriszta, Edit, Ágota és Dóri iszappakolást is kapott önkéntesen. Mivel a szél egy kicsit erős volt, a hullámok messzire elvitték a VERDÁS labdát, amikor nem figyeltünk rá, ezért Marcinak kellett utána úsznia. Közben találkozott egy-két vasrúddal, hínárral, szúrós növénnyel és betondarabokkal. Pihenés közben leültünk Olimpiát nézni, pizza, fagyi és egyéb rágcsákkal együtt. Szurkoltunk a vízilabdásoknak, de csak akkor dobtunk gólt, amikor L. Dani nem figyelt. Volt egy dagi kisgyerek, aki miután felolvasta Varga Dániel nevét, megkérdezte, hogy férfi vagy női meccs van. Remek hangulat volt, mindenki a TV-re szegezte tekintetét és gól-gól hátán, csak nem láthattuk a meccs végét, mert indulnunk kellett. Téged is emlegettünk, nem csak a vízilabda kapcsán. Krisztáék hazafelé elkalauzoltak minket oda, ahol Berti lagzija volt. Ez a völgy, mesébe illő kis patakkal, malommal, mézeskalács házikóival, kis tavacskával csodálatos volt. Még egy forrást is felkerestünk egy festői tó partján. Ezek után indultunk haza a bázisra. Megállapodunk abban, hogy volt olyen fárasztó ez a nap, mint egy biciklitúra. András + Marci

A másik fele
Ahogy előbb is láthattad leírva, a mi (kis) csapatunk Pápa felé vette az irányt, ezen belül is a Várkertfürdőbe. Apánk (Andrásbááá) szemét erősen bökte, hogy csak mi mentünk ezen a napon is biciklivel, hiába magyaráztuk neki, hogy Pápa azért közelebb van, mint a Balaton. Ezt a problémát persze rögtön elfelejtette, mikor rájött, hogy a medencének jakuzzi része is van. Emellett rokonlélekre talált egy igen szigorú úszómester személyében azért, mert ha valakit meglátott beugrani a medencébe, már nem engedte vissza ( mivel ugrálni tilos volt). Az idő szép napos volt, csak a szél fújt „palacsinta dobáló” erősen. Egész napos fürdőzés után hazafelé vettük az irányt, és épphogy begördültünk vacsoraidőre.
Ebből a napból ennyi beszámolót lehetett kihozni, bár az ügyesebbeknek több sikerült. Majd legközelebb!
Luca +Dorka

2012. augusztus 7. (kedd)
A negyedik nap

Hajnalban elbúcsúzattuk Melindát. Ezután programcserére kényszerültünk, mert mint kiderült a pápai Esterházy-kastély kedden is zárva van. Tehát a keddi és a szerdai programot felcseréltük. Rögtön indulás után megértettük, hogy mekkora szerencsénk volt a korábbi napi szélcsendekkel. Így nagy nehezen leküzdöttük a 30 km-t a Somló-hegyig. Ezután feltoltuk a biciklieinket a várhoz, ez jó 200 m szintkülönbséget jelentett. Közben Áhim lánca is leesett. Fent meghallgattuk Móni kiselőadását a hegy a vár és a hely történelméről. Az elsőt föci érettségire úgyis megtanultad a többiből meg csak a bor volt érdekes. Megtudtuk például, hogy a szőlőben tilos volt káromkodni és paráználkodni. A hegyről lefelé sem volt könnyebb, az elején csak tolhattuk a bicikliket, de Andris így is defektett kapott. A társaság ezután kettészakadt, néhányan elindultak ugyanazon az úton visszafele, de a többség ellátogatott Devecserre és Kolontárra. Útközben megálltunk fagyizni, pénzt felvenni és megemlékezni a vörösiszap-katasztrófáról. András bácsi gyomrában is történt egy kis katasztrófa, így Ő egy bokrot keresett, míg mi a zagytározót. Kolontáron ismét eltévedt, így a 25m-es egyenes út helyett közepes magas dombon át kerültünk. Hazafele az egyik megállónál valaki otthagyta a sisakját, de az indulás után viszonylag hamar kiderült, hogy Timié ˘( Ő jegyzeteli, így nem mondom hogy SZŐKE: D)
A katasztrófa Kolontáron nem ért véget, így a sor eleje egyszer csak azt vette észre, hogy András báá ismét eltűnt a bozótban. Végül mindenki épségben hazaért a 85 km-es túráról. Miközben a lányok a Fábián fivérek beszámolóját írták, Andris a szomszéd pipijeire ráhajtott, de jött a kakas és elzavarta. Vacsora után meglepetés várt mindet: 2-2 liter juhfark, olaszrizling és chardonnay bor, melyeket mind a Somlón termesztettek. A lányokkal megitattuk a juhfarkot, így a fiúáldást biztosra vehetjük. Miután András bácsi eleget ivott, napvilágra került, hogy lányaival ellátogatott az idei BRAVO OTTO gálára. „Néhány” újabb pohár után előtörtek az „állati ösztönei”, így meghallgattuk, hogyan utánoz: pl. elefántot vagy Tour de France-on elütött kutyát (az eb túlélte, a karbon váz nem). Eközben a tejútrendszert figyeltük, hullócsillagok, műholdak és repülők után kutattuk át az eget.
L. Dani + F. Józsi

Döbrönte - Kolontár [2012. 08. 07.] [81.6 KM]

2012. augusztus 8. (szerda)
Az ötödik nap

Reggel esőre ébredtünk. Megreggeliztünk ami kivételesen nem svédasztal volt, hanem rántotta baconnal. 1/2 10 felé elállt az eső, 10-kor indultunk, mert a Sz. család nem jelentkezett. A mai program Pápa és környéke a programcserék miatt. Nem kellett sokat biciklizni míg elértünk Pápa városába, gyors banklátogatás után, az Esterházy-kastély kertjében óriási ősfák alatt Ágota tartott egy előadást, majd átmentünk a kastélyhoz. Megbeszélt időpontra érkeztünk, ahol az idegenvezető korabeli ruhában kalauzolt végig minket a kastélyon. A pincétől a kastély belső termein keresztül nézhettük, hogy éltek, milyen ruhákat hordtak a barokk korban az emberek. A kastélylátogatás után átverekedtük magunkat a felbontott főtéren, hogy a kékfestő múzeumba térjünk be. A kékfestés az alapító cég egykori műhelyében került bemutatásra egy több emeletes házban, minden korabeli festőkádakkal, szerszámokkal. Anyának (Erika) nagyon tetszett az egész, alig akart eljönni. A helyi múzeumok után nem maradhatott el a cukrászda-látogatás sem. Mint mindenhol, itt is megtaláltuk a „helyi terminátort” egy kissé részeg barátunk személyében, aki elküldött minket melegebb éghajlatokra, valamint megkérdezte, hogy „Mi ez itt, felvonulás?”.
A cukiban Apának (Imi) a gyümölcs fagyi nem ízlett ezért Katika nyalta el. Én egy katica alakú marcipános sütit kértem amiből mindenki evett egy csipetet. A kalória bombák bekebelezése után elindultunk a nagyteveli tóhoz. A tónál kiderült a reggeli eső sokakat elriasztott a fürdőruha táskába tételétől, ezért a társaság úgy döntött, most a fürcsit kihagyjuk. Hazafelé vettük utunkat, de három különböző irányból három csapattal közelítettük meg Döbröntét.
A vezér és hű csatlósai, azaz MI tettük meg a leghosszabb túrát, L. Dani vezetésével egy csapat a rövid földutat választották. Egy harmadik csapat visszament azon az úton, amin odafele mentünk. Visszatérve ránk, a szembeszél miatt kénytelenek voltunk "vonatozni". Egy pihenő után egyben maradt a csapat, mert bírtuk András bácsi tempóját. Az utolsó szakaszon néhányan lemaradtunk a csapattól, mert kukoricát akartunk lopni. Sajnos, nem sikerült, mert Apu (Imi) szerint túlérett volt. Azért 1 db kukoricával szomorúan hazaballagtunk. Nyuszi bácsinak odaadtuk egy sörért cserébe, ami Andrisé és Dórié lett. A vacsora felejthető volt. Este sok kimondhatatlan nevű dinót ismertünk meg Krisztának köszönhetően. Lefekvés után nem az esti mesére aludtunk el, hanem a tehénkés viccre.
B. Dani + T. Áhim

Döbrönte - Nagytevel [2012. 08. 08.] [42.4 KM]

2012. augusztus 9. (csütörtök)
A hatodik nap

A szokásos időben 9.30-kor indult a csapat gépkocsival a cseszneki vár felé. Az autókat Bakonybél településen hagyta a társaság nagy része. Néhányan Zirc városáig folytatták útjukat autóval. A többség kerékpárral folytatta útját Zircen át Csesznekig. Az út nehéz emelkedőkkel tarkított, dimbes-dombos volt. Az útvonalak közül talán ez volt a legnehezebb szakasz. Csesznek várához a bicikliket vállon vittük fel. Fentről a Bakony egyik legszebb panorámája tárult elénk. A várban ebéd közben meghallgattuk B. Imi előadását a ciszterciekről. Pihenés után visszafelé megálltunk Zircen, ahol fagyiztunk. Ezt követően folytattuk utunkat a szálláshelyünk felé. Bakonybélen gépkocsira tettük a kerékpárokat és autóval érkeztünk meg Döbröntére. Mi ismét meglátogattuk a Somló vidékét, és betértünk a Szent Márton borozóba, ahol feltöltöttük készleteinket az esti szülői értekezletre. Estére megérkezett az elnöki család másik fele és Tamara is.
Ez a nap is vidáman telt, voltak akik elfáradtak. Csapatgyűléssel zártuk a napot.
Sz. Ferenc + Sz. Laci

Bakonybél - Zirc - Csesznek [2012. 08. 09.] [49.4 KM]

2012. augusztus 10. (péntek)
A hetedik nap

Ma megint később keltünk, mivel ismét családi nap volt. Reggelire virslit kaptunk a változatosság kedvéért, majd elindultunk kocsival Sümegre, hogy megtekintsük a várat. A pénztáros matektudásában kételkedtünk, de örültünk, hogy kevesebbet kellett fizetni. Bár idegesítő volt, hogy többször is megkérdezte, hogy akkor most hány felnőtt és hány gyerek van. Végül is 4 felnőtt jegy árából megúsztuk az egészet. Felmásztunk a várfalakra, majd állatokat is simogattunk, mind például lovat, nyulat (a borzot senki nem akarta), kígyót, amit a nyakunkba is vettünk… Dorka és Luca valamint kiskorú B. Dániel fogott sólymot. Ez után deresre húztuk András bácsit és Apukádat ( Imi) is, és jól elvertük őket. Kipróbáltuk a kalodát is, de sajnos nem volt nálunk romlott paradicsom, hogy megdobáljuk az „áldozatokat”. A vár elfoglalása után elindultunk „Tapolca” (Zalaszentgrótra). Családias hangulatban telt az egész nap, mivel L-ék, Csé-ék és Botiék, valamint F-ék, K. Timi és T. Áhim már összeszokott csapatot alkotnak. Miután megvásároltuk a jegyeket, kiderült, hogy az étteremben, ahová útközben betértünk 10%-os kedvezményt kaptunk volna. A termálfürdő előtti kanyarban felborult egy autó, amit mi hallottunk a strandon, de semmi szirénás autó nem érkezett segítségül (legalábbis ezt nem hallottuk). Dani és Áhim érdekes dolgokra lettek figyelmesek a csúzdás medencében. Valaki nem tudta visszafogni magát és egy óriási nagydolgot hagyott a MEDENCÉBEN, ami Áhim szerint 4 méteres volt. Közben olimpiát is néztünk a büfénél, és Táborvezető Cs. András ÚR átváltozott őrült tudóssá, amikor beszárította a „haját”. Ezután szedelőzködtünk a borászhoz, hogy bevásároljunk egy-két üveg Juhfarkot. A bácsika nagyon vendégszerető volt, végigkínálta a borait. A kint maradottak pedig helyet cseréltek és letakarták magukat egy-egy törülközővel. Amikor Anyukád (Erika) jött, hogy kérjen egy kis aprót, nem válaszoltunk, mivel nem tudtunk mit mondani. A fiúk is viccesen jártak, amikor L. Dani bekiabált a törülközőkre, hogy zokni. Semmi válasz. Érdekesnek találta a helyzetet, amikor senki nem mozdult vagy röhögött. Végül így is mentünk haza, bőven túllépve a 20.00 órás vacsoraidőt. A vacsi valami ragu volt, másodiknak pedig mákos tészta. Miután lezuhanyoztunk, felmentünk az emeletre segíteni megírni az előző beszámolót, Andris Katival rejtvényt fejtett és lejárt női magazinokat nézegettek. Mivel későn értünk haza, elmaradt a mai napra tervezett éjszakai túra, viszont fáradtak is voltunk. Imi meséje után hamar el is aludtunk, mivel másnap Dórinak és Daninak, meg a többi őrültnek, aki elindult az emléktúrára, korábban kellett kelnie, hogy időben elindulhasson.
F. Kati

A másik fele
A családi nap lázas készülődéssel kezdődött, már nagyjából kialakult, hogy ki merre szeretne menni, Mi (Botond, Rozi), úgy terveztük, fürdünk majd a Zirci ősfák közt, sétálunk és visszamegyünk a Cseszneki vár programjaira, és készülünk a beharangozott éjszakai pápai biciklis túrára. Mivel közösségben vagyunk, a tervezet változó, így alkalmazkodtunk a „nagycsaládoz”. Az úti terv Sümeg és Tapolca barlangfürdő volt. Az autós csapat menet közben szétszakadt, így külön értünk a Várhoz. Mi ott négyen (Tamara, Zoli akik egy autóval érkeztek) és én a kisfiammal együtt sétáltunk fel Sümeg várához. A vár a XIII. sz-i eredetű, messze látszik a környékről. Magasan, jól megalapozottan kősziklára épült, csak „várbusszal” engednek fel vagy sétálva. Hosszú, még fel nem tárt alagútrendszere van, amely benyúlik a város alá. A vár kútjánál is nyílik 3 befalazott alagút kezdemény. Belenéztünk a vár kútjába és vizet láttunk benne, de a legendák szerint ott nem volt víz. Messze földről hozattak kútásót és annak idején nem tudott vizet találni, ezért börtönbe vetették, két kis árvája a kúthoz ment, és abba sírtak apjuk után, mire lett benne víz, elengedték a kútásót, aki elment gyermekeivel, és a víz 1 nap múlva el is apadt. A várban víz helyett bort ittak, napi 1,5 liter volt a kapuőrök fejadagja. Nagyon jó állapotba hozta az a vállalkozó, aki a várat üzemelteti, és az ő birtokában vannak éttermek és a Hotel Várkapitány szálloda is. Az előző családi napon is jártunk már a Sümegi várban és én a WC-ben felejtettem az irattárcámat, amit a személyzet másnap megtalált és hiánytalanul, a pénzemmel együtt visszakaptam. Ezért kétszer is láttuk, és becsületességük miatt még jobban megszerettük a várat. A közösségi együttlétek jók, de az alkalmazkodás nem mindig könnyű. Kis csapatunkból Zoli eltűnt, és csak a parkolóban találtuk meg, igen zsémbesen és bár Tamara utasa volt, de szeretett volna a többiek után menni, így indultunk Tapolcára. Kerestük a barlangfürdőt és csak ott derült ki, hogy már 4 éve bezárt. Új program után néztünk, és a Sárvári várat és fürdőt választottuk mi 3-an, Zoli szeretett volna visszajönni Döbröntére, de Tamarával megegyeztek, hogy Sárváron megvárja őt a kocsiban, amíg bemegy a fürdőbe 2 óra hosszára és akkor hazaviszi.
A Nádasdy-vár (honfoglalás kori földvár helyén 1398-ban épült). A várban a Nádasdy Ferenc Vármúzeum látogatható és természetvédelem alatt álló gyönyörű várkert. A világhírű termálfürdő szintén természetvédelmi terület. Csodálatos benti és kinti résszel és 16 óra után kedvezményes belépővel. A mai nap és éjszakája különleges volt ugyanis a „Fürdők éjszakája” volt meghosszabbított nyitva tartással élőzenekarral és műsorokkal. Nagyon jó hangulatot varázsolt, hogy üldögéltünk a gyógyvízben lazulva és hallgattuk a műsort, zenét és tapsoltunk. A fiataloknak nem kellett üldögélni, hiszen csodálatos csúszda-parkkal rendelkezik a fürdő. Figyelmedbe ajánljuk a hosszú kör csúszdákat a hullámosat és az ugratatót amelyeket Botond kipróbált. Tamara fájó szívvel hagyta ott a fürdőt, de utasának ígéretet tett, hogy minél előbb hazaszállítja. Kisfiammal még tovább maradtunk élvezve a „fürdők éjszakája” nyújtotta kényeztetéseket. Maradtunk volna még tovább is, de mivel be volt ígérve az éjszakai biciklizés és ez izgalmasnak tűnt, siettünk vissza vacsorára. Ez a mai nap pihenőnapnak volt szánva, de mindenki fáradtabb volt, mint egy túra után, most még a késő éjszakáig nyúló „dorbézolás” is elmaradt, de azért is, mert a csapat erős magja másnapra 150 km-es emlék túrát tervez.
Ui: „Egy lánc annyira erős, mint a leggyengébb láncszem”
Á. Rozi

2012. augusztus 11. (szombat)
A nyolcadik nap

Reggel időben keltünk, mert a balatoni csapat 9-kor indult. Gyors bicikli szerviz után útra bocsátottuk a szerény őt fős csapatot. Mi is lassan készülődtünk, majd elindultunk jóval szerényebb távú túránkra. Vezetőnk a helyi HMCS, aki egyben szállásadónk, és az isteni zsemleszendvicsek készítője. A túra Iharkútra vezetett, ahol megnéztük a bezárt bauxitbányát és a magyar dinoszauruszok lelőhelyét pl. Bakony Draco (Malfoy), Hungarosaurus. Az időjárásról csak annyit, hogy szél + borulás + enyhe 16,3 °C. Bő 2 órát beszélt okos dogokról kedves házigazdánk és indultunk tovább. ( Ja, de még mielőtt elindultunk volna nyalogattunk bauxit követ és Áhim sebeit. Ugyanis sikerült az utolsó napra elesnie.
B. Dani még indulás előtt, Áhim séta közben, N. Zoli hazafelé törte össze magát. Enyhe eső kapott el mindet, de nem volt vészes. 1 órakor kapta a telcsit Lucus, hogy a balatoniak már indultak vissza. Beértünk a szállásra, megcsináltam a tűz helyét, amíg Katyika megírta a beszámolót. Dani és Áhim az emeletes ágyból bunkert épített. 15:49 perc, a bográcsozás helyén meggyújtottuk a máglyát. Feltettük a pörit és addig az ifjúsági szekció egy része ölte egymást, a másik része kulturálisan elfoglalta magát (horoszkópot olvasott). Nyolc óra előtt érkezett meg a balatoni csapat. Nagy ováció fogadta őket, mert 161 km-t teljesítettek. És már nagyon éhesek voltak. A bográcsban főtt marhapörkölt ez időre pont készen lett. Megrohamoztuk a bográcsot, teljes mértékben mindenki jóllakott. A beszámolót a bauxitos csapat most befejezi, mert nem tudjuk mi vár ma este még ránk.
B. Imi

Döbrönte - Iharkút [2012. 08. 11.] [36.8 KM]

A balatoni részt Dóri prezentálja. Előző este Apukád (Imi) esti mesét olvasott, hogy mindenki időben el tudjon aludni. Reggel 7:30-kor (korán) volt az ébresztő. Reggeli után kis bringaszerelés következett, mert L. Dani az Apukád (Imi), én meg az Andris bringáját kértem kölcsön. Sikeresen 9 óra körül elindultunk. Balatonig meg sem álltunk, csak egy elhagyott hátsó lámpa miatt. 68 km volt odafele az út. András bá kissé ironikusan megkérdezte, hogy valaki akar-e fürödni (ekkor még senki nem gondolta, hogy fogunk fürdeni, de nem a Balatonban)? A parton elfogyasztottuk szendóinkat, vagyis L. Dani nem, mert kiderült, hogy ő otthon hagyta, ezért evett egy pizzát. Ittunk forró kávét, mert nem volt tea és nagyon hideg volt az idő. Indulás előtt „újratervezés” volt, mert rájöttünk, hogy összesen csak 136 km lett volna, és az kevesebb, mint a beígért 150 km. Rögtön indulás után Sipos János „Sipi”-t meghatotta , hogy mi emléktúrát teszünk, ezért a záporeső könnyeinek áldását érezhettük magunkon. A Főnök térképének köszönhetően egy útnak nem nevezhető dolgon találtuk magunkat. Szerencsére az eső viszonylag hamar elállt, de pont eléggé eláztunk. Később a szél is tiszteletét tette nekünk majdnem hazáig. Kb. 100 km-nél jártunk, mikor Nyuszi bá közölte, hogy jönnek a gyilkos emelkedők. Ajkán megálltunk egy dobos tortára. Megállapítottuk, hogy nem finom az ajkai doboscééé, de ne asszociálj a cigányokra, mert azok korábban találtak meg minket, hogy „Jó a bringátok, adjátok már kölcsön egy körre”. Ajkán nagyon büdös volt, mivel iparváros. Egy forgalomszabályzó lámpánál várva Elnökünk a tehenekkel beszélgetett, és azt hitte hallgatnak rá. A szállástól nem messze bevártuk egymást, hogy sportszerűen egyszerre érjünk be. Itthon nagy tapsvihar és öröm fogadott minket. Gyors melegvizes zuhany után élveztük a finom vacsorát. Míg írtam a fogalmazást Józsi kapott Hitler-bajuszt Andristól amit Anyud (Erika) szempillaspiráljával rajzolt neki.
Bocs, hogy ennyire rövid lett, de kifáradtam picit a 161 km alatt.
L. Dóri

2012. augusztus 12. (vasárnap)
A kilencedik és egyben utolsó nap

Semmi kedvem nem volt felkelni, ezért ejtőztem még egy kicsit. Felnéztem és láttam ahogy Ágota és Erka is húzza a lóbőrt. Reggeli előtt miegymás, és utána reggeli. A siserehad már javában pakolt. Mindenki ment jobbra, meg balra, azután össze-vissza. Anya (Erika), Vera és én további jelentkező hiányában elvégeztük a koszos munkát (bogrács-pucolás). Mert ugye nem megenni nehéz, hanem utána a tisztogatás. Összepakoltuk a batyukat felkötöttük a bringákat és leültünk. Mert, hogy még csak 3/4 10 volt, és 11-kor kezdődött Gannán az értékátadás, Esterházy-ék temetkezési helyén. A tökéletes értékátadást háziasszonyunk prezentálta. Kb. dél "magasságában" rövid értékelés után András báá bezárta az idei bringatábort. Szerintem az idei tábor, mivel hogy hosszabb volt, nagyon, és hangsúlyozom, nagyon jól sikerült. Az ifjúság, sokkal közelebb került egymáshoz, a felnőttek többet poénkodtak mint azelőtt. Szerintem jövőre még ha öregszünk is egy évet, az esti mese nem maradhat el, mert jó példa arra, hogy az ifjúság és a felnőtt, egyaránt gyermek tud lenni egy kicsit. És ez jó!! Jó, mert egy hétig feledjük a beskatulyázottságot és a keretek közé szorulást. Szerintem (3x) mindenki nevében mondhatom, hogy köszönjük ANDRÁS BÁÁ!! Már várom a jövő évi tábort. Ez így volt nagyon OKSA!!
B. Imi

Ui: Ha valakit kihagytunk, attól elnézést kérünk. Nem írhattunk bele mindenkit, mert annyi program, látnivaló, és megbeszélni való volt, hogy hála a nagy Vezérnek, nem fért bele 24 órába. És akkor még van olyan hely és látnivaló a környéken ahova vissza kell még térnünk.
B. Imi

Köszönjük az értékátadásokat, a beszámoló írását, a fényképeket, Erika munkáját a begépeléssel és a GPS útvonalakat N.Zolinak!

Sokmindenki képei megnézhetők az ALBUMOK oldalon