Úti beszámolók
Csővár, 2016.01.17. (kb. 12 km)
Kétszer is járt már itt a csapat, de a várhoz nem jutottunk el. Első alkalommal, egy biciklitúra ebédszünetében idő nem volt rá, egy másik alkalommal, gyalog, nem sikerült a várat megközelíteni.
Tíz órakor találkoztunk a Vár büfénél. Nagy öröm volt, hogy régen látott társainkkal együtt tíznél többen indultunk a sétára.
Alaposan felkészültünk, térképekkel, kézzel írott útvonal leírással, nehogy megint dolgunk végezetlenül térjünk vissza.
A településről kiérve nemsokára patakon kellett átkelni, ami télen mindig izgalmas. Vékony jég borította a patakot, ki kellett próbálni, hová léphetünk. Hamarosan elértük a piros turistautat, az erdőben már vékony havon sétáltunk tovább. Nemsokára meglett a várhoz vezető út, és tizenegyre már oda is értünk a romokhoz.
A várnál értékátadás gyanánt elolvashattuk a táblán lévő ismertetőt. Aztán ettünk, beszélgettünk, majdnem annyi időt, mint amennyi a feljutáshoz kellett.
Visszamentünk a piros jelzésű útig, és azon sétáltunk tovább, Nézsa felé. Kis nyereg után feljebb mentünk, a következő dombra. A csúcs után váratlanul erős kopár, fák nélküli lejtő következett, kapaszkodni sem nagyon volt mibe.
Szerencsére csak havas volt, nem jeges, és szinte mindenkinél volt bot. De a hó ahhoz elég volt, hogy a kőre festett jelzéseket csak véletlenül vegyük észre. Jól jött a GPS, mutatta merre van az út, és azt is láttuk, hogy visszafelé lesz más útvonal. A lejtő alján már újra fák között haladtunk, itt az útra dőlt fákat kellett kerülgetni.
Végül leértünk a település közelébe, egy mezőn át jutottunk Nézsára. A központban előbb a tájékoztató tábláknál, aztán a kastély udvarán pihentünk, beszélgettünk még egy kicsit. Visszafelé tábla is mutatta, a piros kör jelzésen 6 km Csővár. Kényelmes, jól jelzett úton sétáltunk vissza, közben kiépített forrást is láttunk. Még mindig szép időben értünk vissza az autókhoz, ahol folytattuk még a beszélgetést a tervekről, aztán elköszöntünk.
Köszönjük a túrát Krisztáéknak!
B.Laci
A képeket az albumokban találod.
Tíz órakor találkoztunk a Vár büfénél. Nagy öröm volt, hogy régen látott társainkkal együtt tíznél többen indultunk a sétára.
Alaposan felkészültünk, térképekkel, kézzel írott útvonal leírással, nehogy megint dolgunk végezetlenül térjünk vissza.
A településről kiérve nemsokára patakon kellett átkelni, ami télen mindig izgalmas. Vékony jég borította a patakot, ki kellett próbálni, hová léphetünk. Hamarosan elértük a piros turistautat, az erdőben már vékony havon sétáltunk tovább. Nemsokára meglett a várhoz vezető út, és tizenegyre már oda is értünk a romokhoz.
A várnál értékátadás gyanánt elolvashattuk a táblán lévő ismertetőt. Aztán ettünk, beszélgettünk, majdnem annyi időt, mint amennyi a feljutáshoz kellett. Visszamentünk a piros jelzésű útig, és azon sétáltunk tovább, Nézsa felé. Kis nyereg után feljebb mentünk, a következő dombra. A csúcs után váratlanul erős kopár, fák nélküli lejtő következett, kapaszkodni sem nagyon volt mibe.
Szerencsére csak havas volt, nem jeges, és szinte mindenkinél volt bot. De a hó ahhoz elég volt, hogy a kőre festett jelzéseket csak véletlenül vegyük észre. Jól jött a GPS, mutatta merre van az út, és azt is láttuk, hogy visszafelé lesz más útvonal. A lejtő alján már újra fák között haladtunk, itt az útra dőlt fákat kellett kerülgetni.
Végül leértünk a település közelébe, egy mezőn át jutottunk Nézsára. A központban előbb a tájékoztató tábláknál, aztán a kastély udvarán pihentünk, beszélgettünk még egy kicsit. Visszafelé tábla is mutatta, a piros kör jelzésen 6 km Csővár. Kényelmes, jól jelzett úton sétáltunk vissza, közben kiépített forrást is láttunk. Még mindig szép időben értünk vissza az autókhoz, ahol folytattuk még a beszélgetést a tervekről, aztán elköszöntünk.
Köszönjük a túrát Krisztáéknak!
B.Laci
A képeket az albumokban találod.