Úti beszámolók

2014. augusztus 10.
Útvonal: Csákvár - Kőhányás - Majk - Oroszlány - Pusztavám - Mór - Söréd - Csákberény - Csákvár Induláskor hasonló időjárásra számítottunk, mint amilyen Tácon fogadott minket két hete. De csalódnunk kellett, nem gyorsan múló zivatarba, hanem tartós esőbe érkeztünk. A gyülekezőhelyen esőkabátban álldogált a csapat, végre Ágotáékkal kiegészülve, és latolgattuk az ég-tisztulás esélyeit. Megint mázlink volt! Rövidesen elállt az eső, tisztulni kezdett az ég. Mikor indultunk, még vizes volt az út, felcsapódott a hátunkra, nadrágunkra az út sara. Párás, meleg időben az erdei utak még varázslatosabbak, mint egyszerű nyári napokon. Elbűvölten tekertünk, nézelődtünk. Először Majkra értünk, a kamalduli remeteséghez, ahol már jártunk párszor, mindannyiszor esőben :-) Ez alkalommal nem mentünk be, mert túl sokat kellett volna várni a vezetésre. Ráadásul azt hallottuk, hogy a refektórium helyreállítás alatt van, és jövőre a pincétől a padlásig megtekinthető lesz. Ezen az oldalon bejárható a remeteség annak is, aki még nem járt ott.
A térképen találtunk egy "vértesszentkereszti kolostorrom" feliratot, így András ezt tűzte ki következő célul. Amikor az elágzáshoz értünk, ahonnan meredeken vezetett a kavicsos út fölfelé, emlegetni kezdtük a hármas határ felé vezető utat. Frédi önfeláldozó őrzésére bízva biciklijeinket, gyalog kapaszkodtunk fel a romig. Volt ám meglepetés! A fényképeinken megnézhetitek, mit is találtunk ott. A terület őrzője és gondozója bőségesen elhadarta a tudnivalókat - nem győztük hegyezni a fülünket - beleszőve saját Habsburg-ellenes és egyéb nehezen definiálható gondolatait is, aztán igazi emberkerülő módjára igyekezett minél hamarabb kitessékelni minket imádott romjai közül. Útmutatása alapján találtunk egy másik, kisebb romot és forrást is a közelben. (A vértesszentkereszti épületegyüttes rekonstrukciós képe zenével)
Móri cukrászdázás után, új erővel, Csókakő várát indultunk meghódítani. Hm! Ha egy csatakos, elcsigázott társaságot lehet hódítóknak nevezni... Amíg aszfaltozott úton mehettünk, addig erőltettük a tekerést, aztán ráfogtuk az érzékeny gumikra, és toltuk fölfelé a bringákat. De megérte! Nekem úgy tűnt, frissen újították fel a várat, talán még folyamatban is van a munka. Még egy kis lépcsőmászás és fényképezkedés után indultunk lefelé. (Szintén zenés rekonstrukciós elképzelés itt: Csókakő a XVI. században )
Pillanat alatt lent voltunk, de az idő addigra kissé elszaladt, így már nem kerültünk Gánt felé, hanem egyenesen Csákvárnak vettük az irányt.
Minden túra után úgy érezzük, mintha ez lett volna a legjobb, a következő mégis mindig felülmúlja az előzőt!
András, megint köszönjük a túrát!

Kriszta

Képek az albumokban láthatók.