Bringatábor, 2017. július 21-27.
Egymástól függetlenül néhányan idén arra a megállapításra jutottunk, hogy nagyon sok élménnyel gazdagodtunk éveken keresztül a bringatáborokban, és az előző néhány év próbálkozásai után most újra egy hetes, csillagtúra formájú tábort szervezünk magunknak. Létszámot tekintve kevesebben voltunk, mint eddig bármikor, de a helyszín, a túrák színvonala és a hangulatunk legalább olyan jó volt, mint korábbi években.
Táborunk székhelyéül egy borsodi kis települést, Dédestapolcsányt választottuk, mely a Bükk nyugati oldalán, a Lázbérci-víztározó mellett helyezkedik el. Egyebek mellett nagyon szeretem ezekben a táborokban azt is, hogy hazánk egy részének a milliőjét megismerjük. Mind domborzati, mind történeti, mind élettani szempontból. Van, amit le lehet írni szavakkal, meg lehet jeleníteni fotókon, de vannak, amiket nem lehet bemutatni. Ilyenek az illatok: a friss aratás utáni mezők, a virágokkal és gyógynövényekkel teli rétek, az ázott erdő illata. Ezek mindig nagy élmények, olyanok, amiket speciálisan biciklizés közben lehet megérezni.
Július 21.
Megérkezés a szállásra. Egy házat béreltünk Dédestapolcsányban, meglehetősen kedvező áron. Megérkezésünk után elég sokat vártunk a tulajdonosokra, hogy az üzletet megkössük. Miután megérkeztek, mesélt a bácsi magáról, betegségeiről, jelenlegi állapotáról, álmairól. Igyekeztünk megérteni a ház szellemiségét, a korábbi lakók életét, motivációit. Fel is állítottunk egy teóriát, hogy milyen életük lehetett, de azt nem tudtuk ellenőrizni, hogy így volt-e. Valószínűleg a 80-as években épülhetett a ház, amikor még a bányászat és a kohászat jól működött a környéken, és biztos megélhetést, tervezhető jövőt ígért. Aztán jöttek a változások, és a megélhetés korántsem volt ennyire biztosított. A megkezdett nagy ház építése mintha félbemaradt volna, több dologra nem jutott már energia, no és az igényszintet is jól tükrözték az alkalmazott építészeti megoldások. Mint megtudtuk, a tulajdonosok eladták a házat, és elköltöztek Budapestre.
Kicsit bicikliztünk a faluban, hogy ismerkedjünk a hangulatával, majd a közeli étteremben Frédi meghívta a társaságot Ágota szülinapi vacsorájára. Az étterem is elég sajátos módon működött, érezhetően monopol helyzetben van a környéken, ennek megfelelően ha épp nem volt, amit kértünk, hoztak helyette mást, kérdés nélkül. Eszed, nem eszed, ez van. Az ilyesmi meglepi az elkényeztetett pesti embert, de azért jöttünk ide, hogy megismerjük ezt a vidéket, az itteni embereket.
Július 22. szombat:
Túra: Dédestapolcsány-víztározó-Uppony-Sáta-Lénárddaróc-Csernely-Szilvásvárad-Nagyvisnyó-Dédestapolcsány
Megtett út: 50 km térkép
összes emelkedő: 523 m
Első túránkon végigtekertünk a víztározó mellett. Gondoltuk, a vízparton csakis vízszintes lehet az út, de tévedtünk, mert az út nem végig a vízparton vezetett. A víztározót 1967-1969 közt hozták létre a Bán patak völgyében, a Bán és a Csernely patak vizének összegyűjtésével. Lázbérci víztározó.
Jelenleg horgásztóként üzemel, és többszörös szűrés után többszázezer ember ivóvíz szükségletét biztosítja.
A víztározó másik oldalán Uppony nevű község található, festői szépségű helyen, és hihetetlen csendességben.
Tovább haladtunk Borsodbóta és Sáta irányába. Utunk emelkedők és lejtők váltakozásából állt. Helyenként megálltunk, és gyönyörködtünk a völgyekben. Az elkészült fotók csak részben tükrözik a látványt.
Sáta után majdnem Nekézseny és Dédestapolcsány irányába vettük az irányt, de még időben eszünkbe jutott, hogy az túl rövid túra lenne. Így elmentünk Szilvásváradra. A településre érve a Református Kerektemplom tűnt fel nekünk, el is határoztuk, hogy megnézzük közelebbről. Mivel épp zárva volt, és majd egy óra volt a nyitásig, így addig elmentünk megnézni a Fátyol vízesést. Meglepően hosszú volt az út odáig, és szombat lévén erősen kerülgettük a kirándulókat. Viszont visszafelé finom fagylaltot találtunk.
A Kerektemplomhoz érve - miután lelakatolt bringáinkat magunk mögött hagyva egy hosszú lépcsősoron más izmainkat is megmozgatva feljutottunk - épp egy esküvő végére érkeztünk. Bepillantást nyerhettünk a használat közbeni hangulatra is. Katolikusként számomra mindig különleges hangulatuk van a református templomoknak. Az építmény különleges térbeli méretei - hengeres alakja és tekintélyes magassága - különleges hangulatot ad a belépőnek. Számomra inkább nyomasztó volt, mint felszabadító.
Kiérve a templomból, újra nyeregbe pattantunk, és visszatekertünk a szállásra.
Július 23. vasárnap:
Túra:Dédestapolcsány-Bánhorváti-Nagybarca-Sajóivánka-Sajókaza-Felsőnyárád-Felsőkelecsény-Zubogy-Ragály-Zádorfalva-Kelemér-Putnok (Pálma forrás)-Sajómercse-Borsodbóta-Uppony-Dédestapolcsány
Megtett út: 75 km térkép
összes emelkedő: 1120 m
Vasárnap egy kicsit távolabbra kerekeztünk: a Sajó völgyébe. Érdekes volt megfigyelni, hogy szállásunktól 20-30 kilométerre mennyire más táj, más vidék, más népesség található.
Ágota
Még mindig vasárnap Krisztától:
Meglepően sok emelkedőt másztunk meg, de mindig megérte, mert csodálatos kilátás nyílt föntről. A Sajó hídján megálltunk nézelődni, beszélgetni egy szekeret hajtó helyivel. Sajókazán körüljártuk a kastélyt. Szemmel láthatóan használják, a helyi iskola működik benne. Felsőnyárádig kaptatós úton haladtunk fölfelé aztán le, aztán föl le még egy párszor. Tervezgettük, hogy mikor álljunk meg ebédelni, nehogy utána rögtön fölfelé kelljen indulnunk. Putnok előtt hűvös, árnyékos erdei út vezetett föl, ennek a túrának a legmagasabb emelkedőjére. Meg is pihentünk itt, a Pálma forrásnál. Még egy-két emelkedő-lejtő mindenütt a frissen learatott aranysárga rozstáblákkal, szalmabálákkal és zöld domboldalakkal. Szép napunk volt!
Hétfő:
Túra: Dédestapolcsány-Nagyvisnyó-Szilvásvárad-Bélapátfalva felé nem mehettünk-Csernely-Nekézseny-Nagyvisnyó-Dédes
Megtett út: 40 km térkép
összes emelkedő: 388 m
Hétfői tervünk szerint Szilvásváradtól a zöld biciklivel jelzett úton jutottunk volna Bélapátfalvára, ám az erdei utat elzárták, mert a tél folyamán rengeteg fa dőlt az útra és még nem tudták eltakarítani. Csalódottan visszafordultunk és egy nagyon kedves, Ágotának ismerős településen, Nekézsenyen keresztül tértünk vissza a szállásunkra (barátnője lakik itt, az esküvőjén ők is jártak már itt). Tudtuk hogy aznap nem lesz nyitva az étterem, így akkorra időzítettük a bográcsozást. Kiváló paprikás krumplit ettünk, egy darabig a kertben, aztán a nagy eső elöl menekülve, a házban. A bánatos idő miatt másnapra autós kirándulást beszéltünk meg.
Kedd: Esett az eső, Ágotáék Bélapátfalvára mentek autóval, mi Ózdra a Kohászati Múzeumba. Elégedettek voltunk a pihenőnappal is, Ágotának nagyon tetszett az apátság, mi pedig ismereteket szereztünk a kohászatról és az Ózd környéki életről az 1800-as évek elejétől működö vasfeldolgozás kapcsán. Frédinek haza kellett utaznia, ezért kedd estére már csak hárman maradtunk. (And Then There Were Three..)
Szerda:
Túra: Dédestapolcsány-Mályinka-Bánkút (9,5 km emelkedő)-Csipkéskút, Nagymező-Bükk fennsík-Olasz-kapuig és vissza az esőben
Megtett út: 60 km térkép
összes emelkedő: 1155 m
Reggelre elállt az eső de a nap még nem sütött ki. Nem is bántuk, mert hosszú túrára készültünk. Neki is indultunk Mályinka felé. Mindjárt egy jó kis kaptatóval! Aztán Bánkútig végig emelkedett, de nem volt elviselhetetlen. Azt a helyet kerestük, ahol 12 éve Lucával a lovakat láttuk. Először a térkép alapján zsákutcába futottunk, aztán visszafordulva a köves úton végre kiértünk Nagymezőre. Sehol egy ló! Találkoztunk más túrázókkal, akik azt mondták, hogy már évekkel ezelőtt elvitték innen a csikóménest. Szomorú volt a jelenlétük nélkül, de gyönyörű így is. A 7 km széles és 20 km hosszú Bükk fennsík egészen különleges földrajzi kistáj, tele egykori víznyelőkkel - töbrökkel. Ahogy megálltunk hűvös lett. Föl a kabát-le a kabát. Megebédeltünk, aztán elindultunk Olasz-kapu felé. Az Olasz-kapu sziklaátvágást Thurzó Gáspár irányításával 18 olasz hadifogoly végezte 1918-ban, hogy utat nyissanak egy kisvasútvonal építéséhez. A sziklafalban emléktábla örökíti meg a verejtékes munkát. Megfordultunk, hogy induljunk vissza azon az úton, amin jöttünk. Bánkúton kupaktanácsot tartottunk, mert esőfelhők gyülekeztek. Abban maradtunk, hogy elindulunk mert valószínűleg úgysem tudjuk megvárni míg eláll. A már ismert elágazásig szárazon eljutottunk, aztán eleredt és kitartóan esett is, míg mi hosszú kilométereken át gurultunk lefelé. Kicsit dideregve begurultunk Dédestapolcsányra. Az eső kellemes felszabadító megtisztító érzést hozott, nagyon elégedettek voltunk a nappal.
Csütörtök: Lázbérci víztározó végéig és onnan gyalog a Kalica tetőre és vissza
megtett út: 16 km, ebből 6 km gyalog térkép
összes emelkedő: 357 m
Indulás előtt még elhatároztuk, hogy megnézzük a kilátást a Kalica-tetőről. A víztározó végéig az ismert aszfaltúton haladtunk. Innen a fejünk fölött lehet látni a keresztet, ahol a tetőt sejtettük. Biciklivel indultunk a köves úton, aztán kikötöttük őket egy fához és gyalog folytattuk az utat fölfelé. Először itt is zsákutcába futottunk, aztán egy elágazáshoz visszatérve folytattuk fölfelé. Mentünk, mentünk, minden kaptató végén azt gondolva, hogy már ott vagyunk. De nem! Már arra gondoltunk, hogy feladjuk, mikor végre kijutottunk a fák közül. Minden kínlódást megért a látvány. Alattunk a szorosban a víztározó, másik oldalon Uppony és a kereszt. Magasabban voltunk annál is. Kiültünk a sziklákra és sokáig hallgattuk a ciripelést, csodáltuk a panorámát.
Majd fájó szívvel elszakadtunk a helytől, legyalogoltunk a bringákhoz és visszatekertünk a házba.
Lezuhanyoztunk, bepakoltunk a kocsikba és tábor végén szokott hangulatban - bánatosan, hogy elmúlt :-(, de vágyakozással az otthon felé - indultunk haza.
Kriszta
A résztvevők kicsiny csapata nemcsak a sportteljesítmények terén aratott babérokat, hanem más területen is maradandót sikerült alkotniuk.
Szenzációs újdonsággal szolgált táborunk a népköltészet-népdal-mondavilág terén is.
Fény derült a frózenes autók jólismert szignáljának eredeti, az ősmagyar mondavilágba vesző szövegére is, így hangzik:
"Vágesz mágesz Tapolcsáááány"
Ezt a publikált, világraszóló eredményt ezideig még a tudományos világ féltékeny korifeusai rideg közönnyel hallgatják agyon.
A fő eszmei szerző személyét szerénységem tiltja felfedni. (PF)'