Találkozó: szeptember 3. péntek, 18 óra körül, Aliga
Péntek: 26 km tekerés, szállás Zamárdi kemping
Szombat: 117 km tekerés, szállás Révfülöp kemping
Vasárnap: 74 km tekerés, érkezés Aligára
Összesen 217 km.
A túra szuper volt. Mázlink volt az időjárással. Hűvös volt ugyan, de az nem baj, és egyszer volt pár csepp eső, ami elkapott bennünket. A szállások is tökéletesek voltak.
Köszönjük a szervezőnek!
BALATON KERÜLÉS
1. nap
Érkezés az éjszakába
András bával negyed 3-kor találkoztunk az iskola előtt, hogy Norbi és az én kerékpáromat felrakjuk az autóra, és levigyen engem Aligára. Gyorsan bepakoltunk mindent - legalábbis azt hittük - és elindultunk, hogy körbetekerjük a Balatont. Útközben egy picikét túlhajtottunk, de időben megérkeztünk ergo mi voltunk az elsők. Nem sokkal utánunk megérkeztek Katiék is, Dóriék, a Fábián család és a Botos família fele. Ekkor már a csapat egy része nem bírt magával és elindultak Zamárdi felé. Zoli és Vera bő egy óra múlva érkeztek meg. Mikor mindent bepakoltunk Józsi autójába mi is felszálltunk szélsebes bicikliinkre és nekivágtunk a Zamárdi felé vezető útnak. Már sötétedett amikor elindultunk, de majdnem mindenkinek volt valami világító eszköze amivel láthatóvá tette magát, úgyhogy senki sem félt a sötétségtől. Nagyon jó idő volt aznap este, kellemes volt ilyen időben tekerni. Összesen az első nap 26 km-t tekertünk.
Megérkeztünk, becsekkoltunk és elfoglaltuk a mobilházainkat. Összesen 4 db házban laktunk: Fábián család, Dóriék és Katiék, Botos família, és mi azaz Arni, Zsuzsi, András bá, Norbi és én. Még be sem pakoltunk a házakba amikor Imi egy rossz hírrel szolgált. Otthon hagyták az összes ennivalót. No, sebaj volt elegendő virsli meg kenyér...azaz mindenki úgy tudta, hogy még semmi sincs veszve. Nemsokkal később András bá miközben a cuccait pakolta ki, döbbenten jött rá, hogy ő is otthon hagyta az élelmet, amely ellátott volna minket. Ekkor döntöttünk úgy, hogy pizzát rendelünk. A 4 ház között felállítottunk egy stratégiai központot (2 asztal és rengeteg szék). Elkeseredésünkben ittunk :-D Marci, aki már belépett a felnőttek közé, kaphatott egy doboz sört, de szegénynek úgy betett, hogy beszélni sem tudott. Koccintottunk és megnéztük, hogy milyen pizzaválasztékok vannak. Gyorsan rendeltünk vagy 4 pizzát és csereberéltünk. Volt magyaros, keleti, hawai és sima sonkás. Mindegyik finom volt. Ekkor a fiatalság elvonult a partra beszélgetni, megtekinteni a Balatont (legalábbis amennyit láttunk belőle), aztán pedig beültünk a Fábián házba és UNOztunk. Amikor már jöttek a szülők lefeküdni mi átmentünk a Botos házba és ott folytattuk a kártyázást. Nem sokkal később mi is elindultunk a saját házunkba aludni.
2. nap
Lassan, de biztosan
"Ébresztő" - ezt hallottuk Norbival reggel fél 8-kor. 10-kor már el kellett hagyni a mobilházakat, ezért sajnos korán keltünk. Megreggeliztük Norbi virslijét és összepakoltunk.
9-kor már mindenki indulásra készen volt, így hát elkezdődött a nagy túra Révfülöp felé. Az első megálló Balaton micsoda volt, ugyanis nem volt kiírva, hogy most hol is vagyunk. Pihentünk egy picit, csodáltuk a partot és újra felpattantunk a járgányainkra. A következő nagyobb megállóhely Keszthelyen volt. Itt természetesen beültünk egy fagyizóba. Mindenki evett, ivott. Beszélgettünk, pihentünk. Fél órával később újra nyeregbe ültünk, és elindultunk. Az utolsó 1 - 1,5 órában már csak azt lehetett hallani, hogy 20 km van hátra, már csak 10 km van hátra...stb. Amikor már tényleg olyan 4-5 km lett volna hátra Badacsonytomajon megálltunk, András bá megnézte a térképet és így szólt: " A térkép szerint még 10 km van hátra." Mindenki döbbenten hallgatta. De hát nem volt más választásunk, mindenki éhes volt így újra elindultunk. Az elején rossz irányba mentünk, de a végén megtaláltuk a révfülöpi szállásunkat. Kb. fél óra alatt lecuccoltunk és már mentünk is kajálni. Szerencsére ott a kemping területén volt étkezde. Itt különböző klikkek alakultak ki, ifjúsági asztal, felnőtt asztal stb. Mi, fiatalok megrendeltünk az ennivalókat és RÖPKE fél óra alatt meg is kapta a társaság egyik fele a kaját. Ekkor megkérdeztem: "Nem várnátok meg?" Mindenki hulla fáradtan és farkas éhesen nézett rám, de megvártak, úriemberek voltak. A lényeg, hogy finom volt a kaja, még cseréltünk is a többiekkel. Ezután a felnőttek leültek az egyik teraszra beszélgetni, mi pedig elvonultunk felderíteni a terepet. Volt egy jó kis játszótér, ahol egy ideig elvoltunk. Mivel aznap 116 km-t tekertünk, hamarabb befeküdtünk meleg kis ágyikónkba, mint előző nap.
3. nap
Igen, megcsináltuk..
Másnap reggel már csak 8-kor keltünk, de így is kapkodnunk kellett, hogy 9-kor el tudjunk indulni. András bának szóltam, hogy húzza meg a kerékpárom pedálrészét, de ő már akkor mondta, hogy "ez úgyis ki fog lazulni, akáhányszor húzzuk". Becuccoltunk a kocsiba, és 9 után kicsivel elkezdtük a túránk utolsó szakaszát. Kicsit hideg volt reggel, de nem volt vészes. Sajnos András bának igaza volt, a pedálizém ugyanolyan laza lett, mint azelőtt. Megálltunk meghúzni, de csak a szentségeléseket hallottam, hogy már megint egy ilyen biciklivel jöttem. Azt hittük, hogy most már Balatonfüredig kibírja a biciklim. Tekertünk, tekertünk. Közben a gyönyörű kilátást élveztük Ágotával, amikor Örményesen mondtam, hogy ezt nem bírom így tovább. Gondoltam, hogy ha belerúgok a pedálba, az majd visszamegy a helyére. Nem így lett, ugyanis az egész szerkezet úgy ahogy volt leesett. Nem tudtam mit csinálni, elkezdtem nevetni és Ágota is velem nevetett. Éppen hívta Józsit, amikor megérkeztek a hőseink: Ádám és Norbi. Mivel ezzel a biciklivel már nem lehetett tekerni, ezért kitaláltuk, hogy Norbi megy Ádám biciklijével és viszi az én bringámat is. Ágota megy Norbi bringájával, és Ádám engem visz Ágota biciklijén. Nekem nagyon tetszett, ugyanis így még jobban ki tudtam élvezni a Balaton által nyújtott csodás kilátást. Ádám és Norbi végig szenvedtek, én meg a "hátsó ülésen" nevettem a helyzeten. Kb. 2 km után beértük a többieket, ahol elmondták, hogy innen már csak kocsival tudok tovább menni. Így hát Józsi értem jött és Balatonfüredig elautókáztunk, ahol a többiekkel fagyiztunk egyet. Ezután már csak Aligán találkoztunk velük. 4 körül mindenki beért és fél 5 - háromnegyed 5 körül elindultunk hazafele.
Sajnos nekem nem sikerült körbetekernem a Balatont, de a többieknek gratulálok:). Ez is megvolt. Az időjárás nagyon jó volt, ahhoz képest amit vártunk. A szállás is tökéletes volt és persze a társaság is.