Úti beszámolók

2015.08.27-30.
Budapest-Baja vándortábor

Route 3 297 149 - powered by www.bikemap.net

Összegzés túra után, beszámoló helyett

Első vándortáborunk után kijelenthetem, hogy ezt az akadályt megint jól vettük! Sosem gondoltam volna, hogy kísérő autó vezetésére először akkor lesz vállalkozó, amikor már a gyerekeinknek is jogosítványa van! Ez azt jelenti, hogy alapvetően elsősorban biciklizni szeretnénk?
Első táborhelyünkre szinte villámsebességgel érkeztünk, kevés és rövid megállással, éltetett bennünket a dunai fürdőzés lehetősége. A faházsor ugyan hagyott némi kívánnivalót maga után, de szívesen láttak minket, azt csináltunk, amit akartunk. Fürödtünk is egész délután, aztán nekiálltunk a főzésnek.
Mindenki segítségével elkészült a nagyon finom gulyás. Szúnyogos éjszaka után összecihelődtünk, a „tábori konyha” is visszakerült a tetőboxba, addigra Laci is megérkezett bringával, neki csütörtökön még dolgozni kellett. A Duna partján haladt a csapat nagyja, vékony kerekűvel is el lehetett rajta lassacskán lavírozni. Ezután a gáton folyatattuk az utat, ami tulajdonképpen végig EuroVelo útvonalnak nevezi magát. Egyetlen hibája, hogy árnyékot nem ad semmi, az időjárás pedig kicsit túlzásba vitte a kérésünk teljesítését. A hartai Zarándokház új, tiszta, rendes. Letelepedtünk hát és irány a Duna! Itt teljesen más volt a part és a víz, mint Dömsödön, sodrása volt, hűvösebb vízzel. Ezek a fürdések nagyon jól estek, mindig külön élmény a túra közben.
Megettük az előző napról maradt gulyást és nem álltunk neki új főzésnek, mert a kenyerekkel, paradicsommal elégnek bizonyult a tartalék. Az ifjúság kiegészítésként besétált a „city”-be fagyiért, pizzáért. A helyi tájházba reggel tudtunk csak menni, mert a kulcsos néni este lakodalomban volt. A hartai közbiztonságról elég, ha annyit mondok, hogy a Zarándokház ajtaját csak azért kellett becsukni, hogy a siklók, egerek, be ne menjenek!
Szombaton várt ránk a leghosszabb szakasz. Néhányan a Duna melletti településeken át értünk el arra az útszakaszra, ami a gáton vezetett, de burkolata nem volt. Járható volt a virslikkel is, de lassabban haladtunk. Itt közel volt a Duna, időnként pár hűsítő fuvallat is érkezett. Fajszon, a Duna-parton megebédeltünk, megmostuk a kezünket, néztük a gabona-rakodó darut, aztán épített bringaúton kerekeztünk el az M9-es hídjáig. Ott átkeltünk a másik partra a Gemenci erdőn át vezető útra. Itt is gát volt ugyan, de a fák árnyéka elért idáig. Vaddisznót, őzet láttunk, szagoltuk az erdőt. A bajai hídon tértünk vissza a másik partra, éppen lezuhanyoztunk, átöltöztünk és indultunk vacsorázni. Ha már itt jártunk, a bajai halászlét nem hagyhattuk ki! Nagyon finom volt!
Az ifjúsági szálló nem okozott semmi meglepetést, olyan volt, mint az ilyenek általában. Baja nevezetességeiről a csapat másik felének beszámolóját várjuk, mi Kiskunhalasra biciklivel mentünk, jó minőségű vadiúj bicikliúton, majd árnyas autóúton. Jánoshalma tetszett nekem, Laci kiszúrta a házak között a jánoshalmi szélmalmot is! Megnéztük a Csipkemúzeumot, fagyiztunk, aztán mentünk a vonathoz. Sietni kellett, mert ez a kétkocsis kis vonat nem igazán alkalmas 14 kerékpár szállítására, így Ágota több napi szervezése és a segítőkészség ellenére a Kiskunfélegyházáig vonatozás némi helyi intézkedést is igényelt. Onnan a gyorsvonathoz megkaptuk a kerékpárszállító vagont, így zökkenőmentesen jutottunk Budapestre. Még egy kis bringázás Ferihegyről haza, és jólesően hátradőlhettünk, hogy milyen ügyesek is voltunk megint!

Köszönöm, hogy felkaroltátok az elképzelésemet, hogy segítettetek kivitelezni és nem utolsósorban, hogy részt vettetek a túrán!

Kriszta

A képeket az albumokban találod.