2019.08.04 – 08.09.
Ausztria, Traisental és környéke
1. nap. Vasárnap, 08.04. Pielachtal, Rabenstein – Dobersnigg – Ruine Weissenburg – Dobersnigg - Loich és vissza. 33 km
Reggel indulunk Budapestről. Előzetesen arra jutottunk, hogy a Pielachtal völgy egy olyan célpont, ahová a szállásról amúgy is autózni kellene, egyszerűbb mindjárt az első napon útba ejteni. Tervünk az volt, hogy Hofstettenben állunk meg, de a táj alapján továbbmegyünk Rabensteinig. Ott levesszük a kerékpárokat, és elindulunk. Jól kiépített, jól jelzett kerékpárút. Ritkán kell a mellette levő országúton átmenni. Megérkezünk Dobersnigg városba. Ott véget ér a kerékpárút, de a táblák két irányba is mutatnak. Elindulunk Falkenstein felé az országúton. A széles patakban egy helyen sok kavicstornyot építettek. Elmegyünk a várrom alá, megnézzük lentről, aztán visszafordulunk. Még van idő, elmegyünk a másik irányba is Loich faluig. Visszamegyünk az autóhoz, többször látjuk a Mariazell-i vonatot.
Rabensteintől újra autóval Hohenbergig. A fogadóban örömmel fogadnak, és még enni is lehet. Csilisbab és virsli a választék.
2.nap. Hétfő, 08.05. Traisental. St. Aegyd – Gscheid – Michelbüchel - Ulreichberg és vissza. 37 km
A tájat látva autóval megyünk egy darabig. St. Aegyd vasútállomásnál hagyjuk az autót, és elindulunk felfelé. Haladunk, több helyen toljuk, ahogy szoktuk. A kerékpárút szépen ki van építve, kilométerenként gyerekmagasságú kövek jelzik, hányadiknál tartunk. A 60-asnál fényképezkedünk. Jó megérkezni Gscheidbe. Megyünk tovább, edzeni akarunk. Közben szerszámmal segítünk egy párt, akiknek az egyik elektromos hajtású kerékpár megmakacsolta magát. Nem segít az igazítás, ők visszafordulnak, mi megyünk tovább, izomerővel. Felmegyünk a tetőpontra, a GPS 1041 métert mutat. Még mindig van idő, erő, kicsit leereszkedünk. A tábla szerint Ulreichsbergbe értünk. Néhány nappal később ugyanerre autózva kiderült, hogy ez még nem a település volt, csak néhány ház külön. Nekünk elég ahhoz, hogy visszaforduljunk. Vissza a tetőre, utána nagyrészt gurulás. Igaz, vannak túl meredek lejtők, ahol ezért szállunk le a kerékpárról. Kernhofnál működik a kerékpáros büfé. Meleg van, sört kérünk. Meglepődünk, hogy ott a sör vagy alkoholmentes, vagy citromos, de a kettő együtt nincs.
3.nap. Kedd, 08.06. Türnitzerbahnradweg, Lilienfeld – Freiland – Türnitz – Eisernes Tor – Falkenschlucht és vissza. 47,5 km.
A reggeli eső miatt későbbre halasztjuk a találkozást és indulást ismerősünkkel, aki egyébként az egész nyaralás ötletét adta. Jól ismeri a környéket, a közelben dolgozik. Lilienfeldben találkozunk, egy órát beszélgetünk, hogy eldőljön, végül milyen idő várható a nap folyamán. Aztán elindulunk. A Traisental kerékpárúton Freilandig, majd Türnitz felé a korábbi kisvasút pályája helyén kialakított kerékpárúton. Mint ilyen, kényelmesen emelkedik. Türnitzben kis pihenő után továbbmegyünk egy völgyben. Az utolsó szakaszra, bár jelzett turistaút, a ’behajtani tilos’ tábla alatt csak a szolgálati jármű van kiírva, mint kivétel, a kerékpár nem. Azért elmegyünk addig, amíg lehet, a favágók munkaterületéig. Közben egy alkalommal hatalmas, fával megrakott teherautó jön szembe a keskeny úton, ami egyébként jelzett turistaút. Visszaindulunk, gurulunk a jó minőségű úton lefelé. A volt kisvasúti pályán meglepetésre lefelé is hajtani kell, mert az út nem sima, inkább ’pormentes út’ minőségű. Ezért a volt Moosbach megállóban meg is állunk pár percre, ahol E. elmondja, hogy faágnak nézett valamit, kikerülni nem tudta, aztán kiderült, sikló volt, még láttuk bekúszni a bokrok közé. A pihenő után néhány kilométerrel veszem észre, hogy nem tettem fel a sisakomat. Nem szólok, nem töröm meg a lendületet, majd lesz valahogy. Visszaérkezünk az autóhoz, ahol észreveszem, hogy mégsem hagytam el a sisakot. Nem a padra tettem, hanem csak a nyereg mögé a csomagtartóra, és bár nem volt lekötve, ott is maradt végig. A parkolóban E. kipróbálja ismerősünk biciklijét, ami átmenet a hagyományos formájú és a fekvő kerékpár között. Utána még egész délután, estig beszélgetünk, később már négyesben Megtudjuk, hogy itt nincs ’zéró tolerancia’, a Radler alkoholtartalma megengedhető, ezért nincs mindenhol alkoholmentes ízesített sör.
4. nap. Szerda, 08.07. Ötschergraben, Wienerbruck – Ötschergraben – Mitterbach. Gyalogos kirándulás. 14,4 km
Másfajta mozgást, pihenősebbet terveztünk erre a napra. A biciklik az autón voltak, nem szedtük le, hátha lesz alkalom. Wienerbruckban a nagy parkolóban állunk meg. Megvesszük a jegyet, ami belépő és vissza vonatjegy is egyben, aztán nekiindulunk a legismertebb útvonalnak. Átrágjuk magunkat egy nagyobb magyar csoporton, ők is segítenek, látják, hogy gyakorlottabbak vagyunk, no meg az ajánlás ellenére néhányan cipőben, strandpapucsban vannak. Szép szurdokvölgyben vezet az út, oldalról kisebb vízesések vannak. Elérünk az első nagyobb tájékozódási ponthoz, az erőműhöz. Nyitva van, egy látogató folyosóról meg lehet nézni a csarnokot, meg néhány tablót, tárgyat. Tovább sétálunk, szép helyekre érünk, a víz nagyon tiszta. Tériszonyosoknak nem ajánlott, és valóban, korlát nélküli pallókón kell menni, némelyik oldalra dől kicsit. Elérünk az Ötscherhias étteremhez, ahol nagy táblák jelzik, hozott élelem nem fogyasztható. Még van idő, elsétálunk a közeli Mira vízeséshez is. Nagyon szép hely, de a víz éppen csak nedvesíti a köveket. Visszafelé szembe jön a csoport, már ismerősként köszöntjük egymást. Az étteremtől egy darabig emelkedik az út, ki kell jönni a völgyből. Azután sima erdei úton megyünk tovább. Egy elágazásnál nagy tábla állít választás elé. 20 perc a közelebbi vasúti megálló, 50 perc Mitterbach. Kicsit már fáradunk, mégis a hosszabbat választjuk. Van nálunk menetrend, ugyanazt a vonatot érnénk el, csak többet kellene várni rá. Jó volt így, szebb az út, a városkában veszünk hideg üdítőt. A vonatot biztosan elérjük. A következő megállóban ugyanaz a csoport száll fel, ők a rövidebb utat választották, így ők is elérték a vonatot. Érdekes, nem látszanak fáradtnak, a parkolónál vidáman sétálgatnak még. Az autóval visszamegyünk a szállás felé, közben St. Aegydben egy fogadóban fűszeres darált hússal töltött knédlit eszünk.
A bicikliket csak megsétáltattuk, este a szálláson mégis levesszük, olyan eső és szél jön.
5. nap. Csütörtök, 08.08. Ötscherland Radweg. 36 km
Edit a térképek alapján nagyon kíváncsi az Ötscher további részeire. Elindulunk autóval, valahol át kell menni a hegyen, a lejjebb lévő, biztosabbnak látszó utat választjuk, Traisen után Rothaunál megyünk el Scheibbs felé. Neubruck után, az utak találkozásánál találunk jó helyet, ahol le lehet venni a bicikliket, és éppen a kerékpárúton vagyunk. Észrevesszük, hogy elkészített szendvicseinket a szálláson hagytuk, de nem nagy baj, sűrűn vannak a városok. Elindulunk Gaming felé. Előérzetem jó volt, ez a kerékpárút, legalábbis ezen a szakaszon, nem kiépítve, csak kijelölve van. Járda, földút, országút széle van kijelölve, néhányszor keresni is kell. Eközben egy felújításra váró kis kastély mellett is elmegyünk. Gaming előtt egy nagy út menti büfét látunk, megjegyezzük, visszafelé ott is ehetünk. Gaming kellemes meglepetés, a kolostort leszámítva is szép város, a hegyekkel körülvéve. Benéznénk a sportáruházba is, de dél múlt pár perccel, kezdődik a szünet, nem tudunk bemenni. A kolostor udvarára is benézünk, ahol egyetem működik most. Tovább megyünk, tudjuk, hogy itt kezdődnek az emelkedők. Az út a forgalmas országúton vezet ki, több kilométer a kisebb út kezdetéig. Onnan egy darabig toljuk felfelé, kicsit változik a táj, aztán visszafordulunk. Gamingban a nagyobb bolt nyitva van, ott veszünk szendvicset, üdítőt, megesszük egy padon. Visszagurulunk, de az autónál csak enni állunk meg, tovább megyünk Scheibbs városba, csak 4 km. Érdemes volt, kicsit nagyobb, más jellegű város, megnézzük a templomot. Az útnak ez a szakasza jobban járható. Másodszor is vissza az autóhoz, felpakoljuk a bicikliket. Az autóval Tradigistnél a másik útvonalat választjuk, ami Lilienfeldtől délre vezet ki az útra. Kanyargós ez is, de kicsit rövidebb. Harmadik lehetőség Türnitz felé lett volna, amit nem próbáltunk, szintén a sok kanyar miatt.
6. nap Péntek 08.09. Gölsentalradweg. 22,4 km
Ezt az utat hagytuk utolsó napra, közel van a szálláshoz, és valamennyire útba is esik hazafelé. Térkép alapján Hainfeld várost választottuk, onnan látszik érdekesebbnek. A vasútállomásnál hagyjuk az autót, aztán megkeressük a kivezető utat. A következő település a kisebb úton Ramsau. Megjegyezzük a templomát, hogy visszafelé megálljunk. A település után balra fordulunk Araburg vár felé. Erősen emelkedik, de a táj megint más, mint az előző napokon. Néhány kanyar után nyíltabb részre érünk, és további emelkedés után eljutunk a kerékpárút tetőpontjára, a vár alá. Ott pihenünk, aztán visszafordulunk. Lefelé csak gurulni kell. Ramsauban a templomnál megállunk, benézünk. Visszamegyünk Hainfeldbe, ott is körülnézünk, felmegyünk az ottani templomhoz. Megkeressük a söröskorsó múzeumot, csak szombaton van nyitva, nem tudunk bemenni. Visszagurulunk az autóhoz, felszereljük a kerékpárokat, hazaindulunk. Az autóval nem megyünk vissza Traisen felé, hanem Berndorf irányába, de hamarabb, egy átvezető úton keresztül Allandnál megyünk fel az autópályára. Estére érünk haza, ahogy terveztük.
B.Laci