Szováta környékén 2018. augusztus
Munkahelyem révén kaptunk egyhetes lehetőséget Szovátafürdőn az egyik szállodába.
A nagy távolság miatt nem vittünk kerékpárt, csak kiegészítőket. Tudtuk, hogy lesz mód bérlésre. A kerékpártartók is fent maradtak az autón, hátha lesz olyan túra, amihez szállítani kell. A környéken kevés a kerékpárút, így végül csak egy biciklis napunk lett.
Szovátafürdő – Sásveres – Rapsóné vára – Parajd – Szovátafürdő. 30 km
2018. augusztus 17. péntek
Kivettük a szálloda parkolójában általában csak álldogáló két egyszerű hegyi biciklit.
A kék háromszög jelzést próbáltuk követni. Nem mindenhol sikerült, de a földúton nem tévedtünk el, eljutottunk Sásveres felső részére. A kavicsos – murvás utakon jó is volt, hogy a bérelt hegyi kerékpárokkal voltunk, kellett a terepre való gumi. Egy nagy sörös teherautó ment el mellettünk, szemben egy kisebb pékáru szállító autó. Aztán tábla mutatta, erre van az egyik ismert étterem. Illyésmező felé mentünk tovább. Egyre melegebb volt, egyre többször álltunk meg, fényképeztünk. Megálltunk egy árnyas vadászlesnél is. A padozata kb. egy méter magasan van, két lépés felmenni. Kis pihenés után mondtam, lépjünk csak fel rá. Én már láttam, a mező felől kisebb birkanyáj közeledett. Három kutyával, és csak a végén látszott, hogy pásztor is volt velük. Megvártuk, míg elmennek, köszöntünk, aztán mentünk tovább. Emelkedett az út. Nemsokára már láttuk a sziklákat, a Rapsóné várának nevezett formákat. Inkább a legenda miatt érdekes. Menet közben eszünkbe jutott, hasonló ördögös történetet hallottunk Villány közelében a Szársomlyón is. Elértünk az elágazáshoz, ahol jobbra kellett menjünk.
Rapsóné vára alatt vitt az út, aztán tovább le Parajdra. A felső rész valódi szerpentin, de nem aszfaltos, hanem kavicsos. Lejjebb néhány kilométert a Parajdot Gyergyóval összekötő aszfaltos úton tettünk meg. Parajdon csak üdítőt vettünk, egyébként nem álltunk meg.
Az országúton mentünk vissza Szovátára, más lehetőség nem volt. Forgalmas, csak gyakorlott kerékpárosoknak ajánlható, de nem félelmetes.
A szállás közelében felfedeztünk egy jó forrást, ott időztünk még kicsit. Végül megtettük az utolsó néhány száz métert is, leadtuk a kerékpárokat, és még maradt egy kicsi a délutánból, pihenésre, fürdésre. Bár látszólag csak a szomszéd településekig mentünk, így is összejött 30 km.
Röviden a többi nap gyalogos, autós, buszos kirándulásairól:
Gyalog
Szovátáról a Répás-tetőre és vissza, 20 km. Kék csík jelzésen indultunk felfelé, aszfaltos út, felvisz egy sípálya aljához. De inkább az erdő felé tértünk le a piros pöttyön. Végül feljutottunk 1200 m magasra, a sífelvonó felső állomásához. Fent nem maradtunk sokat, a háznál kutyák ugattak, távolabb birkákat láttunk, tudjuk, a pásztorkutyák is veszélyesek.
Autóval
Szováta - Erdőszentgyörgy, Rhédei kastély - Bözödújfalu, víztározó. Még egy kis autózás a környéken azzal a gondolattal, hogy Korond – Parajd felé megyünk vissza, Énlakán át. Végül a földutakról visszafordultunk, és ahogy jöttünk, Erdőszentgyörgyön keresztül tértünk vissza Szovátára.
Szováta – Korond – Székelyudvarhely - Székelyderzs, erődtemplom – Székelyudvarhely (séta) - Szejkefürdő (a strand felújítás alatt, de nem azért mentünk, hanem a székelykapuk és Orbán Balázs sírja miatt) - Farkaslaka.
Szováta - Gyergyószentmiklós - „Négyes” (4 km-nél lévő üdülőtelep) - Gyilkos tó, Békás szoros. Ez egyben családi program volt. Vendéglátóinkkal Gyergyószentmiklóson találkoztunk, onnan már ők vittek tovább. Átnéztünk a szoros túloldalára is, aztán vissza ugyanúgy.
Kisbuszokkal, szervezetten.
Szováta - Zetelaki víztározó - Madarasi Hargita - Homoródfürdő. A Madarasi Hargitán a szokásos rövid gyalogtúra a csúcsra. Megérte a társasággal, gyakorlott sofőrökkel menni.
Először voltunk együtt, egy egész hétre Erdélyben, jól sikerült út volt.
B.Laci