Régóta szerettük volna a Szigetközt felderíteni, mert a korábbi egyesületi túrán nem voltunk ott, pedig az akkori beszámolókból tudtuk, hogy érdemes megnézni. Lipóton foglaltunk szállást, családi ajánlásra, köszönet érte.
1. Augusztus 13. vasárnap. Lipót – Hédervár – Ásványráró – Mecsér – Lébény és vissza (50,3 km).
A délelőtt elment az odautazással, de már 3 1 körül biciklire tudtunk ülni. Az autóból láttuk, hogy Lébény felé át kell menni az 1-es úton. Úgy gondoltuk, érdemes már az első napon, vasárnap ezt az utat megtenni. Az előző hetekben nem tudtunk edzeni, tartottunk elsőre 50 km-t menni, de a sík vidéken nekiindulunk. Héderváron megnéztük a kastélyt. Kívülről, de nem azért, mert nem engedtek be (mint néhány éve az egyesületi túrázókat), hanem mert teljesen bezárt, nincs már szálloda.
Az útvonalon elég sok szakaszon kerékpárút van, a többi kis forgalmú út.
Lébényben megnéztük a Szent Jakab templomot, és meglepve láttuk, hogy a hasonló nevű zarándokút vége innen kb. 3000 km-re van, Santiago de Compostela. Vagyis az El Caminon voltunk, a jelzése is ugyanaz a sárga sugaras csillag, fésűskagyló.
Vissza ugyanazon az útvonalon mentünk. Ásványrárón ettünk fagyit, és kimentünk a gáthoz, amit szintén kerékpárral járhatónak jelölnek. Nekünk nem jó, kavicsos, nehéz haladni, és a táj is unalmas. Marad az országút melletti kerékpárút.
2. Augusztus 14. hétfő. Lipóti – Darnózseli – Máriakálnok - Mosonmagyaróvár – Halászi – Dunasziget – Halászi – Püski – Dunaremete – Lipót (54,3 km)
A helyi nevezetesség gesztenyesoron mentünk Darnózseli felé. Máriakálnoknál megnéztük a kegytemplomot. Mosonmagyaróváron kicsit megnéztük a várost, a régi malom mellett sétáltunk el a vár felé, annak a parkjában pihentünk, ettünk. Halásziban a templomnál pihentünk, nyomókút is van. Dunasziget felé mentünk tovább, ott kimentünk a vízhez, felmentünk a madárlesre. Kis kört tettünk, aztán vissza Halásziba, vettünk hideg üdítőt. A pihenők alatt már a következő napot tervezgettük. Edit Ausztriába szeretett volna menni. Az egyik templom előterében a Boldogasszony napra emlékeztetett egy hirdetmény, mondtam, mégsem 15-én kellene átmenni. Ausztriában munkaszünet, ezt tavaly már megtapasztaltuk. A turistavonzó helyeken rengeteg ember, az autónak is nehéz helyet találni, és semmi nincs nyitva, legfeljebb a drága büfékben lehet valamit kapni.
Lipótra visszaérkezés után volt még idő, kipróbáltuk a strandot. Szép, nagy, árnyas, sokféle medencével.
3. Augusztus 15. kedd. Lipót – Darnózseli – Kimle - Mecsér – Dunaszentpál – Ásványráró – Hédervár – Lipót. (43 km)
Fogytak a közeli célpontok, de azért egy utat még tudtunk tervezni autózás nélkül. A fő cél Kimle volt. Megálltunk Novákpusztán, aztán Horvátkimlén, és Magyarkimlén. Mindhárom helyen van egy-egy érdekes templom. Mecsér felé néhány kilométert földúton kellett menni. (Ez is a Szent Jakab zarándokút része.) Egy darabig járható volt biciklivel, aztán inkább sétáltunk. Végül eljutottunk egy bekötőúthoz, egy szép helyre a víz mellett, ott pihentünk egy kicsit. Az út bevitt Mecsérre, nagyon szép vízpart mellett, kis kikötő is van ott. Mecsértől az ismert úton mentünk a bicikliút felé. Aztán egy kis rögtönzéssel nem Lipót, hanem Győr felé fordultunk, hogy megnézzük Dunaszentpált. Jó döntés volt, mert a vízhez az aszfalttal burkolt gáton tudtunk menni. A partnál pihenő, park, a büfében 0%-os citromos sört vettünk.
Visszafelé Hédervárnál a benzinkúton megvettük az osztrák matricát másnapra.
Utána megint maradt idő a strandra.
4. Augusztus 16. szerda. B12-es jelű Kirschblumenradweg (Cseresznyevirágzás) túra a Fertő tónál. Jois – Winden am See – Breitenbrunn -Purbach – Donnerskirchen és vissza. (50,2 km)
Igyekeztünk korán reggelizni, elindulni, hogy időben a határhoz érjünk. Nem tudhattuk, lesz-e ott torlódás. A hosszú sor ijesztő volt, de személyautóval végül lényegében várakozás nélkül átjutottunk. Parndorfnál elnéztem a lehajtót, és az Outlet bevásárlóközpont labirintus parkolójába kerültünk. Ezzel veszítettünk néhány percet, de a második lehajtó már jó volt, csak arra kellett figyelni, hogy ne Neusiedl, hanem Jois felé menjünk, igazán közel volt. Hamar találtunk helyet az autónak az információs táblánál, mindjárt a B12 kerékpár útvonal mellett. A javasolt sorrendet követtük, odafelé fent a szőlők, gyümölcsfák között, visszafelé lent a tóhoz közelebb. Érdekes módon a Medvebarlanghoz vezető utat nem jelölte külön tábla, így túl is mentünk rajta, én nem bántam. Maradt a szoborpark Winden am See-nél. Az út kicsit dombos, de egyébként nagyon jó. Szőlők, és a névadó cseresznyefák között mentünk. Purbach felett a borpincéknél álltunk meg fényképezni. Utána egy hosszú lejtő végén észrevettük, hogy Edit elhagyta a napszemüvegét. Megbeszéltük, hogy most már végleg. Tavaly tudta, hol rakta le, útba esett visszafelé. Most nem is tudtuk, hol eshetett le, és nem akartunk emiatt visszamenni a dombokra.
A települések felett néhány új építésű, tájba alig illő, üvegfalú házat láttunk.
Donnerskirchennél le lehetne vágni a visszafelé vezető alsó ágra, de valami miatt a B12 út továbbmegy, mi pedig követtük. Mikor már egy ideje az autóút és a mező között haladtunk déli irányba, inkább azt mondtam, álljunk meg, nézzük meg a térképet. Nehogy Rustnál kelljen visszafordulni. (Nem is volt túlzás, már csak 12 km lett volna.) Nem hibáztunk, még kellett néhányszáz méter egy lámpás átkelőig. A túloldalon pedig kerékpáros büfé. Ezért járatják meg a 4-5 km kerülőt.
Mivel odafelé, a felső ágon nem álltunk meg a városkákban, úgy gondoltuk, visszafelé, alulról derítjük fel a településeket. Mindjárt Donnerskirchennél úgy döntöttünk, hogy mielőtt nekiindulunk a mezőnek a tó mentén, felmegyünk a templomig, érdekes tornya volt. Aztán mikor odaértünk, rájöttünk, jártunk már ott, csak nem figyeltünk. Ha már ott voltunk, jobban megnéztük a környéket, pl. az Eszterházy kastélyt.
Purbach csak a második hely a sorban, itt is nekiindultunk felfelé a városba. Épp a legmelegebb órákban voltunk ott. Megkerestük a boltot, déltől háromig zárva. Éppen két óra volt. Megnéztük a városfalat, a kapuk közül kettőt, kicsit sétáltunk a pici belvárosban. Készültek a hétvégi rendezvényre, három török sátor is állt a kis téren. A török fejes kéményt nem találtuk meg. Visszafelé megtévesztő volt a kerékpárút jelzés, párszáz métert rossz irányba mentünk – itt is egy kerékpáros büféhez tereltek.
Breitenbrunnban jobban jártunk. A török torony messziről látszik, és mellette mindjárt ott van a nagyobb, folyamatosan nyitva tartó bolt. Vettünk hideg üdítőt.
Weidennél már úgy döntöttünk, ezt most nem nézzük meg közelebbről. Hamarosan Joisba érkeztünk, és meglepetésre, alig fordult balra, felfelé az út, máris az autónál voltunk. Megtettük a kört. A visszaúton az úttestről felvert víz és helyenként a nagy tócsák mutatták, hogy a Szigetközben esett az eső.
5. Augusztus 17. csütörtök. Dunakiliti – Duzzasztómű – Fenékküszöb – Dunakiliti – Doborgazsziget – Dunakiliti. (24 km)
Két nap maradt még. Még egy ausztriai látogatást terveztünk, a kérdés csak az volt, hogy melyik nap legyen. Aztán rájöttünk, jobb a hazautazás napján menni a Fertő tóhoz, mert akkor az autópályán egyben hazamehetünk, nem kell visszajönni Lipótra. Ezért csütörtökre maradt egy könnyebb nap, Dunakiliti.
A bicikliket az autón hagyva reggel elmentünk Dunakilitiig. A központban hagytuk az autót, onnan derítettük fel a környéket. A kastély – iskola után a duzzasztóműig bicikliztünk el. Táblák segítettek feleleveníteni a 25-30 évvel ezelőtt történteket. Utána már földúton mentünk tovább, némi hezitálás után végül lementünk egészen a fenékküszöbig. Megérte a látvány és a zúgó hang miatt. Ugyanúgy visszamentünk az autóig. Még volt a napból, végül arra jutottunk, hogy ha a fürdőruhákat visszük magunkkal, érdemes visszamenni biciklivel a 6 km-re lévő strandra. Útközben a Pogány-kastély mellett mentünk el. Valamikor ez is szálloda volt, de mára ezt is bezárta a tulajdonosa. (Linket most nem csatolok, de érdemes rákeresni a történetre.)
Doborgazszigetnél éppen délben mentünk el a harangláb mellett. A strand nagyon szép, árnyék is van, a Zátonyi-Duna vize kellemesen hűsítő. Érdekes módon, talán az Eurovelo útvonal miatt, külföldi bringások is rátalálnak, csobbannak egyet, aztán mennek tovább.
A hazautazás napja. Elköszöntünk a szálláson, ami kerékpárbarát is, csak arra kell vigyázni, hogy a tetőn lévő bicikliket még kint az utcán kell leszedni, a kapu miatt. Időben elindultunk az autóval megint Halászi – Mosonmagyaróvár felé. Az út elég rossz minőségű volt, gödrökkel. A határnál maradtunk az autópályán, negyedóra volt átjutni. Jött a hétvége, többen voltak, és az ellenőrzés is szigorodott, lehet, hogy az előző esti barcelonai dolgok miatt. Mönchhofnál jöttünk le az autópályáról, aztán egy-két körforgalom után hamar Frauenkirchenbe értünk. A GPS elég jól elvitt a vasútállomáshoz, ahol egy félig lezárt utcácska után megtaláltuk a nagy parkolót.
Hogy ne kelljen a városon kétszer átmenni, Gols felé akartunk indulni a biciklikkel. Kis tanakodás után megtaláltuk a kerékpárutat, az első kereszteződésnél valaki útba is igazított, hol válik el az út Gols felé, hogy ne mindjárt Mönchhofba jussunk. A B23 jelű kerékpárutat követtük. Sík vidék, látni az egymástól néhány kilométerre lévő városokat. Golsban a kerékpárút mindjárt az egyik nevezetes templom mellett vitt el, aztán a körforgalom közelében megtaláltuk a másikat is.
Mehettünk tovább Mönchhofba. Ott is megnéztük a templom – kolostor épületeket, aztán egy kicsit még körülnéztünk a városban. Közelebbről megnéztünk egy régi tornyot, amin magyarul hirdette egy tábla, hogy 1910-ben újították fel. Elindultunk a falumúzeum felé, mentünk egy darabig, de végül visszafordultunk, ez alkalommal nem néztük meg, nem derült ki, milyen messze van. A kerékpárúton mentünk tovább Halbturn felé. Ott mindjárt az első látnivaló az út mentén a kastély. Az első tárolónál lekötöttük a bicikliket. (Valaki ezt látva kedvesen mondott valamit, de nem értettük. Talán azt, hogy ott nem szokás lakatolni.) Kicsit sétáltunk a parkban, amin egyébként át is lehetett volna menni biciklivel, rövidebb úton eljutni a templomhoz, a város központjához. Nem volt nagy kerülő. A városból közvetlenül Frauenkirchen felé mentünk, toronyiránt. Nem követtük a B23 utat, az továbbra is csak a mezőn megy, inkább rövidítettünk, hogy legyen idő másra.
Frauenkirchenbe egy órakor érkeztünk. Nyitva volt a templom, megnéztük belülről. Egy magyar diákcsoport is volt éppen ott. Volt időnk, ezért elindultunk még egy kis körre a Zicksee felé. A kis forgalmú úton indultunk el Apetlon irányába, aztán ahol azt keresztezte a kerékpárút, ott mentünk balra a tó irányába. A kempingnél semmi érdekes nem volt, a kerítésen keresztül láttuk a tavat. A mezőkön viszont volt sok madár, amelyek a tóról jöttek. Gondolkodtunk, hogy a messziről is jól látható St. Martin Therme felé menjünk vissza, végül, éppen mert messziről is láttuk, a kerékpárúton mentünk vissza Frauenkirchenbe. Már a tó felé menet észrevettem, hogy merre mutatja a boltot, visszafelé épp útba esett a vasútállomás felé. Vettünk hideg üdítőt, aztán vissza az autóhoz. Felraktuk a bicikliket, kis pihenés után indultunk haza.
**********
Ezekkel a Fertő tavi túrákkal most már elmondhatjuk, hogy bár nem kerültük meg a tavat, alig van már kimaradt szakasz. Korábban megvolt az alsó kör, (Illmitz – Mörbisch között hajóval), Rust-ban többször is voltunk. A nyugati oldalon kb. 12 km szakaszon nem jártunk a nádasban, Donnerskirchen és Rust között. Északon a Jois – Gols távolság szintén kb. ugyanannyi. A keleti részen pedig Zicksee-nél Apetlont közelítettük meg ennyire.
Felhasznált térképek, könyv:
Kisalföld és környéke kerékpáratlasz és útikalauz
Fertő tó szabadidőtérkép
Dr. Bodor Péter Kerékpárral a Fertő tó körül
