Pár éve, amióta András ránk hozta a rontást, nem indulunk nyaralni bicikli nélkül. Így történt ez most is. Sikerült néhány napra elszabadulnunk Balatonra, hogy felfedezzük a Somogyi-dombság néhány községét. Laci nagyon készült, kikereste a megközelíthető helyek nevezetességeit, geoládáit.
Még itthon, indulás előtt az egyesület erdélyi túrájának programját tanulmányoztam, és utánanéztem a Szent Lászlót ábrázoló freskók hollétének a jelenlegi Magyarország területén, gondolván, hogy erre a témára is fölfűzhetnénk egyszer túráinkat.
Legenda
Ezért ért meglepetésként az első túránk, amely Somogyvárra vezetett. Még ekkora csodát! Szent László által építtetett templom és kolostor maradványait láthattuk, hatalmas területen. Sőt, itt volt László királyunk első sírhelye is!
Somogyvár az idő tájt a legjelentősebb helyek egyike lehetett.
Somogyvár lapja Miután kinézelődtük magunkat a kilátóból is, és egy kis kialakított múzeumban megnéztünk az itt kiásott használati tárgyakat, koponyákat, tovább indultunk a Szentesica forráshoz. A legenda szerint ez a terület korábban Koppány birtoka volt, és itt mosta meg kezét István király Koppány legyőzése után.
Emlékmű geocaching
Somogyváron hatalmas Széchenyi-kastély is található, ahová most nem jutottunk el. Újabb ok arra, hogy ismét ellátogassunk majd oda.
Nem messze van Somogyvámos, amely
Krisna-völgyről nevezetes. A belépődíjakat kicsit soknak találtuk, időnk sem volt már, így ez a program is máskorra maradt, megnéztünk azonban egy templomromot a kukoricatáblák között.
Puszta torony Ha föltekintesz alulról a toronyba, láthatod a harangtartó gerendák maradványait a tetején és a téglák rakása is szépen kivehető. Szót váltottunk néhány helybéli ördögfiókával is, akik ezen a romantikus helyen töltötték az idejüket.
Következő nap csak a parton kerekeztünk, Zamárdiig. Ezt az utat nem részletezem, mert visszaülve régebbi biciklimre, bizony erősen megviselődött a hátsó felem, így az volt az érzésem, hogy inkább vonatra szállnék. Kori mentett meg szorult helyzetemből azzal, hogy - szokásához híven - pár kilométerre biciklit cserélt velem.
Annál meglepőbb volt a harmadik nap, amikor Karádot vettük célba. A helyiek ijesztgetése ellenére minden dombot meg tudtunk mászni, egyszer sem kényszerültünk leszállni a bicikliről. (Én sem kínlódtam már annyira.) Közvetlen Karád előtt található Visz, ahol nemrégiben épült vagy felújítottak egy kastélyt, amelyet szintén nem néztünk meg. A honlapja szép, ezért ideteszem a linkjét.
Chateau Visz (Tudomásom szerint
ő a tulajdonosa.)
Karád is szolgált meglepetéssel. (Azon felül is, hogy a helységben hosszában legalább két őrült emelkedő és lejtő van.) Gárdonyi Géza éveken át itt tanított az iskolában, és Kodály Zoltán többször is járt itt dalokat gyűjteni, majd összeállított egy csokrot a Karádi nóták címmel. Vikár Lászlóval együtt 1400 helyi dalt gyűjtöttek.
Az iskola épületében ottlétünkkor is zenekari próba folyt, így három taktust meghallgathattunk százszor is. A karádi erdőben elrejtett ládát vagy megnézendő feliratot most nem kerestük meg, de ami késik, nem múlik.
Ez a pár nap MAJDNEM olyan jó volt, mintha együtt mentünk volna. (Ez a rész főleg a szervezőnek szól.) Volt benne egyenes is, fel is, meg le is, templomrom és magyarság, kultúra és természet. Nem kellett gondolkoznom semmin, csak tekernem és álmélkodnom a meglátogatott helyek szépségén. Az biztos, hogy a második nap nehézségein hamarabb túljutok, ha beszélgetéssel elterelhettem volna a figyelmemet, viszont az érkezés utáni fürdés a Balatonban nehezen múlható felül.
Javaslom, hogy keressük fel ezeket a helyeket együtt is!
