Karintiai túrák
Bad Kleinkirchheim magyar szállodájába kaptunk jutalom-ajándék beutalót, szállás, reggeli, vacsora fizetve. Ilyen lehetőségünk még nem volt. Hogy jól kihasználjuk, vittünk kerékpárt is.
2012.06.24.
Bad Kleinkirchheim - Radenthein - Millstatt - Seeboden - Döbriach - Radenthein - Obertweng - Bad Kleinkirchheim. 57 km.
Az időjárás és az előrejelzések alapján erre a napra az egyetlen logikus autó nélküli kerékpáros túrát terveztük. (BKK egy hosszú völgy nyeregpontjában van, csak lefelé lehet indulni.) Legurulunk a Millstatter-see mellé, megkerüljük, aztán valahogy visszajövünk. Ezt a tervet sikerült is megvalósítani. A legurulás jól ment. Millstatt felé haladva szépen látszik a tó, egy helyen megálltunk fényképezni, féket állítani. Millstattnál kicsit pihentünk, aztán Seebodenben, a tó túlsó csücskénél fényképeztünk. Seeboden igazi tóparti üdülőhely. Vissza a tó déli oldalán jelzett kerékpárúton jöttünk, amely földes ugyan, de sima. Hiába csak 40-100 méterre voltunk a tótól, a meredek partfal miatt többször is dombokra kellett kapaszkodni. Az egész út hangulatos. Ezzel együtt már két óra körül visszaértünk Döbriachba. Onnan viszont több, mint négy óra kellett, hogy visszajussunk a szállóhoz. Radentheinig még többnyire tekertünk, onnan már csak toltuk. Jó darabig volt az út mellett egy szalagkorláttal elválasztott járda vagy kerékpárút, de ahol elfogyott, az úttesten kellett volna menni, vagy tolni. Hamar jött egy másik lehetőség. Obertweng felé letérve, nem a forgalmas úton mentünk, hanem földes úton, a hegy oldalában. Így viszont még magasabbra kellett felkapaszkodni, kb. 1050 m-re. Egyre több megállással jutottunk fel, és amikor túl voltunk a legmagasabb ponton, az sem segített a gyorsabb haladásban. Ez a földút már csak hegyi kerékpárral járható, a mieinket nem volt érdemes rázatni rajta. Egy helyen még egy keresztben az útra dőlt fenyőfán is át kellett emelni a kerékpárokat.
2012.06.26.
Egy esős nap kimaradt, aztán újra javult az idő, erre a napra is kerékpártúrát terveztünk. Már csak autóval megközelíthető célpontot kerestünk. Az Ossiacher-see megkerülése volt a terv, Villach város útbaejtésével, esetleg az autómúzeum.
Terv szerint Steindorfnál tértünk le az autóval az útról. A főutca végénél találtunk egy jó helyet az autónak egy árnyas fa alatt. Egy darabig a főút melletti közepes minőségű kerékpárúton haladtunk, aztán megtaláltuk a lenti, part menti utat. Egy helyen azt is eltévesztettük, és megint visszakerültünk a főútra. Annenheim vasúti átjárójánál lépcsőznünk kellett, hogy újra lejussunk a partra. Kimentünk a vízhez, nagyon szép a kilátás a tóra, érdemes volt megállni. Az egész tónak és a kerékpárútnak olyan a hangulata, mint a Balaton-partnak. (Azaz: ha választani kell, a millstatti tó nagyobb élmény biciklivel.) Innen elég jól követhető a kerékpárút, könnyen megtaláltuk a Villach felé vezető leágazást. Ott a biztonság kedvéért rögzítettem egy jelet a GPS-be. A városközpont felé vezető út jelzése helyenként esetleges, néhol félrevezető. Ferdén balra mutat egy kereszteződésben, ahol valójában egyenesen megy tovább. És ferdén balra is van kerékpárút. Mentünk azon, aztán egy főút alatt át, majd megálltunk, merre tovább. Tudtuk, hogy közel az autómúzeum, de az autósoknak szánt térképvázlat alapján lehetetlennek gondoltam, hogy így megtaláljuk. Jobb híján a 83-as út bevezető szakaszán mentünk befelé a városba. Elég nagy forgalomban, de bejutottunk a városba, megtaláltuk a sétálóutcákat.
Egyszer fel, egyszer lefelé végigmentünk, közben megnéztük a templomot. Indulás előtt még átmentünk a Dráva hídján. Jó ötlet volt, mert ott van az információ. Megkérdeztem, merre van az autómúzeum, illetve, hogy kerékpárral merre menjünk az Ossiacher-see felé. Kaptam térképet, jelölt kerékpárutakkal. A Dráva mellett kellett menni, egy piros hídig. Onnan tovább követtük a kerékpárutat, azonosítottuk a kereszteződést, ahol befelé elrontottuk. Aztán, ezúttal szándékosan, elhagytuk a kerékpárutat, hogy megtaláljuk a másikat, ami a térkép szerint az autómúzeumhoz vezet. Hát nincs ott kerékpárút. Megint főutakhoz, autópálya-felhajtókhoz kerültünk, vagy az autópálya-rendőrség bekötőútjához, akárhogy próbáltuk megtalálni. Végül egy kis kerülővel a Michaeler Strassen át eljutottunk a múzeumhoz, ami valójában Zauchenben van. A kiállításon a járműveken kívül vannak még rádiók, egy kristálydetektoros is, és más műszaki emlékek, néhány régi számítógép. A katalógus megéri az árát, minden kiállított jármű benne van (az egyéb műszaki cikkek nem).
A Villach körüli útkeresésekkel sok időt veszítettünk, de a térképnek köszönhetően nagyon jó utat találtunk az Ossiacher-see-ig, és a jelölésnek is hasznát vettük, hogy a déli parton menjünk vissza.
Megerősödött a Balaton-érzés, ahogy mentünk az úton. Ossiach-ban megálltunk , megnéztük a kolostort.
A tó végénél elhagytuk jelölt kerékpárutat, a nyílegyenes összekötő úton mentünk vissza Steindorfba. A városka nevezetessége, a Steinhaus kimaradt, elment az idő.
Fogytak az értelmes célpontok, este külön-külön és együtt is sokat néztük a térképeket, leírásokat. A szálloda dossziéja igazán jó összeállítás.
2012.06.27.
Möllbrücke - Lind - Steindorf - Gerlamoos - Klebach - Lind - Möllbrücke 45 km
Möllbrücke a kiválasztott célpont autóval, onnan a Drauradweg és a Mölltal is elérhető. A központban sikerült helyet találni, biztonság kedvéért megkérdeztük a virágost, jó helyen állunk-e.
A Drauradweg felé indultunk. Tipikus folyó menti kerékpárút, látszólag nem emelkedik, ellenben néhol lejt. A bicikli alig gurult, ezért a visszaútra több időt szántunk. Lind volt az első pihenő, ott a térkép alapján elhatároztuk, hogy visszafelé majd az alternatív "kultúr" útvonalon, a folyó túlpartján jövünk. Lindben van egy nagy parkoló is. Végül Steinfeldig mentünk, ott át a hídon, el a főútig, ahol kastélynak kellett lennie, de nem láttuk. Visszafelé a Gerlamoos freskó-templomig feltoltuk a bicikliket. A folyónak ezen az oldalán nincs külön kerékpárút, de a kis úton alig van forgalom. Klebach-nál visszamentünk a nagyobb autóút és a folyó másik oldalára, Lind-be. A visszaúton Lind után fény derült a délelőtti rejtélyre. Mégiscsak emelkedett az út odafelé, noha nem látszott rajta.Vissza nagyrészt lejt, a rövid emelkedők lendületből leküzdhetők. Összességében alábecsültük, meddig mehetnénk felfelé, egy-két település még belefért volna. Möllbrückében benéztem a vasútállomásra, már a tervezett Bad Gastein-i vonatos kirándulásra gondolva. Nem volt a nekünk kellő menetrend, ez egy másik vonal. De mert volt időnk, hirtelen ötlettel arra gondoltunk, megnézzük a másik vonal egy állomását is. Térkép szerint Göriach állomást céloztuk meg, de hamarabb is mutatott vasútállomást egy tábla. Csakhogy a vasút jóval magasabban van. Oda már nem toltuk fel a kerékpárokat, visszafordultunk. Ezzel a kis kitérővel lett végül 45 km erre a napra.
Két technikai megjegyzés:
Több villamos hajtású kerékpárt láttunk. Akkor még nem tudtam, hogy más a pedelec és az e-bike, ezért erre a különbségre nem figyeltem, de az látszott, hogy középkorúaknál már elég népszerű dolog a villamos hajtás.
Vonóhorgon csak szabványos vontatmány jellegű kerékpártartóval találkoztunk. Önálló rendszámmal, világítással, mint egy utánfutón, csak saját kerék nélkül. Nincs vele gond, mit takar a bicikli és mit nem.
2012.06.28.
St. Oswald - Unterstandhütte - Mallnock - Brunnach Höhe - St. Oswald
Ez gyalogtúra volt, de olyan szép, hogy le kell írni. Elautóztunk St. Oswaldig. Gyalog is elérhető, de így időt nyertünk az érdekesebb részekhez. A fogadó melletti úton indultunk el, szép völgyben. Az elágazásnál nem a felvonó felső állomása felé, hanem az Unterstandhütte irányába mentünk, esélyt adva arra, hogy felmenjünk a Mallnock csúcsra. Végig emelkedik, folyamatosan, egyenletesen, így minden szakasznak megvan az eredménye felfelé. A túrázós GPS mindig pontosan mutatta, milyen magasan vagyunk, mennyit kell még felfelé menni. Enélkül talán nem jutottunk volna fel. Gyakran megálltunk, de érezhetően volt energiánk arra, hogy felmenjünk a csúcsra. Ahogy feljebb mentünk, ritkult az erdő, már hegyi tájon haladtunk. Az út átvezet egy hegyi legelőn, óvatosan mentünk el egy tehén mellett. A kijárat dróthurka rozsdás, inkább átbújtunk a szögesdrót alatt. Ez a tudás jól jött később.
Az Unterstandhütténél (zárt, pici faház) ettünk, aztán elindultunk a Mallnock-ra. Szépen felsétáltunk. Majdnem 900 m szintkülönbséget tettünk meg St Oswaldtól. Úgy látszik, jó edzés volt hegynek fel a biciklit tolni.
A csúcsról a felvonó felső állomásáig mentünk vissza. (Brunnach Höhe) Gyalog indultunk lefelé. Itt is egy hegyi legelőn kell átmenni, lépcsős padra hasonlító átlépőkkel. De mit lehet tenni, ha egy, aztán már két tehén is odaáll az átlépőhöz? Itt is a szögesdrót alatt bújtunk ki.
Hosszú lejtő következett, a Hof után nem is a turistaúton, hanem egy szerpentinen mentünk le. Ez is részben zárt, ott lovak legelésztek. Lassan közeledtünk, hiába jártunk közel a faluhoz, még mindig többszáz méter volt a szintkülönbség. Aztán csak leértünk.
Nagyon szép, változatos túra volt, minden volt benne, erdei patakos rész, ritkuló növényzet, aztán hegyi táj, egyre szebb panorámával.
