Idei nyaralásunkon inkább a szép helyek és a kerékpárutak felderítése volt a célunk, nem a teljes útvonalak bejárása. Hagynunk kellett időt a gyalogos sétákra is.
1. nap, 2016.08.14., Kerékpár: Puchberg – Losenheim – Puchberg, kb. 16 km
Reggel 9-kor indultunk el Budapestről autóval, vasárnap gyorsan átértünk a városon. Sopron felé mentünk, Kapuvárnál álltunk meg benzint venni. Ezután egy hirtelen ötlettel már Kópházánál átmentünk a határon. Kerülő, de ott van az autóút, úgy gondoltuk, gyorsabb. A határon megnézték az útlevelet, de várni nem kellett emiatt. Bécsújhely csomópontjában (Knoten Wr Neustadt) sikerült a megfelelő kijáratot megtalálni, aztán az első Puchberg tábla nyomán elmentünk jobbra, így a 26-os út északi szárára kerültünk. Ha már így alakult, jól megnéztük az utat, a dombokat. Beláttuk, hogy ebbe az irányba nem érdemes sok túrát tenni. Hosszú, több kilométeres emelkedők, az út viszonylag keskeny, ahhoz mérve sok autó jár rajta.
Puchbergben elsőre megtaláltuk a szállást. Apróság, hogy a háziak kézben tartják a dolgokat, például mindjárt az autóparkolást az udvaron, később a reggelinél a vendégeket szeretik irányítani. De amikor megkérdeztük, a bicikliknek igazán jó helyet adtak a saját teremgarázsukban. Dupla méretű, kézi billenős kapuja volt, a karunkat is erősítettük ezzel.
Előbb kis sétát tettünk a városban. A nagyobb információs iroda zárva volt, a vasútnál az információs lány nem akarta meghallani, hogy kerékpáros térképet szeretnénk. Várostérképként egy egész füzetet adott, volt ugyan térkép is valahol belül. Szerencsére a kirakott szórólapok között volt egy használható füzetke (Ausflugziele). Ezen kívül egy táblán láttunk érdekes képeket a Piestingtal-radweg különböző részeiről, például egy fedett fahídról. Azt is tudtuk, másnap sem kapunk térképet, 15-e munkaszünet.
Sajnos ezen a nyáron is csak alkalmanként tudtunk biciklizni, ezért az első napi program inkább edzés volt. Losenheim a hegy irányában van, 8 km, szinte végig emelkedik. Oda mentünk el délután, kicsit körülnéztünk (tavacska, várkastély, íjász pálya), aztán visszafelé többnyire gurulhattunk.
2. nap 2016.08.15., Kerékpár: Reichental – Pernitz – Myrafall – Gutenstein – Waldegg – Reichental, 40 km
A Piestingtal legközelebbi pontja 12 km-re van a szállástól, hasonlóan hosszú emelkedőkkel, mint Willendorf felé. Ezért inkább autóra tettük a bicikliket, és Reichentalnál szereltük le, Miesenbach vasúti megálló P+R parkolójában. Ott csatlakoztunk a kijelölt kerékpárúthoz. Mindjárt az indulás után jött a fahíd, utána is szép az út. Pernitz előtt egy papírgyár savas részlegénél, bár szagtalan, csípett a levegő. A kerékpárútnak két ága van, mi előbb a Mirafall vízesés felé vezető szakaszt jártuk be. A legvégén elveszett ugyan a kerékpáros jelzés, de akkor már látszott a nagy autóparkoló. A vízesés szurdok bejárata is kirándulóhely, ott is van tavacska, étterem, játszótér, meg pici vízesés. Sokan is voltak, a munkaszünet miatt. A szurdokba nem mentünk be, inkább a kerékpárút további részei érdekeltek.
Vissza Pernitz-be, aztán tovább Gutenstein felé. Ott megtréfáltak a főteret jelző táblák, tettünk egy kis kört. Aztán elindultunk a templom felé, és megérte, mert szép volt a környék, az épületek. Valahol tűzoltómúzeumot is jelzett egy tábla. Láttuk az elágazást Rohr felé, ez lett volna abban az irányban az út vége. Erről lemondtunk, inkább visszaindultunk. Pernitzben visszafelé megálltunk egy kerékpáros pihenőnél, ahol vagy hét kiránduló kerékpáros asszony beszélgetett valamilyen keleteurópai nyelven. E. odasúgta nekem: szerinte Ausztriában dolgozó kórházi nővérek. Még volt időnk arra, hogy Reichental után a másik irányban menjünk kicsit tovább. Waldeggig mentünk végül. Ezen a szakaszon egész más az út hangulata. Szép ez is, egy duzzasztó után a folyó kiszélesedik. Waldegg-ben elmentünk a templom mellett, aztán egy darabig befelé a városba, míg rájöttünk, hogy nincs is ott más látnivaló. A környék, az út sem különösebben szép már itt, közelednek a nagyobb városok. Pár csepp eső is jött, inkább visszamentünk az autóhoz. Puchbergben az volt a meglepetés, hogy mindenkin vastag esőkabát volt. Mint megtudtuk később, ott szinte végig esett.
3. nap 2016.08.16., Kerékpár: Puchberg – Grünbach – Johannesbachklamm – Grünbach Puchberg 25 km. Este még 7 km gyalog: Puchberg – Schneebergdörfl és vissza.
Mindennap nem akartunk autóval biciklizni, a felkereshető célpontok közül a Johannesbachklamm vízesést láttuk a szállásról elérhetőnek. Bár tuduk, hogy hosszú emelkedők lesznek, elindultunk Willendorf irányába. Egészen Grünbachig emelkedett, onnan már lefelé gurultunk, az első tábláig, ami vízesés felé mutatott. Itt is fel kellett menni egy-két dombra, de ezek már rövidebb szakaszok voltak. Aztán csak eljutottunk a patak völgyébe, ahol hamarosan az aszfalt végetért, és apró murvás úton mehettünk tovább. Autóval is járható, de jobb volt biciklivel. Végül a vízesés szurdok felső végéhez, a Gerhartl Schutzhüttéhez jutottunk. Ez éppen működött, nyitva volt. A szurdok nagyon szép, mi gyalog jártuk be, egy kilométer az egész. Szembe jött valaki biciklivel, nem volt messze, amikor észrevettük a földön a kilométermérőjét. Visszafutottam vele, örült neki, mert már kereste. A sétaút lenti végénél bezárt vagy csak hétvégén működő vendéglők, és pénzt sem szednek. Ugyanúgy, a szurdokon át mentünk vissza a biciklikhez. Kis pihenés, evés után visszamentünk a főúthoz. Ott elgondolkodtunk, merre menjünk tovább, érdemes-e tovább lefelé menni Willendorf felé, de inkább visszaindultunk. Nemsokára egy tájékoztató táblánál, térképnél észrevettük, hogy Grünbach előtt van egy leágazás a Hohe Wand felé. Ezért a benzinkútnál jobbra fordultunk, és meglepve vettük, észre, hogy ki is van táblázva, mint Hohe Wand Radweg. Kicsit mentünk rajta, közeledtünk, jobban láthattuk a sziklákat. Aztán valahol visszafordultunk. A főúton mentünk tovább Puchberg felé. Ebből az irányból is Grünbachig emelkedett az út. Ott egy furcsa, ingához hasonlító köztéri plasztikához vissza is mentem néhány métert, aztán rájöttem, hogy a régi tréfa újragondolása. Egyszerű időjárásjelző. (Ha a kő vizes, esik… stb.)
Puchbergbe kora délután visszaértünk, a városban időztünk kicsit. Bementünk a nagyobb információs irodába, ahol sikerült a Piestingtal-radweg-ről térképet szerezni. Újra igazolódott, hogy valamilyen okból a kerékpáros térképeket nem rakják ki az állványra, azt mindig kérni kell, akkor is, ha ingyenes.
Még volt a napból, késő délután sétára indultunk a Hubertus-kápolnához, azután Schneeberdörfl felé. A gyalogút elég nagy kerülővel, egy nagy lovas terület megkerülésével vitt a faluba. Szerencsénk volt: azon a napon, ott, nyitva volt a vendégház étterme, így az egyébként is erre a napra tervezett meleg vacsorára ott ültünk le. Aztán mindjárt le is sétáltuk, onnan kb. 3 km volt vissza a szállásra.
4. nap 2016.08.17. Kerékpár: Reichental – Panoramaradweg – Pernitz – Reichental. Gyalog: Hollstoff – Hohe Wand.
Két látványosság izgatott még, és végül mindkettőt sikerült egy napon megnézni. A hétfői kirándulás és a kedden szerzett térkép alapján tudtuk, hogy van egy felső, panorámaútnak nevezett ága is a Piestingtal kerékpárútnak. Ezért reggel újra felpakoltuk a bicikliket, a már ismert parkolóból indultunk el Miesenbach felé. Nem az autóúton, hanem erdei úton visz. Aztán szinte végig emelkedik, toltuk is több helyen, de közben gyönyörködtünk a tájban, nagyon szép, körbe mindenfelé hegyek. Végül csak eljött az út célja, Waidmannsfeld után a kápolna. Onnan már csak lefelé kellett gurulni. A legvégén el is néztük az utat, és nem a kijelölt kerékpárút vonalán, hanem a rövidebb úton értünk Pernitzbe. Aztán a már ismert szakaszon mentünk vissza az autóhoz.
Ez így egy délelőtti program volt csak. Szerencsére reggel elraktam a Hohe Wand füzetkéjét, Puchberg szélétől a másik úton elindultunk abba az irányba az autóval. A szerpentinen bickilikkel a tetőn nem akartunk autózni, ezért Stollhof településen hagytuk a kocsit, onnan több lehetőség van. El is indultunk a legrövidebb úton, és bár jelölve volt, hogy létrás, a szikla alján mást láttunk, mint amire számítottunk. Simára kopott ácskapocs-szerű vasak, egymástól elég nagy távolságra a sziklafalon, mellette egy vastag drótkötél, kapaszkodni. És nem látszott, hogy felül hová visz. Egy kötélszakaszt azért felmentem, néhány métert, de a második szakasz vége ugyanúgy nem látszott. Inkább visszamentünk. Nem messze a gyalogút egy másik ágát találtuk meg, a térkép szerint a szerpentinhez vezet. Ezt még megpróbáltuk, és érdemes volt. Éppen oda jutottunk fel, ahol az út több kis kanyarral átvezet a felső részre. Eleinte rossz érzéssel mentünk az autóúton, de aztán láttuk, hogy padok, kilátóhelyek vannak, és mások is használják gyalog az utat, főleg, akik egyenesen a szikláról jönnek, kötéllel a vállukon. A fennsíkra érve olyan volt a hely hangulata, mint nálunk Dobogókőnek hétköznap. Üres parkoló, táblák, kevés kiránduló. De ez nem a központja volt a Hohe Wandnak, nem itt van az állatkert, az információs központ, a Skywalk. Azokat majd talán egy másik alkalommal nézzük meg. Lefelé már a szerpentinen indultunk el, de lejjebb a főút helyett egy párhuzamos erdei úton mentünk vissza Stollhofba.
5. nap: Gyalog: Puchberg – Losenheim - Baumgartnerhütte – Ternitzerhütte – Hengsthütte – Puchberg
Erre a napra gyalogtúrát terveztünk. Losenheimig az úton sétáltunk fel, azután egy darabig a mezőn, utána már az erdőben. Kezdett egyre jobban emelkedni az út, többször megálltunk, magunk elé engedtünk egy magyar fiatalokból álló társaságot. A táblákon helyenként nem akart fogyni a célig kiírt idő, hiába mentünk fél órát kettő között. Végül elértünk a vasúthoz, de még mindig volt egy kilométer a Baumgartnerhütte állomásig, felfelé. Ott pihentünk, néztük a hegyet, a kilátást, fényképeztünk, és vettünk egy lekváros buktát meg egy citromos radlert.
Lefelé adódott volna a vasút melletti gyalogút, de legalább a felső szakaszon máshol akartunk menni. Ezért a Ternitzer-hütte felé mentünk az erdőben. Kicsit elromlott az idő, egy-két csepp eső is esett. A Hengsthütténél voltunk éppen (ez is egy megállója a vonatnak), amikor erősen rákezdett az eső, elő kellett venni a hátizsákokra való, esőtől védő takarókat, amiket az utazás előtt vettünk. Onnan amúgy sincs más út, csak a vonat mellett, azon mentünk lefelé, majdnem egy órát az esőben. De mielőtt visszaértünk volna Puchbergbe, elmentek a felhők, újra kisütött a nap.
Utolsó esténk volt, elmentünk a szállásunk közelében lévő vendégház éttermébe.
6. nap: Schlöglmühl – Gloggnitz – (Schlöglmühl) - Payarbach – Reichenau – Hirschwang és vissza. (Schwarzatalradweg) (kb. 20 km)
A kapott térképek alapján egy kerékpárút még kimaradt, de be tudtuk illeszteni az utolsó napra, a hazautazás előtt. A szállásról eljöttünk, a 26-os út másik szárán, Gloggnitz felé, majd Schlöglmühl vasúti megállójánál vettük le a bicikliket. Előbb a néhány kilométerre lévő Gloggnitz felé indultunk a jelzett kerékpárúton. Az volt a tervünk, hogy ott, a nagyobb városban is keresünk információt, kérünk helyi térképeket. Mentünk a bicikliúton, egyszercsak már nem Gloggnitz szerepelt a táblákon, hanem Ternitz. Ebből rájöttünk, ha továbbmegyünk, elhaladunk a központ mellett. Egy vasúti felüljárón át a városiasabb oldalra kerültünk, és GPS segítségével egy központi térre is eljutottunk, ahol információ gyanánt egy működő, de használhatatlan tartalmakat felhozó érintőképernyős kioszkot találtunk csak. Még próbálkoztunk másik információt keresni, de végül nem sikerült, itt is csak egy nagy háztömb kerülés lett belőle. Visszamentünk Schlöglmühl felé, hogy a másik irányt is megnézzük.
Az eleje kerékpáros szemmel igazán jó út, széles, alig van rajta forgalom, alig emelkedik, csak picit unalmas. Payerbach viszont váratlanul szép városka, és bár a hivatalok péntek délben már zárva voltak, a külső tárolókon igazán jó térképeket, szórólapokat vehettünk el. A kerékpárút is jól van jelezve. A városból kifelé menet számunkra meglepetésként elmentünk a viadukt alatt. Utána néhány kilométerre egy másik szép város, Reichenau következett. Ott lett volna információ, de az is zárva volt, igaz, akkor már nem is volt rá szükség. Továbbmentünk a várkastély, templom mellett, Hirschwang irányába. Ott a felvonó alsó állomásáig mentünk el, nem messze már a Höllental kezdődik, ahol máskor voltunk már autóval. Visszafelé egy pihenőnél megálltunk enni, akkor vettük észre, hogy E. napszemüvege nincs meg. De kikövetkeztette, hogy csak Reichenauban hagyhatta egy asztalon, amikor a színház melletti kis parkban pár percre megálltunk. Útba esett még, csak egy kicsit kellett figyelni, és ott is volt. Visszafelé még néhány képet csináltunk a viaduktról, aztán az autónál felpakoltunk, és elindultunk haza.
Ezeket az utakat, szállásokat is olyan szemmel is néztük, talán egyszer egy egyesületi kirándulást is lehetne szervezni a környékre, igazán elérhető távolságban van.
