Balatonalmádi - Veszprém - Csopak - Balatonalmádi (50 km)
2009.08.04.
Balatonalmádiban nyaraló családtagok meglátogatását kötöttük össze egy kerékpártúrával.
A Balaton kerékpáros útikalauz szerinti 6-os túra Almádi - Veszprém szakaszát, visszafelé a 6V szakaszt terveztük.
Almádiban, az elinduláskor kicsit keresni kellett a kivezető utat, többször ellenőriztük térképünkön, jó utcákon mentünk-e, de visszamenni egyszer sem kellett. Már az elején voltak rövid, de meredek emelkedők. Almádi széléhez közeledve már jól jelezték a táblák a Szentkirályszabadja - Veszprém útvonalat.
Ahogy az atlasz írta, a volt kisvasút helyén mentünk az aszfaltozott kerékpárúton. Ez is szinte végig emelkedett. Nagyon kellemes, többnyire erdei út volt. Csak egy dolog zavart, különösen a településeken, a keresztutaknál szintkülönbség volt a kerékpárút és az úttest között. Tompított, de mégiscsak járdaszegély-szerű széleken kellett le-fel ugratni. Szentkirályszabadján egy fényképezésre álltunk csak meg, egy emlékmű volt, egy turul. Onnan egész más volt a kerékpárút jellege. Az országút mellett, de attól kellő távolságban volt vezetve. Ezen mentünk be Veszprémbe, egészen a központba.
Veszprémben a sétálóutcában pihentünk, ettünk, vettünk üdítőt. Továbbmenve szépen megtaláltuk a Nemesvámos felé vezető utat. Ez nem kerékpárút volt, de a forgalom elviselhető. A lámpa (8-as út keresztezése) után megint egy meredek emelkedőn kellett felfelé menni. Ez már kicsit kifogott rajtunk, a megoldás nálunk is a biciklicsere volt. Edit a kényelmesebb hajtásnak, én a könnyebb országúti kerékpárnak örültem. (A nagyobb csomag maradt a trekkingen.) Így jutottunk el Nemesvámosig, ahol visszacseréltünk. Pihenőhelyet keresve, a Balácapusztai római villagazdasághoz tértünk le. Belépőt is vettünk, megnéztük a múzeumot. Nagyon nagy, szép, jobban tetszett, mint Aquincum. Még a kőtár is érdekes volt, pedig azokon csak át szoktunk szaladni. Érdemes útbaejteni, kár, hogy alig hirdetik! A közelben van egy templomrom, másutt halomsírok, ezekhez most nem térünk le.
A következő falu Veszprémfajsz volt. Utána a 73-as úton mentünk tovább, a terv szerint csak 1 km-t. Nagyon figyeltünk, el ne tévesszük a 6V útvonal szerinti a bejáratot balra az erdőbe, az út kanyarulatánál, ahol őskori festékbányát is jelzett a térkép. (3 km erdei szakasz átvezetett volna egy másik útra, Felsőörs felé.) Közben megtaláltuk jobbra a régi laktanyát, családi érintettség miatt ez is érdekes volt. Meglett a sárga turistaút, de a térkép szerinti zöld sehol. Próbáltuk felderíteni az úton, az erdei utakon, nem találtuk.
Több időt nem akartunk veszíteni, úgy döntöttünk, tovább megyünk a 73-as úton. Csak egy kis kirándulóhelyet találtunk, ahonnan indult egy út is. A vendéglőben struccot is lehet enni, van egy kis állatfarm. A kocsmárost megkérdeztem, át lehet-e menni Felsőörs felé. Paloznakot mondta, meg az út iránya sem tetszett, úgy döntöttünk, inkább maradunk a 73-as úton, lemegyünk Csopakig, 5 km az egész. Nagy volt a forgalom, figyelni kellett, de nem volt veszélyes. És itt már lejtett az út. Csopaktól a felső utakon mentünk vissza Almádiba, Paloznakon, Lovason keresztül. Szép volt a kilátás a Balatonra, még Tihanyt is látni lehetett.
Almádiban még egy rövid, de nagyon kellemes strandolásra is volt idő, ott találkoztunk a családdal.
Az időjárással is szerencsénk volt, bár változó, rossz időt jósoltak. Délelőtt, napközben voltak felhők, de nem esett, délutánra a nap is kisütött.
